Gyakori rémálmunk, hogy éppen egy vizsgán találjuk magunkat, úgy, hogy lövésünk sincs a tananyagról, és egyszerűen elfelejtettünk felkészülni. Ezek után megkönnyebbülten ébredünk fel, hogy az egész csak álom volt. Most az Oxfordi Egyetem professzora megmagyarázza, mit is akar ilyenkor üzenni nekünk az agyunk.
Az agyunk akkor is dolgozik, amikor alszunk. Ilyenkor szilárdítja meg azokat a dolgokat, amiket napközben tanultunk, memorizáltunk, emlékeket épít, érzelmeket dolgoz fel. Ennek a munkafolyamatnak van egy kimenete is, az álmok ennek a feldolgozásnak a visszajelzései.
Colin Espie, az alvásgyógyászat professzora szerint épp ezért amikor egy izzasztó vizsgahelyzetről álmodunk, az agyunk valójában csak annyit akar megüzenni, hogy minden, amit aznap tanultunk “feldolgozás alatt” van, vagyis jelzi – ha valóban valamilyen vizsgára készülünk –, hogy a tanulás még alvás közben is zajlik – írja a BBC.
“Talán az agyad azt mondja neked az éjszaka folyamán, hogy »tudom, hogy ez téged érint, tudom, hogy van anyag, amit meg kell csinálni. Dolgozom rajta«” – mondja az Oxfordi Egyetem kutatója. “Ez persze, nem azt jelenti, hogy ne tanuljunk napközben. Az agy csak azokat a dolgokat tudja megszilárdítani, amelyeket igyekszünk megtanulni.”
Espie szerint gyakori vélekedés, hogy az ember olyan helyzetekről álmodik, amelyek rá nézve fenyegetőek. De a kutató úgy gondolja, hogy attól még, hogy valami fenyegető, nem jelenti azt, hogy az rossz is, csak azt, hogy kihívást jelent. Ezért olyan gyakoriak a vizsgahelyzetekről szóló álmok. Gyakorlatilag mindenki álmodott már hasonlót, azok is, akik nem emlékeznek rá – véli Espie.
A rémálmok szerinte érzelmi álmok, annak jelei, hogy érzelmeinket alvás közben dolgozzuk fel. Van, hogy egy-egy rémálmot a “megrekedtség érzése”, vagy a rémálomban megfogalmazódott szituációhoz hasonló, de másfajta valós napközbeni tapasztalat, érzés váltja ki. “Az agyunk kategorizálja a dolgokat” – mondja. Lehet, hogy egyébként nem vizsgázunk, mégis iskolapadról álmodunk. Az ilyen “későbbi vizsgaálom” azért fordulhat elő, mert valamilyen más módon az életünkben mégiscsak megmérettetnek.