Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Ha már úgyis minden egyetemista használja – titokban – a ChatGPT-t és a többi MI-t, akkor engedjük nekik, sőt biztassuk őket erre – gondolta két corvinusos oktató. A szabad Mi-használat azonban nem várt negatív tapasztalatokat eredményezett.
Benedek Márton és Sziklai R. Balázs a hvg360-nak mesélték el a tapasztalataikat a kíséreletükről. Két szemeszteren keresztül lehetővé tették a kurzusaikon (ahol gazdasági problémák megoldását tanítják matematikai modellekkel), hogy mind a gyakorlatokon, mind a vizsgákon használjanak ChatGPT-szerű mesterséges intelligenciákat (MI).
Mint mondták, azt hitték, hogy így a hallgatók amellett, hogy megtanulják okosan használni a tanuláshoz az MI-t (ami később mellesleg a munkahelyükön is alapkövetelmény lesz), motiváltabbak lesznek és jobb eredményeket érnek majd el.
A tapasztalatok ennek épp az ellenkezőjét mutatták egyelőre.
„A rosszabb tanulók örültek, hogy találtak egy könnyebb utat a jobb jegyek eléréséhez, a jobb hallgatók viszont arra jöttek rá, hogy nem érdemes fáradozni a hagyományos tanulás módjaival, ha mások sokkal kisebb energiabefektetéssel is elérik azt, amit ők” – mondta Benedek Márton.
A technológia annyit fejlődött, hogy „egyre jobban elhitték a hallgatók, nem kell semmit csinálni, csak hátra kell dőlni, megnyomni a Start gombot, és minden el lesz intézve” – tette hozzá Sziklai Balázs. Ez azért baj, mert egy robottal íratják meg az esszéket, szakdolgozatokat, akkor „az MI kiváltja a problémákra megoldást kereső folyamatot. Pedig sokszor maga ez a folyamat, a megoldáshoz vezető út, szinte fontosabb, mint maga a megoldás”.
Az is nagyon érdekes tapasztalata volt a két szemeszternek, hogy a társadalmi egyenlőségeknek sem tett jót a szabad eszközhasználat. Akinek volt pénze, az ugyanis megfizette a legújabb és legjobb eszközöket, aki nem tudta megfizetni, az itt is hátrányba került. Ráadásul a fizetős MI-k okosabbak, nehezebben fülön csíphetők, mint az ingyenesek, így épp a tehetősebb diákok jutnak versenyelőnyhöz.
A csoport átlagos tudásszintje is gyengébb lett, mint MI nélkül lett volna. „Ha egyfajta fekete dobozként csak a végeredményt kérték le a robottól” a hallgatók, akkor nyilván nem megfelelően épült fel a tudásuk, és nem fejlődtek a készségeik.
„Azt vettük észre, hogy a munkákat kizárólag az MI-vel elkészítő és arra jó jegyet kapó hallgatók nem is tudják felmérni az adott probléma nehézségét. Sőt, általában nem tudták megjósolni sem, hogy a dolgozatuk nulla- vagy épp százszázalékos értékelést fog-e kapni” – mesélték az oktatók.
A kísérlet tehát elbukott. „Nem vezetett pozitív eredményre, hogy azt mondtuk, ’felnőtt emberek vagytok, használjátok az eszközöket, éljetek vele, marha jó dolgokat lehet vele csinálni’. Valamilyen moderációra szükség lesz, mert a hallgatók a tantárgyból megszerzett érdemjegyre koncentrálva a tanulás folyamatát váltják ki” – mondják, de azt is hozzáteszik, „valószínűleg hosszabb folyamat lesz, hogy megtanuljuk mi, oktatók, és megtanulják a hallgatók is okosan használni az MI-t. Lehet, hogy jövőre már más tapasztalatunk lenne”.
Márpedig meg kell tanulni jól élni az MI adta lehetőségekkel, mert „azok az emberek lesznek sikeresek, azokat fogják jól megfizetni, akik ezeket minél jobban fogják tudni használni”.
A teljes interjú itt olvasható.
