Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A város legendás vendéglőjéből lett a világ legszebb gyorsétterme. A Nyugatinál található McDonald’s újranyitása alkalmából idéztük fel a pályaudvarhoz csatolt hely történetét.
Rézburkolatú lámpák, öntött terrazzo padló, fa- és bőrburkolatok – nem ez az első dolog, ami az embernek egy McDonald’sról eszébe jut. Márpedig a Nyugati pályaudvar mellett található Meki ilyen anyagokkal újult meg – derült ki az újranyitáskor tartott csütörtöki eseményen. Persze a gyorséttermet a „világ legszebb McDonald’saként” tartják nyilván, amely épp úgy magán visel neoreneszánsz és neoromantikus jegyeket, mint a pályaudvar főépülete, amely az elmúlt években újult meg.
Megmaradt a belső galéria is, eltűnt viszont az étterem emblematikus része, a belső lépcsősor, ahol az ember úgy érezhette egy átmulatott éjszaka után, hogy maga is sztárként lépdel a hajnali sajtburgere felé. (És reménykedhetett, hogy nem esik hasra közben.) Van azonban egy új elem: egy ételszállító szalag a konyha két szintje között, amelyen keresztül a vendégek is követhetik egy üvegdobobozban a megrendelt szendvicseik útját.
Az étterem enteriőrje egy ausztrál dizájn stúdió, a Landini tervei alapján készült, amelyeket Sass Géza magyar belsőépítész tervező illesztett az épület adottságaihoz. Az 1,8 milliárdos felújítás egyébként az utolsó állomása a lánc évek óta tartó étterem-átalakítási programjának.
Az ikonikus étterem 1990 óta működik McDonald’sként, ez volt az amerikai gyorsétteremlánc második magyarországi egysége. A Nyugati pályaudvarhoz csatolt épületben azonban már az állomás 1877-es nyitása óta mindig is vendéglő működött, kezdetben csak az első és második osztályon utazó utasok számára.
A fénykorban, a 20. század első felében egy legendás vendéglátó, Démusz János étterme, borozója működött itt, 1948 végétől pedig az államosítást követően létrejött állami giga vendéglátóipari vállalat, az Utasellátó egysége került ide – igaz, a korábbi személyzettel. Az étterem ekkor is kiemeltnek számított, amit jelzett, hogy egy ismert konyhafőnökre, Gróf Nándorra bízták a konyhát. A szakács nevéhez fűzödik a brassói aprópecsenye eredetével kapcsolatos egyik legenda, miszerint a Budapest-Brassó vonaton találta azt ki.
A resti nem sokkal élte túl egykori konyhafőnökét: Gróf 1983-as halála után két évvel – szintén a pályaudvar aktuális rekonstrukciója ürügyén – bezárták, igaz, akkor még azzal az ígérettel, hogy felújítást követően újranyit utasellátóként.
Aztán a dolgok másképp alakultak: jött a rendszerváltás, eljött Amerika. A McDonald’s már 1985 óta tárgyalt a magyarországi boltnyitásról, első egysége 1988 áprilisában nyílt meg a Régiposta utcában. Az étterem óriási siker lett, amit a folyamatosan kígyózó sorok is jeleztek: az év nyarára a McDonald’s globális hálózatának 11 ezer egysége közül itt bonyolították a legnagyobb forgalmat. Az étterem átlagosan napi 7500 vendéget fogadott, de előfordult, hogy 9500-an fordultak meg egy nap alatt a 250 fő kiszolgálására tervezett Mekiben, ahol egyébként kezdetben alapelv volt, hogy a rendeléstől számított 60 másodperc alatt tálalják fel az ételeket és az italokat.
Kereslet tehát volt, adta magát, hogy bővítse hálózatát a McDonald’s és a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vegyesvállalata. A Nyugatinál üresen álló resti 1988-ban került először szóba, 1989 márciusában írták alá a bérletről szóló megállapodást a MÁV-val, és novemberre tűzték ki a nyitást.
Végül csak 1990. április 13-án (az első szabad választás második fordulója után öt nappal) kezdték el itt árulni az egyenburgereket, ekkor már két hónapja működött az első moszkvai Meki, amit a szovjet nyitás egyik szimbólumának tartottak. Mellesleg az volt a legnagyobb étterem, míg a Nyugati téri egységet már akkor is Európa legszebb McDonald’saként tartottak számon.
A kialakítás akkor százmillió forintba került, a belső tér Herrer Caesar keze munkáját dicsérte, és ügyeltek arra, hogy az étterem megőrizze a szépségét a nyitás után is.
„Tömérdek zöld növénnyel, hatalmas ablaksorával, lépcsőzetes szinteltolódásaival, óriás csillárjaival, csillogó rézdíszeivel, rózsaszínes-lilás kazettás mennyezetével, finom formájú öntöttvas asztalaival az egykori sörszagú resti most bálterem, télikert és operettszínpad impozáns keveréke. Csődül is a nép bigmeket, rósejbnicsipet, sajtburgert enni, és gyönyörködni a tér maradéktalanul kiaknázott szépségében. Itt minden ragyog: zárás után és nyitás előtt órákig tisztogatják az alig egy év leforgása alatt kialakított új burgersütöde minden egyes alkatrészét. Ilyen gondos ápolás mellett más lenne a Nyugati pályaudvar egésze is: jobban érvényesülnének a nyerstégla falakon végigfutó díszes vaspántok, az üvegtetőt tartó cirádás konzolok, az itt-ott még meglevő régi kilincsek” – írta Acsay Judit a nyitás után a Képes7-ben.
A különlegességnek azért van – és már akkor is volt – egy nehezen figyelmen kívül hagyható magyarázata: amíg nálunk a McDonald’s a nyugati álom ehető megtestesülése volt (a talponállókhoz vagy a sarki bódék csalamádés hamburgeréhez képest húzós áron), Nyugaton az alsóbb társadalmi rétegek látogatták, az egységes menühöz pedig épp olyan egységes, nem túl díszes belső terek jártak.
Kezdetben az árazás is ezt követte: a Nyugati téri egység nyitása idején egy Big Mac 76 forintba került, a KSH által számolt nettó átlagkeresetből 133 szendvics jött ki. Mostanra ez megduplázódott: a nettó átlagbérből 305 Big Macet lehet vásárolni.
