"38 év tanítás után, négy hónappal a nyugdíj előtt ez a köszönet a munkámért" - fakad ki egy elitgimnázium tanára, miután megkapta a "tanker-levelet".

"Meg szeretném mutatni a diákjaimnak is, hogy vannak olyan pillanatok, amikor nem lehet fejünket lehajtva úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Nem lehetünk áldozatok!" - vallja egy kollégája.

Úgy tudjuk, hogy a fővárosban több mint 400 pedagógus kapott azokból a fenyegető hangú levelekből, amelyekben azt hozta a fenntartójuk a pedagógusok tudomására, hogy ha folytatják a tiltakozást, az állásukkal játszanak. A fenyegetések komolyak, hiszen öt gimnáziumi tanárt, Molnár Barbara testnevelő, Ocskó Emese matematika–francia, Palya Tamás matematika–kémia, Sallai Katalin magyar és Törley Katalin francia szakos tanárt már elbocsátottak a renitens magatartásuk miatt. Az ő munkájukat, elhivatottságukat a Kölcsey Ferenc Gimnázium igazgatója, Fazekas Csaba méltatta, és közülük többen a médiának is nyilatkoztak.

A "még csak" megfenyegetett tanárok közül pedig több mint 20 vállalta, hogy elmeséli nekünk a történetét. Kifejtik röviden, mióta tanítanak, miért választották ezt a pályát, miért gondolták, hogy fel kell szólalniuk a jelen helyzetben. Van, aki csak pár éve diplomázott, van, aki négy hónap múlva nyugdíjba megy. A legkülönbözőbb szakokon tanítanak gimnáziumban és általános iskolában.

Véleményük alapján kirajzolódik, miért is erősödött fel az utóbbi időben a pedagógusok tiltakozása.

Három dolog mindenképp közös a kis nyilatkozatokban. Kiderült, hogy a tanárok a diákjaikért (valamint rajtuk keresztül az ország jövőjéért) aggódnak leginkább, és koránt sem csak a fizetésemelésért demonstrálnak. Fontosnak tartják a kiállást azért is, mert ezzel példát mutatnak a tanítványaiknak, és ez a pedagógusok legerősebb eszköze a nevelésben. És az is látszik, hogy a tiltakozást, a fenyegetőzések ellenére is folytatni fogják.

De beszéljenek inkább ők maguk:

Fekete Mónika: „A jelenlegi rendszer nem segíti az embert, hanem inkább alátesz”

"A jelenlegi rendszer nem segíti az embert, hanem inkább alátesz. Igyekszem becsületesen elvégezni a munkámat, 25 embert koordinálok, csapatban dolgozunk a kollégákkal, de amikor megpróbáljuk felhívni a figyelmet a problémákra, a tankerület szó szerint megaláz minket, miközben egy jól működő közösséget is szétzilál."

Fekete Mónika bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

Forgács Róbert: „38 év tanítás után, négy hónappal a nyugdíj előtt ez a köszönet a munkámért”

„2001 óta tanítok az Eötvös József Gimnáziumban magyart és történelmet, de mindent összevetve 38 éve vagyok pedagógus. Hivatalosan négy hónapom van a nyugdíjig, ehhez képest én is megkaptam a figyelmeztető levelet a tankerülettől. Úgyis vehetem, hogy 38 év tanítás után, négy hónappal a nyugdíj előtt ez a köszönet a munkámért."

Forgács Róbert bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

Kollár Melinda: „Nem forradalmár szeretnék lenni, hanem földrajz-német szakos tanár egy középiskolában”

 

"A mai diákok nem megélik, hanem túlélik ezeket az éveket, mert rengeteg tanórájuk van, utána ezekre készülni kell. Elavult tananyagot kell tanítanunk, az sem mindegy, hogy milyen tankönyvből. Sok iskolában rettenetes tárgyi feltételek között dolgoznak. Nálunk az esős napokon vödröket kerülgetünk és penészes termekben tartunk órát."

Kollár Melinda bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

Szilágyi Ivett: „Nem tudnék sem tükörbe, sem a diákjaim szemébe nézni, ha nem állnék ki az ügy mellett”

 

"Nem vagyok hajlandó beletörődni abba, hogy a szemem láttára verik szét ezeknek a remek fiataloknak a jövőjét... és az én jövőmet is."

Szilágyi Ivett bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

Puskás Gábor: „Tanítani szeretek és szeretnék, ha ezt hagyják!”

 

"A testnevelés órákon gyakran azt látom, hogy nagyon leterheltek a gyerekek. A tantervi követelmények, a rengeteg tanóra, az órára való készülés nagyon kimeríti őket. Ezért néha beszélgetünk csak, mert nem a mozgás és a játék hiányzik nekik, hanem hogy a napi stresszt, a gondokat ki tudják beszélni magukból. 1-2 jó szó, megértés többet ér mindennél.”

Puskás Gábor bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

Horváthné Vass Ildikó: „Az osztályomba járó gyerekek szülei is kérdezték már, hogy ugye nem rúgatom ki magam?”

 

"Jelenleg a túlszabályozott, elavult tananyagtartalmakat sulykoló tantervekkel kevés a mozgásterünk, tankönyvet sem választhatunk, pedig belátható, hogy nem lehet tanítani ugyanazt és ugyanúgy egy borsodi kistelepülésen és mondjuk itt, a második kerület kertvárosában."

Horváthné Vass Ildikó bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

 

Rábai János: „Vannak pillanatok, amikor nem lehet fejünket lehajtva úgy tenni, mintha mi sem történt volna”

 

"Olyan mértékű cinizmus uralkodott el a nem csak velünk, hanem az összes közalkalmazottal való párbeszédben, hogy az szinte példátlan. Én ezen szeretnék változtatni."

Rábai János bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

 

Sirák Richárd: „Erős hitem van abban, hogy mi, engedetlenkedő tanárok most ezzel tanítunk”

"A mostani oktatási rendszerünk mindkét alapértéktől megfoszt: elveszi a munka szabadságát és örömét is. Lassan nyíltan is ellenségnek tekint mindenkit, aki tudásra, kérdezésre, kritikára ösztönöz."

Sirák Richárd bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

Balatoni József: "Az iskola egy nagyon jó hely. Csak meg kell mutatni, mi is benne a jó és mitől lehet még jobb"

"Évek óta elmondom mindenhol, hogy baj van. Egyre hangosabban, egyre elkeseredettebben.

Balatoni József bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

Váradi Emese: „Alkotni fáradtan, a sok feladattól terhelten nem lehet”

„Hittem és hiszek abban, hogy a diák részese kell legyen az ismeret, tudás megszerzésének folyamatának. A 21. században már nem egy irányú a tudásátadás. Mi is tanulhatunk együtt a diákjainkkal vagy tőlük.”

Váradi Emese bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

 

Mező Csaba: „Egyre nehezebb eltartanom a családomat”

 

"A fizetésem reálértéke tehát sokat romlott, vagyis folyamatosan kevesebb dolgot tudok megvásárolni belőle, egyre nehezebb eltartanom a családomat. Természetesen ez csak az egyik része, amiért beleálltam a tiltakozásokba, a többiről a kollégák írnak."

Mező Csaba bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

 

Dénes Mónika: „Ha mindenki fél a megtorlástól, soha nem lesz változás”

  

"A rengeteg készüléssel egyáltalán nem arányos fizetés mégis csak egy probléma a sok közül. Az ideológiai alapú irodalmi kánon kikiáltása legalább olyan súlyos gond, ahogy az is, hogy megfosztottak minket a szabad tankönyvválasztás lehetőségétől."

Dénes Mónika bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

 

Korándi Ildikó: „Fontos, hogy a felnövekvő nemzedéknek legyenek még becsületes mintái”

"Nekem fontos, hogy mit és hogyan adunk át. Fontos, hogy a felnövekvő nemzedéknek legyenek még becsületes mintái, példaképei. Olyan emberek, akik képesek tenni másokért, akik képesek kiállni a jogaikért, akik szeretik a munkájukat, akik emberséget, empátiát, elfogadást visznek a hétköznapokba. Muszáj, hogy bekövetkezzen a változás, mert a most megteremtett légkörben és körülmények között lehetetlen úgy dolgozni, ahogy a diákjaink megérdemlik."

Korándi Ildikó bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

Koritár Attila: „Megérte vállalni az engedetlenséget és most sem tennék másként”

"Az oktatás valamiért egyik kormánynak sem volt kiemelten fontos terület, de az elmúlt 10 évben történő változások (Köznevelési Törvény, Nemzeti Alaptanterv, tanári életpálya modell stb.) olyan mértékben rontották a magyar oktatás helyzetét, hogy sürgetővé vált a jobbító célú változtatás

Koritár Attila bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

 

Szili Ágnes: „Az iskola nem hivatal, nem intézmény, egy iskolának tud lelke lenni”

 

"Szeretnék továbbra is tanítani, de méltóbb feltételek mellett. Az iskola nem hivatal, nem intézmény. Egy iskolának tud lelke lenni. Én még hiszek ebben."

Szili Ágnes bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

 

Hortobágyi Bozsóka: „A legnagyobb álmom az, hogy még megéljem az autonóm, esélyegyenlőségen alapuló, örömelvű oktatást”

 

"Az én generációm a rendszerváltás reményeivel indult, az ezredforduló körül végzetteket pedig az akkor bontakozó oktatási paradigmaváltás fűtötte. Kétszeresen vagyok tehát a földhöz csapva: nem ilyennek képzeltem az új rendet, de nagyon nem!"

Hortobágyi Bozsóka bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

 

Szeghi-Török Dóra: „Megállni itt már nem lehet, a diákoknak azzal is példát mutatunk, ha kiállunk értük és magunkért”

 

"Azt gondolom, hogy megállni itt már nem lehet, a diákoknak azzal is példát mutatunk, ha kiállunk értük és magunkért, úgy, ahogyan szerdán és pénteken ők és sok szülő is kiállt értünk."

Szeghi-Török Dóra bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

Dr. Tüdős Éva: „Szeretném, hogy a még tanuló gyerekeim és a születendő unokáim értelmes oktatást kapjanak”

"Valamilyen formában tovább fogok tiltakozni. Még akkor is, ha én esetleg elhagyom ezt a pályát egy nyugodtabb, jobb megélhetést biztosító élet kedvéért."

Tüdős Éva bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

Horváth Brigitta: „A gyerekek és a szaktárgyaim iránti szeretetet senki és semmi nem tudja kiölni”

 

"A lelkesedésemet, a motivációmat az életpálya-modell, a NAT2020, a sztrájkjog ellehetetlenítése, a folyamatosan romló és fojtogató munkakörülmények kiölték belőlem. De a gyerekek és a szaktárgyaim iránti szeretetet senki és semmi nem tudja kiölni."

Horváth Brigitta bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

Berta Beáta: „A legcsodásabb érzés az, hogy a kollégáimmal visszakaptuk a reményt”

 

"Lehet, hogy kívülről a forradalmi lendület valószínűsíthető e lépésünk mögött, de személyesen átélve elmondhatom: igazán hosszú lelkiismereti harc vezetett oda, hogy ezt a megoldást válasszuk."

Berta Beáta bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

 

Ősi Judit: „Lehet szőnyeg alá söpörni a problémákat, de nem hagyhatom szó nélkül, hogy ezer sebből vérzik a közoktatás”

 

"Én nem voltam hajlandó részt venni az új minősítési rendszerben, mert teljesen észszerűtlennek tartom a portfóliók rendszerét. Harminc órás képzés után arra alkalmatlan emberek játszották el az ellenőrt, és mondták meg, jól tanítunk-e. Cserébe a fizetésem 50-100 ezer forinttal lett kevesebb, most havonta nettó 250-260 ezer forintot keresek, több évtizedes tapasztalattal."

Ősi Judit bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

 

Bálint Gábor: „Most várunk, szusszanunk egyet, de biztos, hogy folytatjuk”

 

"Annyit dolgozunk a megélhetésért, hogy a fáradtság miatt néha az órákon is nehéz koncentrálni. Lélekölő az is, hogy nincsenek meg a megfelelő körülmények és minden hatáskört elvettek az iskoláktól, az igazgatóknak még a vécépapírért is könyörögniük kell."

Bálint Gábor bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

 

Melis Kinga: „Kevés csodálatosabb érzés van, mint felkelteni az érdeklődést, előhozni a kreativitást”

 

"Nem tudom elképzelni, hogy mást csináljak. Még most se, pedig el kéne már gondolkodnom, hogy hogyan tovább."

Melis Kinga bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

 

Horváthné Tóth Zsuzsanna: „Mi több ezer év szellemi kincseit, értékeit szeretnénk nyugodt, megbecsült légkörben átadni”

"Hiszem, hogy egy tudás alapú társadalomban összetett mondatokban beszélni nem tudó milliárdosok nem válhatnak követendő példaképpé."

Horváthné Tóth Zsuzsanna bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

 

Orosz Dávid: „Eljött az a pont, amikor megtelt a vödör!”

 

"Túl azon, hogy tanárként nem vagyunk megfizetve és kormányzati szinten megbecsülve, emberszámba véve se. Jogszabállyal teljesen kiüresítették a tanárok alapvető jogát a sztrájkhoz. Nincs más választásunk, mint polgári engedetlenkedni. Innen már tényleg nincs hová hátrálni!"

Orosz Dávid bemutatkozása, véleménye itt olvasható.

 

Nem ma kezdődött

Évtizedek óta tudjuk, hogy nagyon rossz állapotban van a közoktatás, már 2010 előtt is olyan kijelentések hangzottak el szakmai konferenciákon (akkor még voltak szakmai konferenciák, egyeztetések) ezzel kapcsolatban, hogy veszélyben a nemzet. 2010 után ugyan hatalmas átalakításokat hajtott végre az Orbán-kormány, ám ennek eredményeképp a helyzet még rosszabb lett, erről itt és itt írtunk többek között. A parlamentben a mai napig vitatkoznak azon, hogy ki a hibás, de az biztos, hogy az utóbbi 12 évben az oktatásirányítás lehetősége és felelőssége a mai kormánypártoké volt, és ennyi idő és ennyi (rossz) reform után már elég fura a 12 évvel ezelőtti időszakra mutogatni.

A tanároknak egy ideig csak egy kisebbsége tiltakozott hangosan az új rendszer ellen, elfogadták például, hogy az életpályamodell bevezetése után többet kell ugyan dolgozni, de több lesz a fizetésük is. A kormánytöbbség 2011 végén meg is szavazta, hogy a minimálbérhez kötik a tanári béreket, de ezt nagyon gyorsan töröltek a rendszerből, így ma is a 2014-es – a mainak az 50 százalékát érő - minimálbérből számítják a tanári fizetéseket. Ez az átverés a mai napig meghatározza a pedagógus szakma anyagi és erkölcsi megbecsülését is.

Az új rendszer indulásakor nem csak a bérekről volt szó, azt is tudomásul vették egy ideig a pedagógusok, hogy szakmai autonómiájukat fokozatosan elveszik, az iskolák fenntartását, a tankönyveket, tanterveket mind-mind központosítják, nem fizetik ki az egyre nagyobb tanárhiányt is elfedő túlórákat, jogszabályokkal teszik lehetővé a bujtatott szegregációt stb.

2016-ra azonban egyre nagyobb lett az elégedetlenség, a miskolci Herman Ottó Gimnázium nyílt levélben kiáltotta ki, hogy „az egész oktatási rendszert látjuk most már veszélyben! Kaotikussá vált minden!”, ehhez rengetegen csatlakoztak, létrejött a Tanítanék Mozgalom, országszerte elindultak a kockás inges tiltakozások, aminek eredményeképp az addig sikernek nevezett reformokról az akkori miniszter elismerte, hogy túltolták a biciklit.

A helyzet azonban továbbra sem javult. Évekig csak halk és elszigetelt tiltakozások voltak, de 2022 elején újabb országos tanármegmozdulásokra került sor, amelyekre a kormány egyrészt jogszabályi módosításokkal (a sztrájkjog durva megcsorbításával) próbált válaszolni, másrészt a kérdés politikai síkra terelésével. A választási kampányra, majd a nyári szünetre el is csendesedtek a pedagógustiltakozások, ám szeptembertől, amikor már a rendteremtést hangsúlyozó belügyminiszter volt a terület ura, újra felerősödtek.

A sztrájkok, tüntetések és a pedagógusok polgári engedetlenségi akcióit a kormány eddig nem látott módon igyekszik letörni: valószínűleg a Belügyminisztériumban született egyenleveleket küldettek ki a tankerületek vezetőivel az engedetlenkedő tanároknak, és voltak pedagógusok, akiket a brutális tanárhiány ellenére kirúgtak az állásukból.

A tiltakozási hullám ezzel nem tört meg, sőt, mintha csak olajat öntöttek volna a tűzre, egyre erősödik. Pénteken és október 23-án újra az utcára mennek a tanárok – és szintén egy új elem a tiltakozósokban: a diákok és szülők is –, valamint országszerte folytatódnak a helyi tiltakozási akciók. A csütörtöki kormányinfón - egy nappal az újjabb utcai tiltakozások előtt - Gulyás Gergely továbbra is arról beszélt, hogy amennyiben sikerült megegyezni az unióval, akkor számíthatnak jelentős béremelésre a pedagógusok. Hogy mi köze az uniónak a pedagógusbérekhez, arról itt írtunk.

A hatalom durva fellépésének kétségkívül eddigi legnagyobb áldozatai azok a Kölcsey Gimnáziumban tanító tanárok, akiket kirúgtak állásukból. Igazából áldozatok e mellett az általuk tanított diákok, az iskola tantestülete is.