Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Ferenc sok szempontból az első pápa, akinek a 21. századi média eszközei állnak a rendelkezésére, hogy kapcsolatot építsen a katolikus és nem katolikus tömegekkel. A hétvégén Budapesten miséző egyházfőt azonban nem az eszközök, hanem az ezeken át közvetített üzenetek tették szupersztárrá.
Nem sokkal a megválasztása után Ferenc pápa végignézte, ahogy felnyitják az Apostoli Palota pápai rezidenciájának pecséttel lezárt ajtaját. Az elmúlt száz évben ez a tízszobás lakosztály volt Szent Péter minden utódának az otthona. Az egyházfő halálakor – vagy Ferenc elődjének, XVI. Benedeknek az esetében: a lemondásakor – a hivatalos rezidencia bejáratát piros szalaggal és viaszpecséttel zárják le, majd az új pápa jelenlétében nyitják ki ismét.
Ferenc pápát néhány nappal korábban még Jorge Bergoglio atyának nevezték, Buenos Aires érsekeként, majd bíborosként is a szerénységéről, visszafogottságáról volt híres. Az otthona egyszerű volt, hétvégenként magának főzött, és hivatalos sofőrt köszönte szépen, nem kért, inkább a tömegközlekedést használta.
Amikor a vatikáni pápai rezidenciában felkapcsolták a lámpákat, Ferenc meghökkenésében felkiáltott:
Dehát itt kétszáz ember elfér! Nem tudok ide beköltözni.
Egy későbbi interjúban felidézte ezt, de hozzátette, nem a hely luxusa taszította, hanem az, hogy a kialakítása olyan volt, mint egy tölcséré: a szűk bejáraton át csak kevés ember jutott be, márpedig ő nem tud emberek nélkül élni, szüksége van a közelségükre. Így aztán a közeli Casa Santa Martába költözött be, ahol mindig volt társasága, és biztos, ami biztos, az elődei által használt pápai páncélozott Mercedes limuzint egy kis Ford Focusra cserélte.
Ez a David Willey könyvében (The Promise of Francis) megidézett történet sokat elárul arról a vonzerőről, amely megágyazott a pápa népszerűségének, vagyis nyolc évvel a megválasztása után talán már nem túlzás azt mondani: szupersztárságának. A hétvégén az Eucharisztikus Kongresszuson is már-már egy Mick Jagger-i szintű rocksztár aurájával fog fellépni misézni, a státuszra pedig rásegítenek az előzenekarok bemelegítő produkciói Ákostól Tóth Gabiig. Fesztivál ez a javából, mégpedig egy igazi húzónévvel: Ferenccel.
Az egészben pedig az a paradoxon, hogy minél inkább próbál nem celebként viselkedni, annál inkább celebnek tekinti őt a világ.
Ferenc pápaként már az első megszólalásával feltűnést keltett. Fratelli e sorelle, buona sera! – ezekkel az egyszerű szavakkal (Fivéreim és nővéreim, jó estét!), a latin fennköltség helyett olaszul köszöntötte a Szent Péter téren egybegyűlteket a feltűnően puritán fehér pápai reverendában, jelezve, hogy a hermelines palástok és feltűnő vörös papucscipők ideje lejárt a Vatikánban. „A karneválnak vége” – mondta állítólag a frissen pápává választott Ferenc. Majd rögtön bevonta, az egyház ügyében érdekeltté tette a hallgatóságát, amikor szerényen arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak érte.
A legelső megjelenésével éreztette, hogy ez egy másfajta pápaság lesz, és ezzel olyanoknak is okot adott az érdeklődésre a munkássága és a gondolatai iránt, akiknek egyébként semmi dolguk nem lenne a katolikus egyházzal.
A pápa népszerűségének az egyik eleme, hogy az addig nagyon merev, nagyon szabályozott rendszerbe spontaneitást hozott, amelynek a mentén sokkal érthetőbb és átérezhetőbb a hagyományos katolikus értékek képviselete: a névválasztás és a pápai pompa kiiktatása csak a kezdet volt, Ferenc teljes erőbedobással állt ki a szegények, a társadalom kitaszítottjai mellett.
És persze nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Ferenc a közösségi média kihangosításával is tud és akar is élni. A Twitteren XVI. Benedek volt ugyan az első pápai felhasználó, de a @pontifex név alatt futó fiók Ferenc alatt kezdett el igazán pezsegni, és ma már csaknem 19 millió követője van. Persze a ferenci hatáshoz kellett az összehasonlítási alap, XVI. Benedek óvatosan túlszerkesztett, sokszor szárazon kopogó kommunikációja.
Ferenc a kezdetektől a lehető legszélesebb hallgatóságot célozta meg, nemcsak a hardcore híveket: olyan ügyeket ölel fel, amelyek valóban tömegeket mozgatnak meg. A környezetvédelmet a pápasága egyik központi kérdésévé tette, kikacsint Greta Thunbergre, ostorozza a jövedelmi egyenlőtlenségeket és a nacionalizmust, kiáll a melegek, a muszlimok, a bevándorlók és a szegények mellett. A közéleti felfordulásban képes világos és emberi útmutatást adni.
A pápa szerint az internet és a közösségi média szerte a világon mind inkább egymástól kölcsönösen függővé teszi az embereket. „Az internet hatalmas lehetőségeket ad a találkozásokra és a szolidaritásra. Ez valami igazán jó dolog, Isten ajándéka” – mondta Ferenc, aki az elmúlt években többször is virális tartalmat szolgáltatott, legyen szó arról, hogy muszlim elítéltek lábát mosta, hogy egy betegségtől eltorzult külsejű férfit ölelt meg, hogy egy papnak fuvart ajánlott a pápamobilon, vagy hogy épp szívecskét formázott a kezeivel a helikopter ablakából Brazíliában.
És ha az internet isten ajándéka, akkor a mémek az internet ajándékai, Ferenc pedig ezt a műfajt is meghódította, mint ahogy a szélben rendetlenkedő pápai reverenda vizuális erejét soha nem szabad lebecsülni.
— Simon Hendriksen (@SimonHendriksen) May 24, 2017
Az pedig ezek után szinte törvényszerűnek tűnik, hogy a pápai szelfit is professzionális szinten műveli.
A világos, egyszerű kommunikáció és az őszinte gesztusok a nem hívők körében is rajongókat szereztek Ferencnek. Ők azok, akik a The Guardian fordulatával élve
a katolicizmusa ellenére és nem a katolicizmusáért csodálják a pápát.
Vagy ahogy a járvány alatt írt könyvének, az Álmodjunk együtt című kötetnek a fülszövege fogalmaz: Ferenc pápát éppúgy tisztelik a nem katolikusok, mint a dalai lámát a nem buddhisták.
Ferenc pápát nagyon is foglalkoztatják a nők
A katolikus egyházfő az új könyvében felteszi a kellemetlen kérdést: vajon a sok dráma, amelyet idén megtapasztaltunk a világban, csak a koronavírus-járványról szól, vagy arról is, amit a vírus leleplezett? Az Álmodjunk együtt című kötetben Ferenc pápa arra figyelmeztet: amit egykor normálisnak tekintettünk, egyre kevésbé látszik annak, és illúzió azt hinni, hogy visszatérhetünk oda, ahol a válság előtt tartottunk.
A pápa életrajzírója és társszerzője, Austen Ivereigh szerint Ferenc sokkal emberibbé, hozzáférhetőbbé és közelibbé tette a pápaságot. Ezt akár hívőként, akár nem hívőként is könnyű értékelni.
Ferenc ráadásul mindezt többek között azzal érte el, hogy tárt karokkal fogadta vissza mindazokat, akiket korábban kiközösített az egyház. „Ha egy ember meleg, keresi Istent és jószándékú, akkor ki vagyok én, hogy megítéljem őt?” – hangzik az egyik leggyakrabban idézett mondata még 2013-ból.
A pápa megnyilvánulásaiból könnyű kiolvasni a szándékot, hogy az emberek valós, mindennapi szükségleteivel, kétségeivel, problémáival próbál meg foglalkozni, és nem felettük, hanem mellettük áll a nehéz helyzetekben, ahelyett, hogy valami nehezen felérhető magaslatról moralizálna öncélúan, és diktálná, hogy kinek hogyan kell viselkedni.
A pápa nyitottsága és emberséges hozzáállása sokakkal talán még azt is feledteti, hogy Ferenc valójában határozottan tartja magát a hagyományos egyházi állásponthoz az olyan kérdésekben, mint az abortusz, a melegházasság vagy a nők pappá szentelése. Ezeknél ugyanis az elmúlt években hangosabbnak tűntek a megbocsátás és a megbékélés üzenetei, amelyek a befogadás és nem a kirekesztettség érzését mozgósították az emberekben.
A nem hívőket mindez nem feltétlenül fogja hívővé tenni, de attól még oda fognak figyelni arra, amit mond és amire figyelmeztet. És ahogy a könyvéből kiderült, Ferencnek sarkos mondanivalója van, akár a nagyvállalatok és a politikusok túlhatalmáról, akár a klímaválságról, akár a szegénység igazságtalanságáról legyen szó. És ő nemcsak mondja, hanem teszi is. Ahol a klímaválság és a kirekesztettség összeér, ott egyszer csak megjelenik egy igazi ferenci gesztus: néhány nappal ezelőtt 15 ezer adag fagylaltot küldött a római börtönökben ülő raboknak az olaszországi hőhullám közepén.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
