A Belügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint a tanár-diák arány is mutatja, hogy meg kell becsülni a magyar oktatást.
„Az EU-ban Magyarországon a 8. legjobb a tanár-diák arány: míg nálunk egy tanárra átlagosan 10,6 diák jut, addig az EU-ban 12,1. Nálunk tehát több tanár van, ezért több figyelem is jut egy-egy diákra, mint a legtöbb EU-s országban. A magyar oktatást megbecsülni kell, nem lebecsülni” – írja Rétvári Bence a sok trendi emojival teletűzött posztjában, amelyhez egy ábrát is csatol a kijelentéséről.
Az adatok nem hamisak, de a statisztikát a kormányzattól nem szokatlan módon „elég optimistán” értékeli Rétvári államtitkár. A szám ugyanis átlagos csoportlétszámot mutat, azaz a városi 30-35 fős osztályok éppúgy benne vannak, mint a pár fős kisiskolai osztályok, továbbá azt is elfedi a statisztika, hogy Magyarországon a tanároknak kell elvégezni egy sor olyan feladatot (az ebédeltetéstől az uszodába kísérésig és a tengernyi adminisztrációig), amit máshol a pedagógiai asszisztensek, és más kisegítő személyzet csinál.
„A magyar számok nem azt jelentik, hogy tízfős csoportok vannak, hanem van egy harmincfős osztály, amiben húsz tantárgyat kell tanítani. Hihetetlenül bután, pazarlóan van a rendszer megcsinálva. Ilyen pazarlást csak egy olyan gazdag ország, mint Svájc engedhet meg magának” – magyarázta nemrég Lannert Judit oktatáskutató egy interjúban.
„A fajlagos számot felejtsük el, az a pazarlást mutatja. Sokan, amikor indikátorokat állítanak össze, mindig beteszik a fajlagos mutatót mint pozitívumot, amitől a magyar rendszer hirtelen nagyon jónak fog tűnni. De ez csak a bérekkel együtt érdekes. Ha egy ország magas minőségben tud biztosítani ennyi tanárt, az jó, mert kis tanulócsoportok lesznek. De ha nem – és nálunk erről van szó –, akkor egyszerűen egy csomó feladatot a pedagógussal akarunk elvégeztetni, miközben nem fizetjük meg. Ez viszi egy betanított szakmunkás szintjére a szakmát.”
Hozzátette, ezért pedzegetik többen, hogy össze kéne vonni iskolákat. „Nem azért, mert utáljuk a falusi kisiskolákat, és meg akarjuk őket szüntetni, hanem mert látjuk, hogy a béremelés mindennek az alfája és ómegája. Viszont béremelést akkor lehet csinálni, ha hatékonyabbá tesszük a rendszert. Ez az ára.”