A műsorvezető öt éve nem iszik, de a következő filmjét a visszaesés démonjaival küzdő függőkről forgatja.
Osváth Zsolt műsorának, a ZshowTime-nak a vendége volt Till Attila műsorvezető, aki arra a kérdésre, hogy korábban alkoholista volt-e, úgy reagált:
öt éve barátkozik azzal a gondolattal, hogy igen, de öt éve nem iszik, és nem fogyaszt más szereket sem.
„Legyünk őszinték, a mai világ nem alkoholalapú, van itt minden. Én sosem voltam drogalapú. Vannak a drogalapú emberek, én egy alkoholalapú ember vagyok” – mondta Osváthnak.
Till Attila szerint, ha valakinek alkoholproblémái vannak, onnantól válik érdekessé a dolog, ha ki tudja mondani, és fel tudja ismerni a dolgot. „Én öt éve úgy élek, hogy ezt már felismertem, és tudok róla beszélni, sőt, most filmet fogok róla csinálni. A következő játékfilmemben épp nem ivó alkoholisták küzdenek a visszaesés démonával, meg azzal, hogy ez hogy működik. Ez nyilván belőlem táplálkozik, magamból is írtam ezt a filmet. A mai napig nem olyan egyszerű meglátni magamat annak a súlyával, hogy »alkoholista«. A feleségem sokkal inkább a rosszra emlékszik, ő figyelmeztet mindig, hogy »Tilla nagyon kemény voltál«... én meg azt mondom, hogy nem volt ez olyan (kemény – a szerk.)... Csak buli volt, csak rock and roll volt, olyan volt, mint egy Guns 'N' Roses-koncert. Ő meg erre azt mondja, hogy
»de amikor az Axl Rose szétveri a hotelszobát, azért ott nagyon sok probléma van, nem igaz, hogy ez csak egy buli meg egy menet«.
De az én esetemben azért ilyen nehéz ez, mert vannak, akik szorongásból isznak, és minden nap azzal kell az egész származásukat, létezésüket, esetleg életben való helyzetüket tompítani, vagy felhozni, hogy muszáj hozzá inni. Nekem ez sosem volt. Tehát én ha dolgoztam, sose ittam. Egy-egy példa van, de akkor meg is bántam. Egyszer-egyszer volt ilyen, hogy egy buli után műsort vezettem, nagyon elszégyelltem magam, és utána biztos, hogy évekig nem fordult elő ilyen” – tette hozzá.
Till Attila elmondta: úgynevezett nagyivó volt, aki gépszíjszakadásos. Egy idő után azt is tudta, hogy négy sörig bírja. „Négy sör után nem tudtam, hogy mi történik, tehát, hogy még egyet iszom és hazamegyek, vagy még százat, és nem megyek haza. Akkor átléptem egy másik világba, ahol nem volt idő. Ez a legnagyobb alapélményem ezekkel a szerekkel, mert az alkohol is szer..., hogy nincs idő. Én alapvetően mindig csinálok valamit, és eléggé pörgök, még az a gyanú is fenn szokott állni velem kapcsolatban, hogy mi van, ha hiperaktív vagyok? Én ezzel nem értek egyet, de lehet, hogy ezt rosszul látom. És mi van akkor, ha nekem erre szükségem volt, mert akkor tudtam igazán pihenni, mert akkor minden megszűnt? Akkor kiléptem. Sokszor volt, hogy mentem két napig. Még drog sem kellett ahhoz, hogy menjek. Az alkohol egy idő után meg akart velem mérkőzni, és akkor leterített. Ilyenkor kidobtam a taccsot, majd azonnal ittam rá. Meg én tudtam úgy is, ha olyan kedvem volt, hogy fölkeltem és gyógysör, és bumm, egyből tovább! És aztán két-három nap alatt lenulláztam magam, és tényleg olyan voltam, mint egy háborúból hazajött katona. Ilyenkor leradíroztam magam, teljesen kiürült az agyam, és onnan újraépítkeztem” – fogalmazott.