Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az elmúlt évtized legnagyobb hip-hop-csatájának nevezik Drake, Kendrick Lamar és J. Cole „összecsapását”, ami sok elemében óvodások homokozói vagdalkozására hasonlít, de közben dollármilliókat fialhat, és legújabban már lövöldözésig fajult. Összefoglaljuk, mi történt.
Egy-két odamondós dalszövegrészlet egy odamondós stílusban végül egy ember életébe is kerülhet:
„az évtized rapháborújának” legújabb fejleménye ugyanis, hogy valaki több lövést leadott a Drake nevű világhírű rapper torontói rezidenciájánál, az egyikkel a mellén találva el a sztár testőrét, akit válságos állapotban szállítottak kórházba. Az ügyben egyelőre még nem tudni, hogy Drake egyáltalán otthon volt-e az incidens alatt, és hogy az egészben valóban a rapper és „riválisa”, Kendrick Lamar szócsatája-e a motiváció, mindenesetre nehéz nem erre gondolni a hetek óta húzódó beszólogatás-párbaj közben.
Kendrick, ne már!
Az odamondogatás, a beef szinte egyidős a hip-hop műfajával, már Notorius B.I.G. és Tupac Shakur között is volt ilyen csata harminc éve (később mindkét rappert meggyilkolták), de emlékezetes volt Nas és Jay Z vagy 50 Cent és Ja Rula szócsatája is. Ilyenkor a rapperek úgynevezett diss trackekben (kb. beszólós számokban) gyalázzák egymást, egymás teljesítményét vagy akár vádolják meg a másikat alávaló dolgokkal.
A mostani csata távoli előzménye, hogy a már több mint húsz éve alkotó rapper, Drake annak idején felkarolta az éppen induló Kendrick Lamart, aki aztán pár évvel később, már befutott sztárként kijelentette, bár szereti a pályatársait, az a célja, hogy „legyilkolja” őket, de ezt a kijelentést akkoriban még mindenki a helyén kezelte: egy ambiciózus előadó nagyravágyásaként.
A közelebbi előzmény, hogy J. Cole – Drake-kel kollaborálva – egy dalban kijelentette, ők ketten és Lamar a hip hop mai „nagy hármasa”. A First Person Shooter című dal hatalmas siker lett, ez lett Drake 13. – és J. Cole első – slágerlista-vezető dala, amivel Drake felzárkózott a popzene királyához, Michael Jacksonhoz, aki szóló férfielőadóként korábban beállította ezt a rekordot.
Idén márciusban egyszer csak feltűnt Kendrick Lamar a producer Metro Boomin’ és a Future nevű rapper egyik közös számában (Like That), és kijelentette:
nincs szó semmiféle „nagy hármasról”, csak „nagy én”-ről,
és ha Drake Michael Jackson, akkor ő maga Prince. Lamar emellett utalt Drake említett lemezének címére: For All The Dogs, amelyben a dog valójában nem kutyát jelent, hanem kvázi barátokat. Mindenesetre Lamar Stephen King horror-regényére célozva közölte, majd ő elássa ezeket a „kutyákat” a Kedvencek Temetőjében. (Metro Boomin’ egyébként maga sincs túl jóban Drake-kel, tehát már abban is lehet némi üzenet, hogy Lamar pont a producer lemezét választotta az üzengetésre.)
Kendrick szamár
Drake egy koncerten felelt a beszólásra, miszerint vele ugyan nem tud b*szakodni senki, J. Cole viszont egy egész dalt szentelt a témának következő lemezén: a 7 Minute Drill arról szól, hogy Lamar eleinte nagyszerű volt, de most már leszállóágban van, ráadásul ha arra kerül a sor, Cole gondolkodás nélkül lenyomja. Szóval egy átlagos hétköznap a Katica csoport homokozójában.
Ami viszont meglepő volt, hogy J. Cole két napon belül bocsánatot kért a daláért, „béna” húzásnak nevezte, amit csak azért követett el, mert nagy volt rajta a nyomás, majd törölte is a számot a streaming-szolgáltatókról. Igaz, a lemez címe Might Delete Later („Lehet, hogy törölni fogom”) volt, innen nézve azért nem akkora meglepetés a lépés.
Aki lassan már kezdené unni a keménykedő fiúk csatáját, annak rossz hír, hogy ez még mindig csak a dolgok eleje, sőt a kis huligánok még csak ekkor kezdtek igazán elmenni a nagycsoporttól vissza a középső csoport felé. Drake ezután már egy olyan dallal jött elő (Push Ups), amiben már
Lamar magasságán poénkodott, törpének nevezve a 165 centi magas rappert,
meg persze gagyinak nevezve a teljesítményét. És nehogy kifelejtsük: beszólt egy újabb rappernek, Rick Rossnak is.
Rick Ross viszont pontosan érezte, mi az a színvonal, amelyen a beef zajlik, így válaszában (a Champagne Moments című dalban) azzal vádolta meg Drake-et, hogy az plasztikai műtéttel varratott magának hasizmokat, sőt még a fenekét is megműttette, hogy jobban nézzen ki. A vita talán legröhejesebb része, hogy Drake anyukája ezután egy közösségi médiában közzétett csetüzenetben
kérdőre vonta kisfiát, hogy tényleg kés alá feküdt-e, és tényleg megműttette-e a hátsóját.
Kanye West ez után Lamar oldalára állt Drake ellenében, Drake pedig újabb diss tracket adott ki, amelyben csak a kisebb „bűne” volt, hogy meglepő módon még Taylor Swiftet is behozta a balhéba – mondván, Lamar nem mert akkor zenét kihozni, amikor az énekesnő kiadta új lemezét, mert félt tőle –, de mesterséges intelligenciát használva „feltámasztotta” Tupac Shakurt, vagy legalábbis a hangját, és Snoop Dogg is így szólalt meg a dalban. Lehet, hogy Drake nagy nevetést várt a húzásáért, de ehelyett Tupac Shakur örökösei fenyegették meg diszkréten – mellesleg Lamar mellé állva a harcban –, így ez a szám is eltűnt a streamingről.
Kendrickbe mar
Lamar válasza relatíve hosszabb várakozás után csak ekkor következett. Az Euphoria című számban – amelynek címe utalás az HBO sorozatára, amelynek Drake producere volt – hazugnak és kiszámíthatónak nevezte Drake-et, ő is „megerősítette”, hogy a rapper hasizmai sebészkés alatt jöttek létre, de leszögezte azt is, mindent utál Drake-ben.
Ha már így belelendült, Lamar szinte rögtön kiadott egy újabb dalt is, a 6:16 in LA-t, amelynek címe annyi mindenre utal, hogy felsorolni sem kíséreljük meg, legyen elég az az egy ezek közül, hogy idén hatodik hó tizenhatodikán van Amerikában az apák napja, így a cím arra is utalás, hogy Drake-ről korábban kiderült, van egy eltitkolt fia (akit aztán már felvállalt a sztár).
Na ez már tényleg sok volt Drake-nek, aki a Family Matters című dalban mondta el válaszul, hogy őt talán még lehet rugdosni, de a családját már nem hagyja. És tényleg: ebben a dalban már olyasmikkel vádolta meg Lamart, mint hogy családon belüli erőszak elkövetője.
Lamar felvette a tempót, és mindössze 20 perccel később maga is közzétett egy olyan számot (Meet The Grahams), amelyben ő is leszögezte, az ő családjával sem lehet cicózni. Ez a dal már semmi másról nem szólt, csak hogy mekkora rohadék Drake, például szex-, drog- és szerencsejáték-függő, ráadásul egy eltitkolt lánya is van.
Lamar nagyon belelendült, és a Not Like Us című számmal folytatta a sárdobálást:
ebben már azzal vádolta Drake-et, hogy kiskorúakkal folytat szexuális kapcsolatot.
Ennek lőttek
A lövöldözés nem is az egyetlen tettlegesség ebben a „háborúban”, bár a másik fejlemény szerencsére jóval kisebb áldozattal járt: valaki festékszóróval felfújta a Drake tulajdonában álló OVO egyik üzletének kirakatára Lamar sorát: „They not like us”.
Abban az ügy legtöbb elemzője egyetért, hogy bár ez a csata „új életet lehelt” a hip-hopba, amely amúgy is a legnépszerűbb műfajjá vált mára, azért nem nevezhető épp magas színvonalúnak, nincs benne semmi olyan, aminek bármiféle hatása lenne a műfajra, pusztán felnőtt férfiak sértegetik úgy egymást, mintha rosszul nevelt kisgyerekek lennének, és kész.
Mégsem lehet azt mondani, hogy ne érné meg a szájhősködés a rappereknek: minden szereplő letöltései megnőttek, rengetegen beszélnek róluk és vásárolják meg zenéiket, ennek pedig pénzben, sőt dollármilliókban nagyon is kifejezhető hatása van – hát, ha nem is a műfajra, de legalábbis a három fő közreműködő életszínvonalára.
Ugyanakkor a mostani lövöldözés mégis más fénytörést ad a „rapcsatának”: ennyit biztos, hogy egyetlen jóérzésű embernek sem ér némi profitorientált sértegetés. Kérdés, elég motivációt jelent-e ez az ügy a sztároknak, hogy végre abbahagyják hónapok óta tartó szórakozásukat.
