Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A sportnak semmi köze a politikához, a politikának pedig semmi köze a sporthoz. Nos, ez volt az a tétel, amelyet hangosan és látványosan megcáfolt a június, amikor is egymásba ért a labdarúgó-Európa-bajnokság és a Pride, az egészre pedig rávetette magát a politika. Ez volt a hónap az Élet + Stílus és a Kult rovatban.
A június eleve az LMBTQ-közösség láthatóságának az ünnepe, és ma már hagyomány gesztusokkal, nyilatkozatokkal, támogatással és tisztelgéssel jelezni a nyitottságot és befogadást, aminek az egyik legkézenfekvőbb eszköze a szivárványos zászló. A magyar kormány homofób gellert kapó pedofiltörvénye azonban a tiltakozás reflexét is mozgósította, így fordulhatott elő, hogy a magyar labdarúgó-válogatottnak a hosszú idő óta leginkább elismerésre méltó teljesítményét a politikai izmozás árnyékában kellett felmutatnia. A magyar csapat utolsó, sorsdöntő csoportmeccse előtti napokban konkrétan több szó esett arról, hogy melyik stadion milyen színű világítást kap, mint arról, hogy milyen nagyszerű magyar csapat állt össze végre a foci-Eb-re.
Először a müncheni polgármester kezdeményezte, hogy a magyar melegellenes törvény ellen tiltakozva fessék szivárványszínűre a német–magyar meccs idejére az Allianz Arenát. Az UEFA ezt az ötletet elkaszálta, azonban több német stadion és klub vezetése is fittyet hányt a tilalomra, és szivárványszínekben virított.
Erre reagálva több magyar stadion üzemeltetője is úgy döntött, hogy a mérkőzés ideje alatt piros-fehér-zöld színűre világítják ki az épületeiket, miközben a magyar ultrák arra figyelmeztettek: a büntetendő tetoválásokat el kell takarni Németországban. Egy Eb-meccs kellett ahhoz, hogy néhányan felismerjék: a náci jelképek nem szalonképesek Európában.
A helyzet paradoxonára végül a Szivárványcsaládokért Alapítvány világított rá: „Mintha az lenne a tét, hogy kik vannak többen és kinek az akarata érvényesül egy szimbolikus gesztusban. Pedig szerintünk egy ilyen kérdésben nem kellene, hogy verseny legyen. Szerintünk erre a kérdésre nem »vagy«, hanem »és« a válasz. Nem magyar VAGY szivárványos. Hanem magyar ÉS szivárványos. Nem kell választani – mert a szivárványcsaládok is Magyarország részei. Mi is elsősorban magyarok vagyunk, és utána szivárvány- vagy más családformában élők.”
Hogy ebben az egész cirkuszban mennyire nem az emberek vagy a sport számított, arra leginkább Orbán Viktornak a magyar válogatott búcsúmeccse után posztolt bejegyzése világított rá: nem a foci a legfontosabb itt, hanem a hatalom. Mert mi jutott a miniszterelnök eszébe azok után, hogy Kleinheislerék a szívüket-lelküket beleadták ebbe az Európa-bajnokságba?
Hogy a magyar stadionok bezzeg nem szivárványosak, hanem nemzeti színűek!
A hónap, amikor mindenki a magyar törvényről beszélt
Június 10-én engedték tovább a Parlamentben azt a pedofilellenes törvénycsomaghoz benyújtott módosító javaslatot, amely korlátozná a nemváltoztatás vagy homoszexualitás megjelenítését és népszerűsítését, továbbá megtiltaná, hogy ilyen reklámok elérhetőek legyenek a 18 év alattiak számára. A módosító nagy port kavart, az RTL Klub hamarosan közleményben tiltakozott, Alföldi Róbert arról írt, hogy épp egy olyan előadást próbái zajlanak, amelyre, ha egy osztályfőnök elviszi a diákjait, őt törvény bünteti majd, mi pedig régebbi, klasszikus tévésorozatok – például a Jóbarátok, a Vészhelyzet vagy a Dr. House – epizódjain és figuráin keresztül próbáltuk meg bemutatni, miért is lehetetlenül abszurd a homofóbtörvény.
Ebben a cikkben pedig összeszedtük azokat az LMBTQ-emberekről készült történeteinket, amelytől a kormány a későbbiekben elzárná majd a nyilvánosságot. A Kossuth téren tízezren tüntettek annak érdekében, hogy a döntéshozók ne szavazzák meg a módosítót, de hiába: a hónap közepén elfogadták a törvényt, amely már hazai és nemzetközi tiltakozáshullámot indított be.
- az RTL-hez több médiavállalat is csatlakozott, köztük az AMC és a Warner,
- a Variety című filmes szaklap már azt pedzegette, hogy a nagy stúdiók hátat fordítanak-e Magyarországnak,
- a PDSZ figyelmeztetett, hogy a törvény személyes tragédiák egész sorát indíthatja el,
- a TASZ pedig arról írt, hogy megérett a helyzet a polgári engedetlenségre,
- mindeközben a Háttér Társaság azon dolgozik, hogy minden létező jogi eszközzel megtámadja a "jogsértő és embertelen" törvényt.
A gyerekkönyvesek több mint kétszáz képviselője is nyilatkozatban tiltakozott, hiszen a törvény a könyves szakmát is érintheti, sőt, az irodalomtanítást is. Nyáry Krisztián egyenesen azt a gyakorlati kérdést tette fel, hogy
ki vegye ki a Shakespeare-kötetekből a törvénybe ütköző oldalakat?
A Pride-hónap a törvénytől függetlenül Magyarországon is elstartolt június 25-én, néhány nap múlva pedig megnyomhatták a központban a piros gombot, mert a kormánypárti propagandamédia hétfőn este és kedden reggel a különböző felületein egyszerre rohant ki az LMBTQ-tartalmak, valamint az érintett szexuális kisebbségek jogait védő civil szervezetek, emberek ellen. Az össztűzben mindenki megkapta a magáét: Soros György, az HBO, a Netflix, a TikTok, a civilek és az egyszeri Facebook-felhasználók is.
Vannak viszont olyan magyarok, akik már a törvény előtt eldöntötték: nem tűrik tovább a velük szemben fokozódó politikai nyomást. Angliában, Dániában, Németországban és Ausztriában élő szivárványmenekültekkel is beszélgettünk, akik már semmi pénzért nem jönnének haza, mert külföldön nemcsak elfogadják őket, de nemük, szexuális orientációjuk nem kérdés a munkahelyen, a bankban és az iskolában sem.
Tiszta erőből nyár
Júniusban véget ért ugyan az iskolai tanév – igaz, a problémák maradtak, hiszen záros határidőn belül egyszerűen nem lesz, aki tanítsa a gyerekeinket –, mégis nem várt helyről szembesültünk azzal, hogy berobbant a nyár: egyenesen Amalfiból érkezett egy ízig-vérig summer vibe fotó a hangulatos belvárosban andalgó Várkonyi Andreáról és Mészáros Lőrincről. A még tavasszal leleplezett NER-szerelemről végre a leendő vőlegény is nyilatkozott – „Andival nagyon boldogok vagyunk” –, a részletek kidolgozása azonban a szűkszavúság miatt a bulvárra maradt. Így aztán megtudtuk, hogy Várkonyi Andreát „aranykalitkába” zárja majd a házassága Mészáros Lőrinccel, de azért ezentúl megveheti a legdrágább ruhákat, majd a Blikk az év egyik popzenei szenzációját dobta le ránk, miszerint egyenesen Jennifer Lopez fog fellépni az esküvőn. Ez már Várkonyi Andreát is megszólalásra késztette, aki a Facebookon közölte, hogy még jó, hogy nem azt találták ki, hogy Michael Jacksont hívták meg. Szóval JLo nem jön, pedig van rutinja az ilyen fellépésekben.
Szerencsére vannak zenészek, akik tényleg fellépnek, ráadásul hosszú kihagyás után, mint például a Heaven Street Seven. Hogy mennyire fontos volt ez az együttes, arra sokan csak akkor döbbentek rá, amikor hat éve látványosan búcsúztak a közönségtől. A frontember Szűcs Krisztián az interjúnkban azt mondta: az biztos, hogy kellett a feloszlás ahhoz, hogy most ismét úgy érezzék: jólesik együtt játszani.
Érezhető az összhang az új lemezzel jelentkező Bëlgánál is, akik állítják: pártpolitikai szövegeik sosem voltak. „Az nem érdekes számunkra, és az holnapra amúgy is elszállna. Sokszor nincs is értelme beleállni bizonyos dolgokba” – mondta Bauxit. A Bëlga most inkább ki akarja rángatni az embereket abból, amibe a politika egyfolytában belepasszírozza őket: „Most a bulizást elfelejtette mindenki. A felhőtlen szórakoztatás az elsődleges.”
A kirángatás egy egészen más módjával szembesültek azok a zenekarok, amelyek egészen a közelmúltig a Dürer Kertet tekintették második otthonuknak. Együttesek százai kerültek utcára, amikor megszűntek a budapesti Ajtósi Dürer sor próbatermei és stúdiói. Az ottani Keleti Blokk árváinak nyomában jártuk körbe a fővárost, hogy megtudjuk, kiheverték-e a zenészek a mélyütést, amit egy világjárvány közepén kaptak.
Gyerünk a moziba be!
A korlátozások feloldása után Orfűn robbant be a fesztiválszezon, mi pedig ott voltunk, hogy elkapjuk az együttlét felszabadító élményét.
Óvatosan, de a nézők is elkezdtek visszacsorogni a mozikba. Volt rá okuk. Végre bemutatták az Éden című magyar filmet egy emberről, aki egy különös betegség miatt nem tudja elhagyni a lakását, és megérkezett a csöndesen hátborzongató Hang nélkül második része is, hogy aztán megállapíthassuk: a rendező, John Krasinski átkozottul ért a filmezéshez.
Bemutatták a Sokkal több mint testőr folytatását is, amelynek forgatásán még 2019-ben jártunk, és ahol Samuel L. Jackson és Ryan Reynolds a filmről, a köztük lévő összhangról és a beskatulyázásról is beszéltek az újságíróknak, Salma Hayek pedig többek között a színésznők és a rendezőnők helyzetéről és arról, hogy nem akarja elhinni, egyesek milyen hülyék a filmiparban.
Egészen a hónap végéig kellett várnunk rá, de – kapaszkodjanak meg –,
már van magyar sci-fi vígjáték is.
Az Űrpiknikben Árpa Attila egy gonosz űrlényt, Walters Lili az öngyilkossági kísérleteit mindig elbénázó, űrfanatikus egyetemistát, Lengyel Benjámin pedig kis túlzással Ryan Goslingot alakítja. Ebbe a díszes társaságba érkezik meg Zalatnay Cini és egy kedves, túlsúlyos űrlény is.
Az elszalasztott lehetőségek sorozatát kaptuk meg a Halstonnal, nevezzük divatkatasztrófának. A szétesett, leharcolt kisvárosi nyomozót játszó Kate Winslet viszont a legcsalódottabb nézőket is kárpótolta mindenért, mert az Easttowni rejtélyek messze az idei legjobb bűnügyi sorozat lett.
Megünnepeltünk egy húszéves klasszikust is, amit nagyon lehet szeretni és gyűlölni is, de mi inkább az előbbire szavaztunk: a Moulin Rouge! giccses, szentimentális, túlzásba vitt és kaotikus, de még ennyi idő után is rabul ejt minket a Nicole Kidman és Ewan McGregor között szövődő románc. És ha már elmerengtünk az idő múlásán: kiderült, hogy nemcsak az RTL napi sorozatától, a 23 éve indult Barátok közttől kell elbúcsúznunk, hanem a TV2 szappanoperájától, a Jóban Rosszbantól is, amely 16 év után ér véget.
Akik visszatérnek – de szabad-e visszatérniük?
A színházak többsége pont évadot zárt addigra, mire nyithatott volna, de a következő évről szóló sajtótájékoztatókat azért megtartották. Így derült ki például, hogy Gothár Péter mellett Eszenyi Enikő is újra rendez majd, előbbi a TÁP Színházban kap lehetőséget, utóbbi Kecskeméten állíthatja színpadra a Cirkuszhercegnőt. Cseke Péter, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház igazgatója az üggyel kapcsolatban azt mondta: keresztény emberként bízik a megbocsátás erejében, ugyanúgy, ahogy a bűnbánatban is. Mi pedig feltettük a kérdést: egyáltalán hogy jön ahhoz bármilyen igazgató és társulatvezető, hogy megbocsátást hirdessen? Mégis, kinek a nevében?
De feltettük azt a kérdést is, miért felejtettük el vagy miért nem tudjuk jól csinálni az élet egyik alapvető funkcióját, a lélegzést, és miért vannak ennek messzemutató, negatív következményei James Nestor, a Lélegzet című New York Times-bestseller szerzője szerint. Koltai Mária segítségével pedig azt a kérdést vizsgáltuk meg a Transzgenerációs történetek című kötet megjelenésének apropóján, hogy miért feltétlenül szükséges szembesülnünk felmenőink sokszor ismeretlen, elhallgatott múltjával annak érdekében, hogy kezünkbe vehessük a saját sorsunkat.
Karl Ove Knausgård Harcom-regényfolyamának megjelenés előtt álló utolsó kötetéről, és az abban található grandiózus Mein Kampf-esszéről Patat Bence műfordítóval, a skandináv irodalom egyik legfontosabb hazai interpretátorával beszélgettünk, de megnéztük azt a kiállítást is, ahol egyetlen darab festményt állítottak ki: mégpedig Péli Tamás Születés című, 1983-as pannóját, amelyet a legjelentősebb roma kortárs festménynek tartanak, és amelynek legfőbb üzenete, hogy nem lehet a magyar történelemről a cigányság említése nélkül beszélni.
De másfajta történelemmel is foglalkoztunk ebben a forró hangulatú hónapban: amíg a magyar gyerekek indiánosdit játszottak a vasfüggöny mögött, a Mohawk nemzethez tartozó Scott Manning Stevens kisfiúként „magyarosdit” játszott az Egyesült Államokban. Interjúnkban beszél arról, hogy mit jelent a hétgenerációs gondolkodás, hogy miért háborodnak fel még mindig az amerikaiak, ha a múltjukkal szembesítik őket, és hogy mennyire lenyűgözik őt a magyarországi néprajzi gyűjtemények.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
