Az RTL Klub új dobása, A Séf meg a többiek egyszerre hat elavultnak és divatosnak. Az első részek alapján a Hámori Barbara producerhez (A mi kis falunk, Drága örökösök, Keresztanyu) köthető, Anger Zsolt és Spáh Dávid rendezésében megvalósult új sorozatból szósz helyett egyelőre csak gyenge poénok csordogálnak, a legtöbb színész viszont jól hozza a rábízott karaktert.
Egy olyan időszakban, amikor tarolnak itthon a főzőshow-k – a különféle VIP és Junior kiadásaikkal egyetemben –, nem tűnik rossz ötletnek az RTL Klub részéről meglovagolni ezt a hullámot egy új fikciós sorozattal. Ez lenne A Séf meg a többiek, amely azonban az első részek alapján túl sok konyhaművészettel nem kényezteti el a nézőközönséget. (Nekik ajánljuk inkább, ha ismét elérhetővé válik valahol, a Gryllus Dorka és Simon Kornél főszereplésével készült Ízig-vériget, melyről itt írtunk bővebben.)
Az elmúlt évek sorozatgyártási dömpingjéből az RTL Klub olyan alkotásokkal vette ki a részét, mint A mi kis falunk, a Drága örökösök vagy a Keresztanyu, amelyek történetesen mind vidéki környezetben játszódnak, a karaktereik legtöbbször karikírozott típusfigurák, a humor forrása pedig többnyire a jellemükből vagy a helyzetekből fakad, amelyekbe csöppennek. Ehhez képest újítás, hogy a Séf meg a többiek színtere egy menő budapesti étterem, és az eltérő környezet miatt a problémák is mások. A vicceknek viszont ugyanúgy a helyzet- és jellemkomikumok adják az alapját.
Az ilyen könnyed szórakozást ígérő esti levezetőktől nyilván hiba lenne elvárni olyan szintű komplexitást a karakterek és a történet terén, mint egy mélyenszántó drámasorozatnál, de ha a rájuk épülő poénok múlt századi nézeteken alapszanak, mint ahogy az a Séf meg a többiek esetében történik, az ma már nem csak idejétmúltnak érződik, de kifejezetten káros is. Ha nem is pozitívan, de mindenképp elnézően, valid humorforrásként ábrázolni az alkoholizmust, a játékszenvedélyt vagy 2022-ben még mindig viccként használni a szexizmust, ahelyett, hogy az ilyen jellegű megnyilvánulásokat tennék vicc tárgyává, mindenképp szomorú.
Az új magyar sitcom a műfajra jellemző 30 perces epizódhosszokkal érkezik. A sorozat a 2012-ben indult Igen, Séf című orosz vígjátéksorozat adaptációja, és talán ez az oka, hogy a hazai változat minden ízében megragadt az elődjének tíz évvel ezelőtti világában.
Már rögtön az elején szembesülünk azzal a szexizmusra épülő poénhalmozással, amely később az egész epizódra (és a folytatásra) jellemző lesz. A főszereplő, Milán (Jéger Zsombor) egy szórakozóhelyen azzal a rendkívül eredeti trükkel hívja fel magára a kiszemelt nő figyelmét, hogy jól rámarkol a fenekére, majd amikor az hátrafordul, mindezt a mögötte álló kigyúrt fickóra keni. Említett fickó erre úgy reagál, hogy jól bemos hősünknek, amivel instant a vágy tárgyának karjaiba sodorja. Az egyéjszakás kalandot követően Milán igyekszik a lehető leggyorsabban távozni, de csak azután, hogy sikeresen kurvának nézte a partnerét, akivel hamarosan ismét összefut.
A titokzatos nő ugyanis nem más, mint Viki (Dobos Evelin), annak az étteremnek az üzletvezetője, ahol szakácsként Milán is állást kap. Viki, akiről kiderül, hogy nem csak szexi, hanem szívtelen is (= „senki nem tudta ágyba vinni”), a maga két jellemvonásával valószínűleg rekordernek számít a sorozat többi szereplőjéhez képest. A Monet (a sorozatban szereplő fiktív étterem) konyhájában rajta kívül olyan karakterek fordulnak meg, mint az alkoholista séf, Győző (Schneider Zoltán), akinek legfőbb szenvedélye a foci és a fogadás, vagy éppen a „Stan és Pan”-ként jellemzett két szakács, Ferenc és Szabolcs (Csonka András és Mészáros Máté).
A női frontot Nati (Kiss Anna Laura) erősíti, aki bár harciasan vegán, valami rejtélyes oknál fogva mégis egy hagyományos étteremben pincérnő. Cserébe viszont nagy elánnal terrorizálja a vendégeket, mielőtt leteszi eléjük a báránysültet, vagy tart szenvedélyes szónoklatot arról, hogy „véget kell vetni a vérontásnak”. Nem hiányozhat a repertoárból az orosz maffiózó sztereotípiát megjelenítő Vlad (Fehér László) sem, akit a konyhában zajló mindenféle kétes akcióba be lehet vonni (mint amilyen egy élő liba megölése, a vendégek megmérgezése hashajtóval).
Az események sorozata egyébként nem kecsegtet túl sok újdonsággal – a korábban említett rámarkolok-a-fenekére-majd-másra-kenem trükk egyfajta low budget Mr. Bean epizódra hajaz, Milán, a főszereplő pedig már-már fájdalmasan sok ízben emlékeztet arra a tipikus, magát tűzön-vízen átküzdő szerencse fiára, aki valamilyen olcsó trükkel mindig kimenekül a szorult helyzetekből, és így, vagy úgy, de eléri céljait. Vágyainak első számú célja, Viki, már eggyel kevésbé kínos, és kettővel életszerűbb figura, aki nemcsak Milán gyermeteg nyomulásának, de szeretője, az Anger Zsolt által alakított NAV-os kitartó udvarlásának is ki van téve.
A casting különben jól sikerült, a legtöbb színész hozza a rábízott karaktert. Jéger Zsombor Milánja izgága és nagyszájú, a Dobos Evelin által alakított Viki éttermi üzletvezetőként igazi jégkirálynő, Schneider Zoltánnál pedig aligha találhattak volna jobban passzolót a hirtelen haragú, agresszív, de a konyháját imádó séf szerepére.
A sorozat egyébként abszurd jellemvonása, hogy bár a karakterei, poénjai és a szereplők egydimenziós mivolta okán ténylegesen elavultnak hat (meg hát ugye az előd is orosz), azért mégis próbálkoztak valamiféle 2022-es divatosságot is a nyakába varrni. A helyszín modern és egészen szemrevaló, esik említés a konkurencia indonéz szakácsának feltételezett vallásáról, és még a vegánság is egész komoly szerepet kap, csak hát milyen áron. Látható tehát valamiféle szándék, hogy korszerű legyen a Séf meg a többiek, sőt még némi edukatív jelleggel is áltat az olyan új „hóbortokról”, mint például a vegánság. A sorozatnak nem titkolt célja megszólítani az inkább streaming tartalmakhoz szokott fiatalabb réteget is az amerikaias stílussal, ami többek közt a látványos képi világban vagy a főszereplő belső monológjában nyilvánul meg.
Egyszóval volt itt minden, mi szem-szájnak ingere kezdve a galád trükkel elért egyéjszakás kalandtól a harcias vegán által a női mosdóban bújtatott libáig, és bár nem mondjuk, hogy egy-egy poén hallatán egy kicsit sem kuncogtunk, átütőnek – legalábbis az első részek alapján – aligha volt mondható a sorozat. Ínyenc vígjátékkedvelő sorozatozóknak legalábbis biztosan nem tudnánk jó szívvel ajánlani.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: