„Egy jól működő párkapcsolat alapja az egyenlőség, az erőszakmentesség, bántások csak ritkán fordulnak elő, a problémákat a felek meg tudják beszélni, a beszélgetés pedig változást hoz – tisztázza rögtön az elején Péterfi Vera jogász, a nők elleni erőszakkal foglalkozó Patent Egyesület munkatársa. - Azonban még egy rosszul működő párkapcsolat sem feltétlenül bántalmazó, mint ahogyan a bántás sem egyenlő a bántalmazással. Lehet, hogy egy rossz kapcsolatban sokat veszekszenek, hogy felborul az összhang, de a bántalmazó kapcsolathoz képest lényeges különbség, hogy egyik fél sincsen elnyomva vagy alárendelve, nem jellemző az alá-, fölérendeltség, vagy a kiszolgáltatottság."

Péterfi Vera szerint azt is fontos tisztázni, hogy míg a párkapcsolati kérdésekben lélektani folyamatokról beszélünk, addig a Patent és más, nők elleni erőszakkal foglalkozó civil szervezet szerte a világon emberi jogi keretrendszerben kezeli a bántalmazást.

Nem mondhatjuk azt, hogy a bántalmazó nárcisztikus, az áldozat pedig társfüggő

Az erőszak fogalma tehát társadalmi és emberi jogi meghatározás, nem pedig pszichológiai. „Megpróbálnak ráhúzni kereteket, mint amilyen a társfüggőség az áldozati oldalon, vagy nárcisztikus személyiségzavar az elkövetői oldalon, de egyik sem vonatkoztatható a párkapcsolati erőszakra” – magyarázza Péterfi Vera. Szerinte ugyanis egy áldozat nem azért marad benne a kapcsolatban, mert társfüggő, hanem az erőszak természetrajzából adódóan.

Az erőszak pedig nagyon alattomosan jelenik meg.

A bántalmazás szisztematikus hatalomgyakorlás, aminek mindig ugyanaz a célja: a bántalmazó a másik fél felett kontrollt szeretne gyakorolni, és szeretné átvenni a másik élete felett az irányítást.

Ez megnyilvánulhat például abban, hogy ellenőrzi az áldozat idejét, elszigeteli őt, kontrollt gyakorol az érzelmei, az emberi kapcsolatai, a pénze, vagy a teste felett, adott esetben nem nyílt erőszakkal, hanem manipulatív kommunikációval.

A bántalmazók abban különböznek másoktól, hogy azt gondolják, „joguk van ezt tenni”, pszichológiailag azonban semmilyen eltérés nem mutatható ki náluk – emeli ki a szakértő hozzátéve, hogy az elkövetők 95-98 százalékánál semmilyen személyiségzavar nem mutatható ki, ők teljesen egészséges lelki világgal rendelkeznek.

Családon belüli erőszakot elszenvedett gyerek rajza

Erdei Mihály

Amiben különböznek másoktól az az, hogy úgy látják, joguk van lehülyézni, lekurvázni a partnerüket, megkérdőjelezni, hitelteleníteni, megütni, fojtogatni, leköpni, megerőszakolni, vagy elszigetelni a családjától, esetleg anyagilag ellehetetleníteni. Egy bántalmazó mindegyik partnerével így viselkedik, és az áldozatát tartja hibásnak, nem véletlen, hogy Péterfi Vera úgy emlékszik vissza, nem tapasztalt a bántalmazók részéről őszinte megbánást egyetlen esetben sem, amikor a tárgyalóteremben lehetőségük lett volna erre.

Egy párkapcsolat soha nem fordul át bántalmazóba, hanem minden esetben már az elejétől fogva bántalmazó

– teszi hozzá Péterfi Vera. A bántalmazó csupán álcázni tudja viselkedését a kapcsolat elején, amivel gyakran meg is téveszti az áldozatát. Ő utólag adott esetben már tisztán látja, hogy az elejétől kezdve erőteljesen kontrollálta őt a párja, de az elején azt élte át, mint a közmondásos béka, amelyet, ha forró vízbe teszünk, akkor kiugrik, ha viszont betesszük a hideg vízbe és alágyújtunk, akkor meg lehet főzni.”

A hatalomgyakorlás nagyjából azonos forgatókönyv szerint alakul minden bántalmazó kapcsolatnál. „Vannak lépcsőfokok, ahol mindig fokozódik az erőszak, főként ott, ahol az elköteleződés mértéke megváltozik – magyarázza a szakértő. – Ilyen például a házasságkötés, azonban a leggyakrabban a terhességnél és a szülés után lépnek szintet a bántalmazók, amikor a gyerek miatt már kényszerpályán van a nő, így jobban el tudja engedni magát a bántalmazó.”

Az erőszakra jellemző a ciklikusság is: „Először jön a mézeshetek periódus, majd a feszültség felgyülemlésének az időszaka, amelyet az erőszakkitörés követ, és aztán újból elölről kezdődik a mézeshetek, amikor nagyon kedves ígéreteket tesz a bántalmazó arra, hogy meg fog változni.”

Összességében mindig addig fog elmenni egy bántalmazó, amíg megteheti következmények nélkül, vagyis amíg az áldozata ki nem lép a kapcsolatból. A végső célja pedig az, hogy olyannyira kontrollálja áldozatát, hogy az már egyáltalán ne merjen kiszállni a kapcsolatból, ilyenkor már gyakran a mézeshetek időszak is eltűnik, mert nincs rá szüksége.

A rendszer hibája, hogy a bántalmazó eljuthat a tettlegességig

Péterfi Vera azt mondja, „a bántalmazónak sokszor semmi baja nem lesz abból, ha »csupán« megveri az áldozatát, mert ebben a rendszerben a nők túlnyomó része el se megy a rendőrségre, mert tudja, hogy hiába, úgysem fog érdemben segítséget kapni, ha pedig eljárást is indít, azt lesöprik az asztalról a hatóságok.”

A szakértő szerint a társadalmunkban az erőszak kulturálisan normalizált, és olyan hétköznapi helyzetekre vezethető vissza, mint amikor füttyögnek a nők után az utcán, vagy a villamoson fogdossák őket. Szerinte az áldozathibáztatás is abból nő ki, hogy

az erőszakos megnyilvánulásokat társadalmilag közösen bagatellizáljuk, relativizáljuk és a szőnyeg alá söpörjük: „Sokszor becsukjuk a szemünket, és csak ismételjük a bántalmazó érveit, vagyis azt, hogy ő nem tehet róla, hiszen csak kiprovokálta az áldozat, vagy éppen azt, hogy ebben a helyzetben bárki ezt csinálta volna.”

„Ha egy férfi nagyon féltékeny, akkor nagyon szerelmes” – az ilyen és ehhez hasonló sztereotípiák miatt lehet nehezen felismerni Péterfi Vera szerint a bántalmazást, ugyanis, az emberek nagy része még manapság is hisz ezekben. Még elkeserítőbb szerinte, hogy sokan arról sem tudnak, hogy létezik egyáltalán bántalmazó kapcsolat, és úgy véli: „amíg nincsenek arról valós ismereteink, hogy milyen egy egyenrangú párkapcsolat, és arról sem, hogy mik a figyelmeztető jelei egy bántalmazó kapcsolatnak, nem fogjuk felismerni sem.”

A Patent Egyesületnél az áldozatok hozzátartozói sokszor tankönyvi gyanús jelekről számolnak be. Például arról, hogy már a kapcsolat elején nem tetszett nekik, amilyen stílusban a bántalmazó beszélt. Feltűnik, hogy egy idő után a család már nem tudott találkozni az áldozattal, vagy éppen azt vették észre rajta, hogy megváltozott, bizalmatlanná vált a rokonaival szemben. Ezeket a gyanújeleket azonban gyakran a környezetnek és magának az áldozatnak is nehéz beazonosítani. „Aki egy bántalmazó párkapcsolatban benne van, egy darabig biztosan érzelmileg bevonódik, majd, amikor ez elmúlik, akkor is kötődik a másikhoz. Szereti, annak ellenére, hogy párja bántja őt – ez nem ellentmondás, ha ismerjük a bántalmazás működését” – magyarázza Péterfi Vera.

Jól segíteni nagyon nehéz, de talán az egyik legfontosabb szempont az, hogy a segítők maradjanak kapcsolatban az áldozattal, mert amikor majd eljut oda, hogy kilépjen, akkor fontos, hogy tudjon hova fordulni. Az elszigetelésnek ugyanis pont az a célja, hogy amikor az áldozat segítséget akarna kérni, már ne legyen kihez fordulnia.

AFP / ANP / Roos Koole

„Bár előfordul az, hogy egy nő a bántalmazó, a párkapcsolatok csupán kis százalékában: a magyarországi statisztika szerint 95 százalékban a férfi bántalmazó, és a maradék 5 százalékban benne vannak az azonos nemű párok is” – mondja Péterfi Vera, aki szerint mindez a nők és a férfiak között az évszázadok során kialakult társadalmi, hatalmi különbségből adódik: „Olyan mértékű jogosultságkülönbségek vannak a társadalomban férfiak és nők között, hogy egy nő soha nem fogja ezt tudni kiegyenlíteni magától a férfi akarata ellenére, nemhogy fölé kerekedjen.”

Péterfi Vera szerint ráadásul igen csekély az esélye annak, hogy amennyiben egy bántalmazó magára ismer, változtatni is akarjon, ugyanis a társadalmunkban az elnyomás és az erőszakos viselkedés kifizetődő. „Ha a társadalom elítélné, a jogrendszer pedig szigorúbban büntetné a bántalmazást, az elrettentené a bántalmazókat.”

A NANE segélyvonala nemcsak áldozatok, hanem olyanok hívását is várja, akik a környezetükben lévő áldozatot szeretnék segíteni.

Ha önt vagy ismerősét erőszak éri a kapcsolatában, vagy ha valakiről úgy véli, emberkereskedelem áldozata lett, akkor hívja az Országos Kríziskezelő és információs Telefonszolgálatot a belföldről ingyenes 06-80-20-55-20 számon, vagy a nap 24 órájában ingyenesen hívható Áldozatsegítő Vonalat a 06-80-225-225-ös számon.

Személyesen az Önhöz legközelebbi Áldozatsegítő Központban kérhet segítséget, az Áldozatsegítő Központok címlistája itt található: http://vansegitseg.im.gov.hu