Magyarország legversenyképesebb turisztikai terméke 1993 óta van velünk, de nem látszik rajta. Az ország legnagyobb falunapja idén is hozza a kötelezőt, és még egy kicsit. Az idei fesztivál itala: a víz.
A 29. Sziget Fesztivál pont olyan, mint a 28-ik vagy a 27-ik. Ez nem valami rossz dolog, biztos vagyok benne, hogy a szervezők is büszkék erre. A Sziget egy termék, amelyet minden évben legyártanak, és elsősorban a korábbi évek tapasztalata alapján vásárolnak rá jegyet, szóval minimum elvárás, hogy legalább olyan legyen, mint tavaly, vagy azelőtt. Nem könnyű valamit évről évre ugyanolyan színvonalon legyártani, a Sziget viszont még fejlődik is, bár ezt nem könnyű észrevenni, olyan nagyokat ugyanis már nem lehet ugrani a fesztiválranglétrán.
A tömegkoordináció évről évre jobb, jobban vannak kialakítva és kivilágítva az utak, könnyebb a be- és kijutás, szebb a hely. Sokat dobott a hangulaton, hogy idén nem a történelmi mértékű aszály, hanem egy hónap eső után rendezik meg a fesztivált, olyan helyeken nő fű, ahol már az sem volt biztos, hogy egyáltalán van. A nemzet fővárosát mételyező elektromos roller invázióra idén jobban készültek, elképesztő sok parkoló van a rollereknek fenntartva, lehet csapatni az alsó rakparton ketten-hárman egy Lime-on, sakál részegen, de a parkolás már katonás rendben történik – még, nyilván, első nap.
A közönség 90 százaléka továbbra is külföldi, többségében hollandok a statisztika szerint, bár én tegnap szinte kizárólag új-zélandiakkal találkoztam, ami minimum két átszállásra, 30 órára és egymillió forintra van innen repülővel, szóval minden elismerésem, a Nemzetközi Űrállomásról lehet olcsóbb és gyorsabb leugrani Billie Eilishra. Mindenki nagyon aranyos, ahogy a korábbi években is, tényleg kezdem azt gondolni, hogy valami van a hetedik kerülettel, hogy megőrülnek a turisták, ha beteszik a lábukat, mert a Hajógyárin a körülményekhez képest nyugodt a hangulat, megint csak, az első napon.
A „szankciós infláció” elérte a Szigetet is, 30 százalékkal drágult a sör, szankciós repohárral együtt az első vásárlás 2490 forint. Béketárgyalásokat és azonnali tűzszünetet, ez így nem mehet tovább! Vízcsapból idén több van, és jókora plakátokon hívják fel a figyelmet a hidratálás fontosságára, le lehet tölteni a DrinkIQ applikációját, és átgondolni az alkohollal való kapcsolatunkat, mindenkinek ajánlom, erre jó az infláció. És erre is lehet használni egy reklámfelületet egy fesztiválon, ahogy lehetne az utcán is, ha sürgősebb lenne megállítani az alkoholizmust, mint Brüsszelt. A fesztiválon rengeteg civil szervezetnek van sátra, és különös figyelmet kap az orosz-ukrán háború, amennyi egy fesztiváltól ezen a téren elvárható, azt hozza a Sziget idén is.
Magyarország legversenyképesebb turisztikai terméke 1993 óta van velünk, de alig látszik rajta. Amint eleged lesz a tömegből, betévedsz egy olyan koncertre, ami kárpótól érte. Nekem ez tegnap a Comet is Coming volt, amihez még csak hasonlót sem hallottam soha, a végére a nevemet is elfelejtettem.
Ezért érdemes kimenni, mert egy olyan országban, ahol ha az ember május végétől szeptember elejéig minden napot egy fesztiválon akar tölteni, simán megteheti, annyi van belőle, a Sziget a legnagyobb falunap. Attól még falunap, a hotdog árus lehetne a karcagi birkafőző fesztiválon is, a kaja továbbra is nagyrészt szar, a 2500 forintos szelet pizzának olyan íze van, mint egy atyai pofonnak, ami jobban fáj annak, aki adja. De furcsa lenne nem végigsétálni a K-hídon minden évben, ugyanarra számítva, és ugyanazt kapva. Vagy ahogy egy lánytól hallottam kifelé menet a HÉV-megállóban: „Nagyon gyorsan szedd össze magad, Laci, mert holnap négyre kint KELL lennünk!”
Buli volt a pokol tornácán, és Tatrateát szolgáltak fel
A Viagra Boys a Sziget első napján szétzúzta a dobhártyánkat, de annyi baj legyen.
Képgalériánk a Sziget első napjáról: