Május 27-étől látható Londonban, egy direkt erre az alkalomra felhúzott Arénában a Voyage Live, mi most hétvégére kaptunk jegyet. Az első gondolat, amit ki tudtam magamból préselni, miután kiléptünk a háromezer embert befogadó ABBA Arénából, annyi volt, hogy nem igazán tudtam mi történt velem. Olyasmit kaptam, ami után gyerekkoromban az a-ha Take On Me videoklipjét, vagy a Mary Poppins című Disney remek utcai krétarajzos jeleneteit nézve vágyakoztam.

Milyen jó lenne egy varázslat által egy képzeletbeli világba csöppenni.

A harmincezer külön irányítható fénypont és az ötszáz mozgó reflektor segítségével az első hangok felcsendültétől az utolsóig egy eddig ismeretlen szín-, hang- és effektorgiába kerülünk, ahol a sláger után slágerre épülő dallista majdnem, hogy már másodlagos attrakcióvá válik, de csak majdnem, hiszen egységes ABBA-hangulatot áraszt a legapróbb részletig minden.

Ez nem mérföldkő, ez egy új műfaj. Nem koncert, nem show-műsor. Ha nagyon meg kellene határozni, valahol egy háromdimenziós, élőzenés interaktív videokliphez hasonlíthatnánk.

Az ABBA, bár zeneileg gyakran lenézték az együttest, mindig is szeretett a határokkal játszani, hol a publikum szeme előtt, mint a dalaikból készített musicallel, ezek filmváltozataival, vagy a háttérben, mint az 1981-es The Visitors lemeznél, ami az egyik első digitálisan rögzített stúdióalbum volt. Nem csoda hát, hogy a most színpadra állított show koncepciójának ötlete megragadta a tagokat, és negyven évnyi szünet, és több (a városi legenda szerinti) milliárdos visszatérési ajánlat visszautasítása után erre mondtak mind a négyen igent, és hajlandóak voltak így, a nyugdíjas éveikben is évekig keményen dolgozni rajta.

A George Lucas-féle Industrial Light & Magic cég a kiválasztott dalokat egy stockholmi stúdióban előadó zenekart motion capture technikával öt héten keresztül filmezte 160 kamerával, rögzítve mozgásukat és mimikájukat. A felvételből készült avatárokat aztán testdublőrök, valamint korabeli fotók és felvételek segítségével fiatalították meg, és teremtették újra őket, hogy 1979-es valójukban jelenjenek majd meg a színpadon.

Ehhez jött kiegészítésül a tízfős élő zenekar, és a színpadkép. A színpadkép, ami valójában digitális, de a megtévesztésig térszerű, a legmodernebb animációs filmeket idézi, részletes és ízléses. Az avatárok, azaz az ABBA-tárok mozgása hihetetlenül finom, bár élő emberrel összetéveszteni nem fogjuk őket, de ez nem is cél. Itt már nem Obi-Wan Kenobi vibrál C3PO-ból. Ezek az avatárok kedvesen paroláznak a közönséggel, és művi valójukban meglepően természetesek.

És itt megint szembe találjuk magunkat az ABBA egyik erősségével, az önazonossággal.

Bármihez nyúlnak, bármibe kezdenek, nem akarnak többnek, vagy másnak tűnni, mint amik valójában.

Ezt az hallhattuk a Voyage nagylemezen, ahol saját maguk kendőzetlen, hetvenes éveikben járó valója jelent meg, kicsit fakult színekkel és kevesebb dinamikával, de őszintén, és itt is tapasztaljuk: ez egy hibrid digitális és élő koncert, ami egy percig sem akarja elhitetni, hogy az avatárok valódi emberek, sőt, a virtualitás minden egyes lehetőségét kihasználja.

A húsz dal ügyesen ötvözi a slágereket a kevésbé ismert dalokkal, mint például a kezdő The Visitors, vagy az ugyanarról a lemezről való When All is Said and Done. Pár nagy siker, mint a Take A Chance On Me, vagy a Money, Money, Money ugyan kimaradt, de a koncert íve tökéletesen felépített, kivéve talán a két beépített rajzfilmvetítést az Eagle és Voulez Vous című dalokra, ami talán kvázi szünet funkciót volt hivatott betölteni (hiszen az avatároknak is kell pihenniük), bár az utóbbi inkább kihagyott ziccer volt. Tökéletesen illeszkedett a régi dalok közé a két új szerzemény is.

A közönség - fiatalok és a negyvenes-ötvenes éveikben járók vegyesen - pedig felváltva bámul tátott szájjal a színpadra és az egész teret felhasználó fényjátékra, és táncol meg énekel. Az emberek sokfelől érkeztek, a hangulat ünnepi, karneváli. Ki flitteres ruhába, ki régi ABBA trikóba, ki Agnethának vagy Anni-Fridnek öltözött.

Mindeközben Londonban a hátteret Erzsébet királynő jubileuma adja. Azonban az ABBA-show hatása is mindenhol ott van: pubokban az emberek Voyage-koncert-képeket mutogatnak egymásnak, a metróban Dancing Queent fütyül egy úr előttünk. Úgy tűnik, jól megfér két uralkodó egymás mellett.