hvg.hu: Másfél évvel ezelőtt még medencét takarítottál Ausztriában, most pedig az első lemezbemutató koncertedre készülsz. Hogy éled meg, hogy rövid idő alatt ekkorát fordult veled a világ?

Sisi: Egyre többet gondolok arra, hogy mennyire szürreális, de egyébként fantasztikus érzés. Nemrég még reggel 5-re jártam dolgozni, és kaptam a feladatot, hogy akkor ezt meg azt a medencét még nyitás előtt tisztítsam le, most meg van egy sold out Akvárium NagyHallunk, saját albérletben lakom és a stúdióba járok “dolgozni”. Egy éve ilyenkor még egy próbateremben éltem a spanjaimmal, onnan jártam fellépni.

Sisi

Fazekas István

hvg.hu: A zenélés előtt mennyi ideig güriztél külföldön?

Sisi: A medencetisztítással is járó úszómesterkedés összesen egy évig tartott, azelőtt pedig pár évet dolgoztam koktélbárban és felszolgáltam kávézóban is. Nagyrészt bénáztam, és a munkatársak közül is eléggé kilógtam, mintha egy UFÓ lettem volna, a teljes munkaidő mellett pedig nem maradt inspirációm az íráshoz sem.

hvg.hu: Tavaly robbantál be a Yalla című számoddal, azóta a saját zenészgenerációdra jellemző őrült sebességgel ível felfelé a karriered. Ráadásul, hasonlóan Azahriah-hoz, úgy tűnik, a te zenei sikeredet is egy intenzív közösségi médiás jelenlét előzte meg, hamarabb lettél ismert influenszerként, mint rapperként. Ez lenne a recept, így kell gyorsan popsztárnak lenni itthon?

Sisi: Szerintem fontos részlet, hogy mielőtt a TikTokon bármi beindult volna, már azelőtt is sokat stúdióztam, készültem arra, hogy egyszer majd élőben is zenélni fogok, szóval ez azért nem egy gyors folyamat volt. Mikor jött a kisebb TikTok-siker, rá két hónapra kiraktam Instagramra a Yallát, viszont azt vettem észre, hogy a TikTok-követőim közül sokan nem tudják, hogy zenélek.

hvg.hu: Most úgy érzed, végre sínen vagy?

Sisi: Igen, és van egy fajta küldetéstudatom, ami kezd beérni. Örülök, hogy alkothatok. De azért az is nagyon kimerítő tud ám lenni, amikor éjszaka stúdiózás van, fellépés, napközben meg alvás. Nyáron meg kellett tapasztalnom, hogy mivel jár ez az új élet: úgy esek haza reggel 6-kor, hogy önkívületi állapotban vagyok. Nem azért, mert szétcsaptam magam, hanem mert fizikailag annyira megterhelő volt az este. Meg persze, van ez a sok zsongás körülöttem, a sok „Sisi szeretlek”, aztán meg hazaérek, és hirtelen otthon ülök egyedül, és csak nézek magam elé, hogy váu, ez hirtelen váltás volt.

hvg.hu: Meg lehet fogalmazni, hogy mit takar a küldetéstudatod?

Sisi: Szeretném azokat a nőket képviselni, akik merik követni az álmaikat, megérzéseiket és kiállnak az igazuk mellett. Ez klisé, de ha valaki azt érzi, hogy ki akar bontakozni, akkor tegye meg! Nekem sem volt senkim, aki mondta volna, hogy ezt így kell csinálni, így vagy úgy állj hozzá a dolgokhoz. Életem során sokszor szenvedtem hiányt bizonyos dolgokból, és éppen ezekből próbálok most minél többet adni: az embernek legyen hite (akármiben is), legyen meg a mások iránti feltétel nélküli szeretete, és célja legyen az önkifejezés és a kiteljesedés.

hvg.hu: Korábban úgy fogalmaztál, hogy egy kicsit magányos farkasként tekintesz magadra, most meg azt mondod, nem volt előtted kitaposott út. Ebben az is benne van, hogy alig van nő a hazai rap, hiphop szcénában, és emiatt egyedül érzed magad?

Sisi: Igen, de most már kezdem megtalálni a társaságom, most már nem az van, hogy félek odamenni másokhoz. Főleg az elején volt nehéz mit kezdenem azzal, hogy bemegyek egy backstage-be, ott van tíz srác, akik ismerik egymást már régóta, én meg egyedül, új csajként megérkezem azzal, hogy „sziasztok, bevesztek a bandába?”.

Mielőtt elkezdtem zenélni, már két éve lejártam stúdiókba, és érzékeltem a férfidominanciát. Ott freestyle-oztak a srácok, és amikor megjelentem, mindenki abbahagyta, amit csinált. Volt ilyen többször. Megpróbáltam köztük érvényesülni, de néha nem kaptam meg tőlük a visszacsatolást, és ez egy jókora tüzet keltett bennem, mondván:

srácok, ezt nem csinálhatjátok tovább, nem közösíthettek ki csak azért, mert csaj vagyok.

Megtanultam másoktól függetlenül felépíteni magamban a kellő önbizalmat és ezzel egy időben ébredt bennem egyfajta hit is valamiféle erőben. Úgy voltam vele, „jó, most ez van, be akarok illeszkedni, de nem tudok, hitet viszont találtam, szóval mi lenne, ha ebben a hitben kicsit megerősödnék, felfedezném, hogy ki is vagyok valójában, és inkább azt adnám át a világnak ahelyett, hogy beilleszkedni próbálnék.

Fazekas István

hvg.hu: Allahhoz imádkozol. Magyarországon emiatt különösen idegenkedve nézhetnek rád.

Sisi: Az iszlám kifejezetten ellenszenves dolog itthon. Ugyanakkor azt érezem, hogy nekem az a dolgom, hogy hívőként és nőként egy plusz színfoltot adjak a vászonra. Nem elvakult vallásos ember szeretnék lenni, és nem is mondanám magam muszlimnak, se kereszténynek, csak olvasok könyveket, imádkozom, és szeretném megmutatni, hogy mindez nem gáz és nekem nagyon sokat segít.

hvg.hu: Minden vallásban a legalapvetőbb értékek hasonlóak. Miért pont az iszlám áll hozzád közel?

Sisi: Ausztriában a muszlimok voltak velem a legbefogadóbbak. Ők nem éreztették azt, hogy kilógok, hanem odafordultak felém. Amikor osztrákokkal voltam, akkor mindig éreztem, hogy én vagyok számukra „a külföldi csaj, aki alig tud németül”. Majd átmentem egy muszlim családhoz, és a nekem idegen szülők úgy bántak velem, mintha a gyerekük lettem volna. Volt egy nagyon jó barátom, aki szintén muszlim volt. Ő azóta elhunyt, de olyan értékeket tanultam tőle, amiből én azóta is táplálkozom. Kint egyedül vele tudtam nagyon mélyeket beszélgetni, a zenével kapcsolatban is különösen biztatott, tőle tanultam meg a „yalla” [azt jelenti általában, hogy gyerünk!, rajta! - a szerk.] szót is. Azóta valamiért nekem a Korán az a könyv, amivel a legjobban tudok rezonálni. Persze értem azt is, hogy sokan adtak okot arra, hogy az emberek egy része iszlamofób legyen, de nekem ettől teljesen eltérők a személyes tapasztalataim.

hvg.hu: A palesztin-izraeli háború miatt az iszlamofóbia is erősödik, nem érzed szükségét annak, hogy a te saját tapasztalataidról éppen ezért gyakrabban beszélj, például a TikTok-csatornádon?

Sisi: Szerintem az emberek könnyebben nyitnak és fogadnak el dolgokat, ha azt látják, hogy valaki, aki hisz, tud érvényesülni, boldog és fel lehet rá nézni. Kevésbé lenne hatékony, ha a TikTokon okoskodnék. Azt szeretném, hogy lássák az emberek, hogy ez a csaj szeretetteljes, boldog, nyugodt, egyre sikeresebb, és maximum csak utána gondolkodjanak el azon, hogy egyébként meg hívő is.

hvg.hu: Otthagytad a gimnáziumot, nem is érettségiztél le. Mi volt a probléma a suliban?

Sisi: A gondviselőim tényleg mindent megtettek, anyum is nagyon igyekezett, de főleg a pénztelenség miatt egyáltalán nem volt felhőtlen a családi életünk. Úgy alakult, hogy anyumnak ki kellett költöznie külföldre dolgozni, én meg otthon maradtam mamával, aztán, mikor ő is kiment dolgozni, papával egyedül maradtam. Papámmal lakni 14 évesen… hát nem volt jó. Akkor kezdtem lázadni, nem értettem, miért nem lehet mellettem az anyukám és apukám, miért nem lehet, hogy én olyan legyek, mint azok, akiknek együtt vannak a szülei, és fura volt, hogy nem tudok senkivel semmit megbeszélni. Aztán a nagybátyám is odaköltözött hozzánk, így papával aludtam egy szobában, a földön egy matracon. Ő nagyon hangosan horkolt, iszogatott is, emlékszem, hogy a lábával sokszor felrúgta a sört, én meg pont ott feküdtem, és olyankor reggelente orrfacsaró sörszagra ébredtem. Így mentem suliba, gondolhatjátok, mennyi kedvem volt hozzá.

Később egyre durvább sztorik lettek, míg végül a papám daganatos lett. Úgy hazajönni suliból, hogy ő oxigénpalackban ül, alig kap levegőt és már nem is nagyon tud kijönni a szobából, miközben korábban ő vitt suliba, nagyon megterhelő volt. 15 éves voltam, mikor közölték, hogy még három éve van hátra, végignéztem a leépülését. A mamám is hazaköltözött külföldről, hogy ápolni tudja, vele pedig, mivel makrancos lázadó tinédzser voltam, szörnyen sokat veszekedtem. Elkezdtem füvezni, mert rájöttem, hogy ez az egész stressz így jobban elviselhető. Csak aztán ezt mama is megtudta, és akkor volt egy családi javaslat, hogy mi lenne, ha kiköltöznék anyuhoz, akkor már Ausztriába, és lehetek magántanuló. Nekem több se kellett. Kimentem pincérkedni, nyelvtudás nélkül. Annyira rossz volt, hogy végül hazaköltöztem a barátomhoz egy farmra, egy kommunaszerű helyre. Azt már nem árultam el anyának, hogy később, a farmon töltött idő alatt abbahagytam az iskolát is.

Nem tudtam úgy leülni és tanulni, mintha az elmúlt tíz év nem történt volna meg. Mentálisan nem voltam ott, hogy érettségizni, vagy akár csak rendesen tanulni tudjak.

Fazekas István

hvg.hu: Bánod azóta, hogy abbahagytad az iskolát?

Sisi: Nem. Volt ott pár törésem, amikor azt éreztem, hogy nem igazságos a rendszer és nem akarok a részese lenni. A kollektív büntetés például nagyon felbosszantott. Semmit nem csináltam, tök jó tanuló voltam, de valaki pofázott órán, és röpdolgozatot írattak velünk olyan dologból, amit még nem vettünk. Életemben először kaptam kettest, összetörtem. Akkor eldöntöttem, hogy „jól van, kapjátok be, ez engem nem érdekel”. Az osztályfőnököm sem kedvelt. Akkor nagyon trendi volt, hogy a lányok edzőteremben szexin pózolnak fitnessnadrágban, és én is csináltam, posztoltam ilyen képeket, amiket meglátott az ofő és felhozta órán, hogy ez mennyire gáz. Majdnem minden osztálytársam elkezdett hangosan nevetni rajtam, a tanár meg adta alájuk a lovat, hogy röhögjenek is ki. Bevezették, hogy nekem mindig egy inget kellett a derekamra kötni, mert „a fiúk a fenekemet nézik”, és edzeni sem járhattam ezután. Sok ilyen sztori volt, amiket nem éreztem fairnek.

hvg.hu: Modellkedtél is. Ami azért meglepő, elnézve a mai bőgatyás, deszkás Sisit.

Sisi: Ez onnan jött, hogy azt a figyelmet, amit nem kaptam meg otthon, a modellkedésben megkaptam. Jól esett, hogy végre különösen szépnek érzem magam, és ezt meg is mutathatom. Elég éretlen voltam, innen jött az összes önbizalmam.

hvg.hu: Lehet, hogy lett volna ebben is egy karrierút. Miért hagytad abba?

Sisi: A modellkedés nem nagyon fér össze a hittel, meg azzal az értékrenddel sem, amire éppen kezdek átállni. Arra jöttem rá, hogy nagyon sok lány azért modellkedik, mert a szüleitől nem kapott elég figyelmet.

Ha fater kellően megerősített volna abban, hogy én valóban jó vagyok, akkor lehet, hogy nem lett volna szükségem arra, hogy fehérneműben, kihívó ruhákban vagy bikiniben pózoljak, és vadidegenek visszacsatolásából nyerjem az önbecsülésem.

hvg.hu: Nem voltál dühös a szüleidre, hogy olyan helyzetekbe kerültél gyerekként, amiket itt elmeséltél?

Sisi: 20 éves koromig erős elhagyatottság érzés volt bennem, azon gondolkodtam folyton, hogy vajon miért vagyok itt, ha nincs mellettem senki. Nagyon mérges voltam, aztán meg annyira depresszív, hogy muszáj volt szakemberhez fordulni, és végül ő segített. Neki köszönhetően már teljesen máshogy látom a múltat. Sikerült fejben átkereteznem az egykori történéseket, és volt egy tisztázó beszélgetésünk anyukámmal is. Nagyon szeretjük egymást, büszke rám, most is jön az Akváriumba.

hvg.hu: Olyan mintha nem 24 évet éltél volna eddig, hanem jóval többet, és ezek elég súlyos történetek. Ebből egyenesen következne, hogy mondjuk, Nick Cave-szerű, melankolikus, sötét zenét írj, ehhez képest a te zenéd kifejezetten vidám, noha vannak benne mély gondolatok. Hogyhogy nem érfelvágós zenét csinálsz?

Sisi: Ausztriában voltam épp, amikor a 18. születésnapomon, este 10-kor jött a telefonhívás, hogy a nagypapám elhunyt. Előző nap beszéltem vele telefonon, nagyon sírtam, mindent megköszöntem neki. Az volt akkor az utolsó mondata felém, hogy „ne sírjatok, nevessetek!”. Nem rögtön, de később rájöttem, hogy tényleg: mekkorát mondott! Miért depizzek, miért csináljak olyan zenét, amitől az emberek csak még szomorúbbak lesznek?! Hirtelen egyértelmű volt, hogy „don’t worry, be happy”. Elfér ritkán a melankólia, de alapból is egy fényes, világos személyiségű ember vagyok, nagyon szeretek szeretni. Azt akarom, hogy mindenki, akinek külön-külön szar, együtt boldog legyen.

Sisi koncertjén az Akvárium Klubban, 2023. január 12-én

Túry Gergely

hvg.hu: Ha jól értjük, a kamaszéveidben, nem volt semmilyen női példakép előtted. Ez okozott nehézséget?

Sisi: Van két unokabátyám és három féltesóm, mindenki fiú, meg ott volt a papám, vele voltam legtöbbet kritikus a tinikorban. Sokszor hiányoltam, hogy otthon azt mondhassam, hogy „anya képzeld, az a fiú azt mondta, hogy…”. Nem volt ilyen. Amikor papámmal próbáltam beszélni ilyesmiről, az mindig nagyon kellemetlen volt, úgyhogy csak röviden lerendeztem annyival, hogy megkérdeztem időnként: nekem már lehet-e barátom. Nézett nagyokat, hogy „hát 15 éves vagy, persze, hogy nem”. Mamámtól is inkább a munkamorált, a maszkulin attitűdöt kaptam, hogy menjünk és csináljuk, és nincs megállás, se pihenés, ezt dobta a gép, és örüljünk neki, hogy ez van, neki még ennyi sem volt. Mindenki ott dolgozott, ahol tudott, gyárakban gyakorlatilag. Szükségem lett volna a puha feminin attitűdre is, amit viszont igyekszek kibontakoztatni magamban a jelenlegi életem során.

hvg.hu: A rappelés hogy jött? Az is valahogy ebben a férfias miliődben gyökerezik?

Sisi: Mikor otthon voltam egyedül, és tudtam, hogy nem mehetek sehova, elkezdtem nagybátyám számítógépén nézelődni, és rájöttem, hogy ott vannak ilyen 50 Centek, Eminemek, Dopemanek. Elkezdtem hallgatni ezeket, megtanultam a szövegeket, és otthon koncerteztem magamnak. Kiálltam a nappaliba, és nyomtam az Eminem-dalszöveget, amíg senki nem volt otthon.

hvg.hu: Életed első, Sistahood című nagylemezén is ott a kettősség, hogy mosolyog az ember, amikor hallgatja, de közben vannak benne súlyos szövegek is.

Sisi: Lelkiállapotfüggő is, hogy miként hallgatja az ember a lemezt. Ha szomorú, kicsit elege van, és meghallgatja a Teddkit vagy az Álmokat, amiben vannak mélyebb dolgok, akkor azért az még jobban el tud mélyíteni. De ha jó lelki állapotban van, akkor inkább felpörgetnek és lendületbe raknak ezek a számok. Ez a kettőség biztos bennem is megvan.

Ha jól vagy, azt erősítem fel, ha rosszul érzed magad, akkor meg azt. Olyan vagyok, mint a fű.

hvg.hu: Mi a helyzet a vendégelőadókkal? Mondtad korábban, hogy Beton.Hofival szívesen dolgoznál együtt, de ő pont nem került rá a lemezre.

Sisi: Amikor kerestem, éppen nem ért rá. Viszont nagyon szeretnék a Hundred Sinsszel is csinálni zenét, vagy Said-dal. Nagy vágyaim, mint Lil Frakk és Krúbi, már teljesültek.

Fazekas István

hvg.hu: Emlékezetes közreműködésedet halljuk Krúbi új lemezén, ő pedig a tiéden száll be egy dalba. Egyfajta értelmiségi hiphop, amit ti és az említett előadók képviselnek. Mit gondolsz erről?

Sisi: Elkezdtünk tudatosabbak lenni. Túlléptünk azon, hogy „Merci, kurva sok pénz, kokain”. Sokan vannak, akik ezen a vonalon mozognak ma is, de szerintem többen vagyunk olyanok is, akik ezt unják. Lehet bulizni, de ha minden dal a szexről és a keménydrogokról szól, nekem az pusztítóan üres. A fiatalok ezt hallgatják, ezen nőnek fel, nekünk emiatt felelősségünk van. Bele is fogalmaztam már pár dalomba a józanságot.

hvg.hu: Krúbi elég keményen politizál, nálad csak abban az egy közös számban van némi politika. Tudatosan kerülöd ezt a témát?

Sisi: Általában tudatosan maradok távol a nyilvános, kormány elleni lázadástól, meg nem azt mondom, hogy bassza meg a kormány… vagyis na jó, de, igazából de! Mégis inkább arra törekszem, hogy a saját életemmel pozitív lenyomatot hagyjak. Mindent megteszek azért, hogy átadjam a megfelelő üzenetet, de nem is vagyok eléggé felvilágosult a témában, de nem is vagyok eléggé felvilágosult a témában, és ha sokat foglalkozom politikával, akkor csak egyre idegesebb leszek. Nem biztos, hogy önszántamból mindig ezen akarom pörgetni magam .Peace, love, unity, having fun – ez az én szerepem.

hvg.hu: Mi a következő lépés? Új album, Puskás Aréna 4-szer?

Sisi: 5-ször! Viccet félre téve, miután kész lett az új lemez, három napra rá már el is kezdtem írni egy tracket a következő albumhoz. Szeretnék januárban elvonulni egy pár napra egyedül, maximum artistokat meghívni oda, és egy ilyen kis táborszerűséget csinálni, új számokat összerakni, felvenni dolgokat – ez a következő lépés most.

hvg.hu: Megkaptad már azt a kérdést, hogy mikor adsz stadion- vagy arénakoncertet? Manapság ezt csinálják a fiatal, feltörekvő magyar zenészek.

Sisi: Nem, és mikor leütöttük az Akvában a NagyHallt, nekem még az is irreálisnak tűnt, hogy az teltházas lehet. Néha a menedzserem hitt bennem helyettem is, nekem inkább rémálmaim voltak, hogy mi lesz, ha kevesen lesznek a koncertemen. A legnagyobb vágyam most egy önálló koncert a Budapest Parkban. Ha az összejönne, nem is tudom, mi lenne, valószínűleg kiszállnék a testemből és egyszerre sírnék, nevetnék és hánynék a színpadon.

hvg.hu: Már meg tudsz élni a zenélésből?

Sisi: Januárban épp, hogy ki tudtam fizetni az albérletet, és a minimál kajámat belőle. Volt akkoriban egy hónapban egy koncertem, amiért kaptam, mondjuk 50 ezret, és bár Spotin már pörgött a zeném, mivel az csak negyedévente fizet, enyhén szólva szűkös hónapok voltak. Tavasszal már elkezdődött a bongor-turné [bongor: Berta Csongor, rapper – a szerk.], ahol support voltam, aztán hónapról hónapra egyre több, önálló fellépésem lett. Nyáron pedig először volt az, hogy nem aggódtam a pénzen.

hvg.hu: Az a benyomásunk, mintha lakozna egy olyan Sisi is benned, aki a zenén túl mást is szeretne csinálni, mondjuk pszichológiával foglalkozni vagy motivációs tréningeket tartani, coacholni a saját tapasztalataiból kiindulva.

Sisi: Ez így van. Amikor elkezdtem koncertezni, amúgy is rájöttem, hogy ezt életem végéig nem fogom tudni csinálni, mert fizikailag durván megterhelő tud lenni, bár remélem, a következő pár évemet még azért ezzel fogom tölteni Ugyanakkor nagyon szívesen ülök le és beszélgetek emberekkel. Át szeretném, és át tudom adni mindazt, amit az egyik, érzelmi intelligenciámat fejlesztő tréneremnél, a könyvekből, előadásokból és az önszorgalomból elvégzett kurzusokon tanultam és megtapasztaltam. Ezt a fajta „tanítói munkát” is szívesen és szívből csinálnám. Egy idő után úgyis családot szeretnék, és nem hiszem, hogy gyerekkel fogok majd tudni soundcheckelni, turnézni és éjszakákat gond nélkül átstúdiózni.

És ahogyan ígértük, itt van az új Sisi-klip: