Kellett egy kis idő az amerikai énekesnőnek, hogy bemelegítse közönségét, de a végére igazán jó bulit csapott a Sziget nagyszínpadán.
Egy formás fenék gigantikus képe a kivetítőkön: nagyon távolról és még elnagyoltabban ez lehet a legkönnyebben bevillanó kép Janelle Monáe vasárnapi nagyszínpados koncertjéről. És a második gondolat is még itt tart minket, és nem csak azért, mert tényleg rohadt nagyok azok a kivetítők, az amerikai énekesnő feneke pedig tényleg formás. Ezen a koncerten minden testrész egy állásfoglalás volt a fúvósszekció két nőjének vaskos combjaitól a szintén női dobos hónaljáig – a legerősebb állásfoglalás persze Monáé minden porcikája, minden kosztümje, minden megszólalása és minden dala.

Persze nem árt egy gyorstalpaló az énekesnőből, aki bő tíz éve tartó sikerszériája során az USA déli hiphopkultúrájában apró termetű, örökmozgó énekesnőként nőtt ki a Big Boijal közös, őrült hangulatú Tightrope-tól a 2023-as The Age of Pleasure albumára nembináris, poliamor szexistennővé – eközben nálunk inkább nem kevésbé sikeres, állásfoglalásként azonban kevésbé értelmezhető filmes karrierje került előtérbe. Ez is érthető azért: A számolás jogában, a Holdfényben és a Tőrbe ejtve: Az üveghagymában is fontos karakterként mutatta meg magát.
Nehéz megbecsülni, a Sziget közönsége számára a valóban színes egyéniség melyik arca volt ismert a bő egyórás koncert előtt, de talán nem tévedünk nagyot, ha a kíváncsiságfaktort előresoroljuk, Monáe zenei világát, kiállásainak ismertségét meg hátra – nehezen is indult be a buli, pedig volt virágos kosztüm, énekeltetés, koccintás (a Champagne Shit című számra, ami a nemi sztereotípiák mellett a faji általánosításokba is úgy vág bele, hogy szinte látjuk a háttérben Donald Glover összes megnyilvánulását az Atlantától Childish Gambinóig).

A Sziget közönségének sokáig mintha inkább az lett volna a kérdés, hogy Janelle Monáe énekesnőként tudja-e/akarja-e überelni a fesztivál übersztárjaként fellépő Kylie Minogue-ot, és egyáltalán, mi kell ehhez? A szexualitás az ausztrál énekesnőtől sem áll messze, mindketten 152 centisek, párszor átöltöztek a koncert alatt, lépcsőről táncoltak le pár táncos kíséretében – itt viszont véget is érnek a hasonlóságok.
Kylie maga a közérthető pop, nála egy formás testrész nem több egy formás testrésznél, az első pillanattól az utolsóig értelmezhető a hangulat. Monáe-nak viszont kellett egy kis idő, hogy bemelegítse este hét után kezdődő koncertjének közönségét, a végére azonban annak létszáma is dicséretesen nőtt meg, a reakciók is hevesebbé váltak, és a végén az LMBTQ+ és a világ minden más marginalizált, háború sújtotta közössége mellett kiállás is rezonált – ki tudja, ha még lett volna fél óra, mennyire őrül meg mindenki a színpad előtt, és mennyire szabadult volna ki a saját magára ráhúzott igencsak komplex szerepéből Monáe.

Még úgy is, hogy a produkció lazasága igazán fesztiválos volt, az énekesnő kosztümjei már biztosan jobban érvényesültek volna egy zártabb közegben, talán ott eggyel merészebb (Monáe-sabb) lett volna a koreográfia is. De így is jutott nekünk pár kiállásként is értelmezhető formás fenék.