A kea egy rendkívül intelligens papagájfaj, de ahhoz nem eléggé, hogy megértse, miben különbözik a képernyőn látott és a valódi világ.
A kea (Nestor notabilis) különösen intelligensnek és kíváncsinak ismert új-zélandi madár. A faj arról is hírhedtté vált, hogy előszeretettel támadja meg a hegyekbe látogatók autóinak gumi ablaktörlőit. De azért is cikkeztek róluk, mert turisták táskáiból vittek el dolgokat. A gazdákat pedig a juhok megtámadásával haragították magukra.
Amalia Bastos, Patrick Wood és Alex Taylor kutatók ezúttal arra voltak kíváncsiak, képesek-e különbséget tenni ezek a madarak a valóság és egy számítógép képernyője között. Ehhez több kísérletet végeztek el a christchurchi Willowbank vadrezervátumban élő madarakkal. Eredményeikről a Biology Letters című tudományos lapban számoltak be.
Először megtanították néhány madárnak, hogy mozgassanak tárgyakat a számítógép képernyőjén a nyelvükkel - csőrük keratinból áll, mely nem vezeti az elektromosságot, ezért nem tudja aktiválni az érintőképernyőt - írja a PhysOrg-com tudományos-ismeretterjesztő portál.
Ezután tesztelték, hogy a madarak megértenek-e egy egyszerű játékot: elhelyeztek egy asztalon egy labdát, majd megdöntötték az asztalt, hogy a labda az asztal egyik, vagy a másik oldalán elhelyezett dobozba guruljon. A madárnak ezután meg kellett határoznia, melyik dobozban van a labda. A keák gyorsan és könnyen megértették a játékot.
Kea, the world's only alpine parrot, famous for their play, intelligence, and their destructive fondness for rubber. A close relative of Kaka, and also endangered. 1 of 4. #NewZealand @ParrotOfTheDay @newzealandbirds #kea #parrot #parrots #wildbird #nature #newzealandbirds #bird pic.twitter.com/BXBXscFMWm
— Elia Anie (@EvlPenguins) February 22, 2021
A kutatók ezt követően a játékot képernyőn is megismételték, a madarak ekkor is könnyedén kiválasztották a megfelelő dobozt.
Amikor azonban a virtuális asztallal és virtuális labdákkal, de a számítógép két oldalán valódi dobozokkal játszottak, a madarak összezavarodtak: nyilvánvalóan azt várták, hogy a labda a virtuális asztalról beleesik a valódi dobozba.
A kutatók megjegyezték: kisbabákkal végzett hasonló játékok alapján kijelenthető, hogy életkortól függetlenül az ember képes megállapítani a különbséget a virtuális és a valódi között.