„Szeretem a játékot és szeretek játszani, s legfőképpen azt a játékot kedvelem, amelyben az ellenfél (vagy játszótárs?) a természet, a tér, a végtelen… Mit utálok? Azt, ami mély, feneketlen, sötét. A butaságot”

– mondta a Kincses Kalendáriumnak 1983-ban Rubik Ernő.

Ez a játékszeretet, kíváncsiság, kreativitás és nem mellesleg a pedagógusi attitűd hajtotta a találmányai megszületésében, amelyek közül természetesen kiemelkedik az akkor már közel tízéves, világhírű Bűvös kocka (a határokon túl Rubik-kocka, ahogy a játék atyja emlegeti: Kocka).

„Egy taneszközt szerettem volna megszerkeszteni. Valamely oktatási tárgyat. Szerszámot. Okos játékot. Amellyel a teret, a gondolkodást, a logikát, a következtetést taníthatom meg” – állítja a nyilvánosságot egyébként kifejezetten kerülő, ezért túl sok interjút nem adó Rubik.

A diákok számára kitalált színes kocka azonban nemcsak egy oktatási szemléltető eszköz és nem is csak egy logikai játék lett, hanem a popkultúra része, könyvek, színdarabok, filmek állandó szereplője, egyetemi kurzusok tárgya.

Sőt több popdal is született a találmányról és a feltalálóról, például ez:

A Bűvös kockára úgy tekintenek a magyarok, mint nagyon kevés más találmányra: olyanra, ami a miénk. A focisikerek a magyarok sikerei. Az olimpiai bajnokok a mi aranyérmünket harcolják ki. A Rubik-kocka a miénk. Nem véletlenül A mi kockánk címmel írt pár éve kötetet a találmányáról Rubik Ernő.  „Ez kis nemzetnél büszkeség. Lám, azért mi is vagyunk. Magyarország a világban kivívott magának valamit” – írta le Rubik ezt az attitűdött.

Isten száma

Ja, és a becslések szerint a Kockával a fél évszázados története során csaknem egymilliárd ember játszott már (minden hetedik ember!).

És persze világversenyek sporteszköze, amelyek leginkább a kirakásának gyorsaságát mérik. A jelenlegi rekordot a 21 éves amerikai Max Park tartja, aki tavaly 3,13 másodperc alatt rakta ki egy versenyen. A gépek tízszer ilyen gyorsan megoldják: idén májusban egy japán mérnökök által kifejlesztett robotnak 0,305 másodperc kellett ehhez mindössze. Ez azért elég szép teljesítmény, tekintve, hogy több mint 43 trillió (!) variációs lehetőség adódik a kocka elemeinek forgatásával.

Az viszont már a matematikusok területe, hogy hány forgatás szükséges minimum ahhoz, hogy bármely állásból (a 43 trillióból) kirakjuk a Kockát. Azt az algoritmust, amely egy adott állásból a lehető legkevesebb forgatással kirakja a kockát, Isten algoritmusának nevezték el, az a forgatásszám pedig, ahány forgatásra az Isten algoritmusának legfeljebb szüksége van, Isten száma.

Isten száma, a mai tudásunk szerint 20.

„Gyakran csak úgy építhetünk valamit, ha először lerombolunk valami mást”

Rubik Ernőt egyébként nem nagyon érdeklik ezek a gyorsasági versenyek, mint az említett kötete apropóján a HVG-nek adott 2020-as interjújában elmondta: miután 1974-ben sikerült elkészíteni a találmánya prototípusát, legalább egy hónapba telt neki is a kirakása.

„A legérdekesebb az volt, hogy képtelen voltam bármilyen előrelépést elérni az egyik oldalon úgy, hogy közben ne tegyek tönkre egy másik oldalt. Ez szintén egy meghatározó tapasztalatom: gyakran csak úgy építhetünk valamit, ha először lerombolunk valami mást. Végül eljött az a csodálatos pillanat, amikor minden a helyére került. Egy teljes hónapig tartott, de sikerült módszert találnom az eligazodásra. Egy probléma megoldásának kidolgozása, majd annak végrehajtása két teljesen különböző feladat, de számomra egyikben sem az időfaktor a meghatározó. Nem szeretem elsietni a dolgokat” – mesélte.

Mérnök-művész indíttatás

Rubik Ernő éppen 80 éve, 1944. július 13-án született. Édesapja, idősebb Rubik Ernő gépészmérnök, repülőgép-tervező, feltaláló volt, ifjabb Rubik mindig hangsúlyozza, hogy a legfőbb inspirációkat tőle kapta. Kevesebbet beszél ilyen szempontból édesanyjáról, Szántó Magdolnáról, aki költő, előadóművész volt, pedig ez a fajta művészi indíttatás is erősen érezhető a Kocka későbbi feltalálója karrierjében. Sőt magáról a Kockáról is azt írja a könyvében, hogy az „sok tekintetben műalkotás: a természet megértésének apró és különleges, egyedi darabja”.

Annyira fontos volt a művészet a fiatal Rubik Ernő számára, hogy középiskolába a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolába járt ötvös-, festő- és szobrász szakra. 1967-ben aztán mégiscsak a mérnök énje került előtérbe, és építészmérnökként végzett a BME-n, de a művészi oldalát is továbbfejlesztette: 1971-ig az Iparművészeti Főiskolán szobrászatot és belsőépítészetet tanult, és építészetet tanított tanársegédként, majd adjunktusként, végül docensként. (Az itteni diákjai térlátásának fejlesztésére találta ki az eredetileg 27 fatömbből és gumiszalagokból készült első Kockát.)

„A legjobb tanulási forma a játék”

Rubik Ernő mindig nagyon fontosnak nevezi – a családi indíttatás mellett – az iskolák szerepét a saját életében. „Az iskolák lehetőséget kínáltak nekem a tantárgyak ismereteinek megszerzésére, és ezzel egyidőben olyan kézműves ismeretek elsajátítására, amelyek mentori irányítást, sok gyakorlást, kitartást és szorgalmat igényeltek.”  De szélesebb értelemben is az egyik legfontosabb területnek tartja az oktatást, a kötete felfogható egyfajta oktatási kiáltványnak is, amelynek lényege, hogy „a legjobb tanulási forma a játék”, úgy véli, az iskolai tanításnak errefelé kellene közelítenie.

„Az iskola nehéz kérdés: nyilván elkerülhetetlen, hogy egy előre meghatározott menetrend szerint, konkrét tudásanyagot töltsön a gyerekek fejébe – évszázadokon át ez volt a legfőbb funkciója. Újabban azért felismerték, hogy az sem árt, ha a gyerekek mindeközben legalább valamennyire jól is érzik magukat. Ez fontos, de nem elégséges lépés: a valódi változáshoz az kell, hogy a gyerekek belső motivációjukat, veleszületett kíváncsiságukat megőrizve, ezekre építve fedezzék fel és értsék meg a világot” – magyarázta, hozzátéve:

a készen kapott, tekintélyelvű tudás elnyomja a kérdezés szabadságát.

Másutt azt is leszögezte, szerinte a legfontosabb pénzügyi prioritás a fiatalok oktatása, és „a világ kormányainak a költségvetésük felét az oktatásra kellene fordítaniuk”.

Mit kezd a pénzével egy „szocialista milliomos”?

Rubik Ernő 1975. január 30-án nyújtotta be szabadalmaztatni a Kockát a magyar Találmányi Hivatalhoz. Pár év múlva már világsikerek számított. Mint nemrég a Daily Mail-nek kifejtette, erre álmában sem gondolt, mert úgy vélte, túl nehéz kirakni a kockát, mindenkinek elmegy tőle a kedve. Később aztán rájött, hogy semmi sem túl bonyolult ahhoz, hogy egy tanár tanítson vele, a fiatalok pedig tanuljanak belőle.

Számos elmélet terjengett egy időben arról, hogy Rubik nem gazdagodott meg a találmányából, mert annak a hasznát lenyúlta a kommunista államgazdaság vagy mások szerint valamelyik ügyes nyugati játékgyártó. „Nagy volt a felhajtás, őrület lett belőle Amerikában és a fejlett világ nagy részén. Ez rengeteg pénzt hozott – de én nem vagyok milliárdos” – mondta talányosan.

Diákok a Rubik-kocka feltalálásának 50. évfordulója alkalmából rendezett flashmobon Budapesten

MTI / Balogh Zoltán

Pontosan nem tudhatjuk, hova, mennyi pénz vándorolt a Rubik-kocka termelte haszonból, de árulkodó, hogy a 80-as évek elején még Megkérdeztük Rubik Ernőt – mit kezd a pénzével egy „szocialista milliomos”? – címmel faggatta Mezei András az Élet és irodalom hasábjain a feltalálót. Arra volt kíváncsi, „nem veszélyes-e a szocialista társadalomra a bár megérdemelt, de kiugró anyagi siker?”.

Erre Rubik akkor azt mondta, sosem érezte magát szegénynek. „Úgy gondolom, hogy nem az a szegény, akinek tennie kell valamit azért, hogy ehhez vagy ahhoz hozzájusson. Hanem az, aki többre vágyik, többet igényel, mint amit képes elérni… azért érzem magam gazdagnak, mert használni tudom a fejemet. Mert, ha egy pillanat alatt elveszíteném az OTP-betétemet, akkor se a legfontosabbat veszíteném el” – válaszolta. A riporter további faggatózására leszögezi, „nem vagyok dollármilliomos … tanár és építészmérnök vagyok. Nem tettem fogadalmat arra, hogy most már nem tervezek, nem gondolkodom. Persze, azt se tagadom, hogy mondhatatlanul sok örömet jelent számomra a kocka sikere”.  

Negyven évvel később a HVG-nek adott interjúban úgy emlékezett, hogy a Kockából keletkezett jövedelméből „családi házat, nyugati autót és még nyaralót is vásárolhattam viszonylag fiatalon. Ebből a pénzből alapítottam meg a fiatalokat támogató Rubik Innovációs és Ösztöndíj Alapítványt is, ami ma már a Magyar Mérnökakadémia Alapítványának része. Ugyanakkor mindig is hétköznapi életet éltem, a luxus nem vonzott soha: jobban élvezem az otthoni kosztot, mint az éttermi eleganciát, és szívesebben pingpongozom a Balaton partján, mint jachtoznék a Karib-szigeteken”.

A Daily Mailnek egyébként azt is mondta, élete legjobb pénzügyi döntése volt, hogy megkérte anno a feleségét, ezen a téren legyen ő a főnök. „Ez megakadályozza, hogy rossz döntéseket hozzak.”

A játékkésztő

Bár a Kockához hasonló sikert többet nem tudott elérni, de Rubik Ernő nevéhez több logikai játék megalkotása is fűződik, például a kígyó (1977), a bűvös négyzetek (1985), a bűvös dominó, a sudokube és a Rubik-óra, 2009-ben jelent meg a Rubik’s 360 néven kiadott Rubik-gömb.

A nyolcvanas évek elején főszerkesztője volt az …És játék című lapnak, majd 1983-ban saját vállalkozást alapított, a Rubik Stúdiót, ahol bútorokat és játékokat tervezett. 1987-től címzetes egyetemi tanár, 1990-től a Magyar Mérnök Akadémia elnöke, később tiszteletbeli elnöke volt. Tanított tovább a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen és igazgatta a Rubik Stúdiót, ahol játékszoftverek fejlesztése és az építészeti témák kötik le leginkább.

Ma már Magyarországon és Spanyolország között ingázva éli nyugdíjas életét.