Február elején derült ki, hogy a Red Bull egyik női dolgozójával szembeni „nem megfelelő viselkedés” miatt belső vizsgálat indult Christian Horner ellen. A Red Bull csapatfőnöke tagadta a vádakat, a cég viszont jelezte, hogy nagyon komolyan veszi az ügyet. A holland De Telegraaf című lap, amely eredetileg megszellőztette a vádakat, nemrég arról írt, hogy a csapatfőnök szexuális jellegű WhatsApp-üzeneteket küldött a csapat egyik női munkatársának.

Hornert egy külső vizsgálat keretében nyolc órán keresztül hallgatták meg, döntés azonban napokig nem született az ügyében. Végül egy nappal az idei szezon rajtja előtt, szerdán közölték: a csapatfőnököt tisztázták a vádak alól, így marad a helyén. A Red Bull szerint a vizsgálat fair, alapos és semleges volt. Mivel a vizsgálat bizalmas információkat, az érintett felek magánjellegű adatait tartalmazza, további kommentárt nem fűztek a döntéshez, és részleteket sem árultak el az ejtett vádakról.

F1-es szakértők korábban arról beszéltek, hogy az ügy miatt Horner helyzete tarthatatlanná vált, és egy sajtóértesülés szerint még az F1 egykori ura, Horner támogatója és jóbarátja, Bernie Ecclestone is azt tanácsolta az 50 éves csapatfőnöknek, hogy mondjon le, mert csak így mentheti meg magát és a családját a botrány okozta további károktól.

Horner a mezőny legrégebben kinevezett csapatfőnöke, azóta vezeti a Red Bullt, hogy az felállt a Forma–1 rajtrácsára. Egyúttal – a Mercedest vezető Toto Wolff mellett – a modern éra legsikeresebb csapatfőnöke is. A Red Bull 2005-ös debütálása óta volt az övé a felelősség és a dicsőség, és ez alatt az idő alatt elképesztő sikerszériát hozott össze hét egyéni és hat konstruktőri világbajnoki címmel. Nem túlzás azt állítani, hogy a Forma–1 21. századi történetét eddig Horner Red Bullja uralja, felváltva Toto Wolff Mercedesével. Hornernek a brit autósportért tett erőfeszítéseit épp tavaly év végén köszönte meg III. Károly király egy CBE-címmel (Commander of the British Empire). Az eredmények felől nézve ahhoz semmi kétség sem férhet, hogy tudja, hogyan kell összerakni és győzelemre vinni egy F1-es csapatot.

Horner 2005-ben szemtelenül fiatalon, 31 évesen lett a Red Bull csapatfőnöke. Az volt a feladata, hogy az istállóból ne csak egy energiaital reklámhordozója legyen, hanem ütőképes csapat. Hogy mennyire ütőképes lett, arra legutóbb tavaly szolgáltatott meggyőző bizonyítékot: a Red Bull a szezon 22 versenyéből 21-et megnyert.

Több más csapatfőnökhöz hasonlóan ő is az autóban kezdte, autóversenyzői pályaíve a gokartozástól a Forma–3000-ig vezetett, ami a kilencvenes évek végén az F1 előszobájának számított. 25 évesen azonban, felismerve, hogy F1-es pilótaként nem feltétlenül állná meg a helyét, inkább menedzseri feladatokra váltott, és az Arden csapatnál hívta fel magára a figyelmet.

Ha versenyzőként nem is, csapatvezetőként nagyon is a Forma–1 volt a célállomása, és amikor a Red Bull-tulajdonos milliárdos, Dietrich Mateschitz úgy döntött, hogy megveszi a Jaguart, Horner megkapta a bizalmat, hogy az új csapatot vezesse. Egy olyan arénába érkezett, ahol dörzsölt hétpróbás csapatfőnökök birkóztak egymással Frank Williamstől kezdve Ron Dennisen át Jean Todtig. Ahogy a szakíró Richard Williams fogalmaz: a Red Bull újoncát élve felfalták volna, ha a fiatal Horner nem élvezte volna a többi csapatfőnöknél még nagyobb kutya, Bernie Ecclestone támogatását. De Horner egyébként is nagyon gyorsan belenőtt a szerepébe.

A rajongott csapatfőnök is volt egyszer rajongó Christian Hornernek is megvolt a maga F1-es hőse, mégpedig Nigel Mansell. Alig 18 éves volt, amikor ellógott az iskolából, és a kerítés egy nyílásán keresztül beszökött Silverstone-ba, és bejutott a bokszutcába. A pályán épp tesztelés zajlott, az elvarázsolt Horner pedig ott állt a Williams boksza előtt, ahol egy olyan autó állt előtte, amelyet a majd a Red Bullnak is világbajnok gépeket tervező Adrian Newey rakott össze. A kapcsolatteremtésben sokat segített, hogy Horneren a gokartos csapatának a dzsekije volt, így nemcsak Nigel Mansell, hanem Ayrton Senna is szóba elegyedett vele. „A mennyben voltam! Nemcsak a hősömmel, Mansell-lel találkoztam, hanem a legendás Sennával is beszélgettem. Ahogy hazafelé hajtottam a Bogárral, nem is lehettem volna boldogabb. A kiruccanás nyilván nem segített az iskolai teljesítményemen, de micsoda nap volt!”

Bár lenyűgöző tehetségek versenyeztek a Red Bullnál az elmúlt két évtized alatt, Horner legnagyobb húzása talán mégis az volt, hogy megszerezte, majd hosszú időn át meg is tartotta a csapatnak Adrian Newey-t, a világbajnok autók megálmodóját. Állítólag az egyik Monacói Nagydíj hétvégéjén, egy Superman-film gálavetítése utáni vacsorán vetették fel, hogy a Williamsnek és a McLarennek is győztes autókat tervező zseni csatlakozzon az új csapathoz. Öt évvel később a Red Bull már szétcsapott a Ferrari, a McLaren és a Renault között, és Sebastian Vetellel zsinórban négy világbajnoki címet behúztak.

A Red Bull-lal eddig nemcsak a győzelmeket élte meg, hanem a fájó kudarcokat is, Vettel sikerszériája után meg kellett tanulnia egy olyan csapatot is vezetni, amely nem volt elég ütőképes a világbajnoki címhez.

De Hornernek megvan a receptje arra is, hogy hogyan kell a hullámvölgyből kimászni, és a Hamilton/Mercedes párosítás lehengerlő sikerei után 2021-ben már Max Verstappennel örülhetett ismét a világbajnoki győzelemnek, a 2022-es szabálymódosítások óta pedig lényegében verhetetlenné izmosodott a Red Bull Horner irányítása alatt. 2005-ben 450 emberrel vette át a csapatot, ma mintegy 1500 ember dolgozik a Red Bull Racingnél.

Horner mindig is büszkén nyilatkozott arról, hogy a Red Bull és a saját céges kultúrája mennyire különleges. „Mi a Red Bullnál mások vagyunk. Itt senkit sem fogsz öltönyben és nyakkendőben látni, itt mindenki farmert és póló hord. A zenét hangosan hallgatjuk, nem vagyunk konformisták, nem tartozunk felelősséggel egy motorgyártónak. Kimondjuk, amit gondolunk, és nem félünk véleményt nyilvánítani” – mondta a rengeteg interjúja egyikében.

Úgy esnek egymás torkának, mintha kamera venné őket

Az elmúlt csaknem egy évtizedben a Forma-1-es csapatok legnagyobb kihívása az volt, hogy lelökjék a Mercedest a csúcsról. Ez csak tavaly sikerült végre a Red Bullnak, de az oda vezető úton a két csapat vezetője, Toto Wolff és Christian Horner átírta mindazt, amit a sportág addig a pszichológiai hadviselésről gondolt.

Ha nem is Günther Steiner-i magasságokban, de Horner a csapatfőnökök vonzerőversenyében is nagyon jól áll, részben a Toto Wolff-fal vívott, olykor kíméletlen, máskor szánalmasan nevetséges küzdelmének köszönhetően. Horner legalább annyira élvezi a versenyt a pályán, mint a pszichológiai hadviselést a háttérben.

Szép lassan a sportág egyik meghatározó arca is lett, nem utolsósorban annak köszönhetően, hogy ha meglát egy kamerát és egy mikrofont, előszeretettel belemondja a véleményét. A Forma–1 netflixes kiterjesztésével pedig egyfajta szupersztár státuszra is szert tett – aminek elkerülhetetlen velejárója, hogy vannak, akik imádják, és vannak, akik utálják. Horner viszont lubickol a sportág pszichológiai és politikai meccseiben is.

A csaknem két évtized alatt rengeteg ilyen meccse volt, a most lezárult ügy azonban sok szempontból szokatlan. Az elmúlt hetekben nehéz volt pontos képet alkotni arról, hogy mi zajlik Horner körül és a Red Bullnál, mint ahogy arról sem lehet sok konkrétumot tudni, hogy mivel is vádolta meg a csapatfőnököt az egyik női alkalmazottja – a legtöbb, ami kiderült, az az, hogy a vádak Horner vezetői stílusával és hozzáállásával kapcsolatosak.

A vizsgálatot mindenképp le akarták zárni a szezon rajtja előtt, de az így is beárnyékolta az elmúlt napokat, amikor a Red Bull és az egész F1 a versenyzésre koncentrált volna.

Felvetődött, hogy a vállalatnak tényleg megéri-e elengedni annak az embernek a kezét, aki az elmúlt húsz év sikereinek a kovácsa volt. Ugyanakkor az elmúlt hónapokban többször felbukkantak hírek arról, hogy Dietrich Mateschitz halála óta komoly belső hatalmi harc dúl a Red Bullnál, és Horner Helmut Markóval, a csapat nagy hatalmú tanácsadójával és Jos Verstappennel, a világbajnok Max Verstappen apjával is szembekerült, miközben az általa sikerre vitt szervezeten belül nagyobb hatalomra szeretne szert tenni.