A színész-rendező feltette a kérdést, hogy mégis kinek esne jól az, ha hazaárulónak minősítenék, ha kitárgyalnák a hálószobaügyeit az Országházban.
Interjút készített a Network című előadás apropóján Alföldi Róberttel az Rtl.hu, amelyben a rendező-színészt a szerepével kapcsolatban többek között arról kérdezték, mi az, ami a hatalomról elsőre eszébe jut.
„A hatalom az, ami engem nem érdekel. Nincsen személyes élményem a hatalomról – persze lehet, hogy a munkatársaim mást mondanának –, megtettem mindent, hogy jó legyen egy előadás, és lehetséges, hogy ehhez éltem a hatalmammal. De a hatalomhoz, a gyakorlásához mégsem kapcsolódik bennem érzet, nincs közöm hozzá. Igaz, hogy jó pár évtizede a hierarchia „tetején” vagyok, nem biztos, hogy objektíven látom magam, ám a hierarchia csak abban a pragmatikus értelemben foglalkoztat, amennyiben a hatékonyságot segíti” – mondta Alföldi, arra a kérdésre pedig, hogy mi történik akkor, amikor a hatalom őt próbálja megtáncoltatni, úgy reagált:
az mindenkinek szarul esik, de sokkal többre tartom magam annál a hatalomnál, amelyik ki akar cseszni velem.
Épp tegnap olvastam egy olasz költő versét, van benne egy nagyon szép sor: „El akartatok temetni, / de nem tudtátok, hogy mag vagyok.” Kinek esik az jól, ha hazaárulónak minősítik, kitárgyalják a hálószobaügyeit az Országházban? Ám ez csak még inkább erővel töltött el. Velem próbálkozott a hatalom packázni, de nem tudott.”
A Network című előadásban fontos szerepe van a távirányítónak, ám Alföldinek nincs olyan nagy baja a tévével, mint az általa játszott karakternek, Howard Beale-nek. A rendező szerint a távirányítóval manapság leginkább hangosítani kellene. „Csak nem mindegy, hogy mit, mert ma nagyon kevés olyan hang van, amit fel kellene erősíteni. Azokat viszont nagyon fel kellene erősíteni. Ha a tényekről és az igazságról kicsit többet lehetne hallani, olvasni, az például csodálatos lenne.”
Alföldi szerint ugyanakkor az egyén felelőssége egy bizonyos ponton túl abszolút elvárható. Úgy véli, átkozhatjuk a médiát, a közösségi platformokat, a televíziót, de az egyéni felelősséget a magyar társadalom nem tanulta meg a rendszerváltás után, szemben a nyugati típusú demokráciákkal.
„Mi a demokráciát bizony nem tanultuk meg, és senki nem is próbálta megtanítani nekünk. Honnan gondolta bárki, akár a jobb-, akár a baloldalon, hogy ezt a magyar társadalom tudni fogja? A mostani hatalom ugyanazokkal a beidegződésekkel működik, mint az '50-es, '60-as években. De ez teljesen világos, mert ezt ismeri, erre van kondicionálva a társadalmunk.
Soha nem volt itt demokrácia, hát honnan a francból kellett volna azt nekünk ismerni, tudni?
Ám ezzel, politikai oldaltól függetlenül, senki nem foglalkozott, hogy mi az, hogy demokrácia, hogy egyéni felelősség? Ezt egyébként sem lehet egyik pillanatról a másikra megtanulni, de persze az elmúlt harminc évben azért már meg lehetett volna ismerkedni vele legalább.”
A Network című előadásról itt írtunk bővebben:
Alföldi Róbert kirúgott híradósként üvölti, hogy nem bírja tovább a hazugságot
Sidney Lumet fájóan aktuális, klasszikus szatírája, a Hálózat színpadi változata és egy színdarab ötvenhez közeledő nők életközepi válságáról a HVG színházi ajánlójában.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: