Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Alig néhány hónappal a századik születésnapja előtt meghalt Fülöp herceg, Erzsébet királynő férje és támasza. Egy hosszú, kalandokban és szolgálatban gazdag élet ért véget, és a brit monarchia elveszítette az egyik legfontosabb tartóoszlopát.
„Nem viseli könnyen a dicséretet, de belőle merítettem erőt, és ő volt a támaszom ezek alatt az évek alatt, és sokkal többel tartozunk neki – én, az egész családja, itthon és sok más országban –, mint amit ő elvárna, vagy mint amit gondolunk”. 1997-ben, az ötvenéves házassági évfordulójukon így tisztelgett a férje előtt Erzsébet királynő.
Fülöp herceg 96 évesen vonult vissza a közélettől, vagyis elmondható róla, hogy a királynőhöz hasonlóan ő is komolyan vette az élethosszig tartó szolgálat elvét. Évtizedeken át állt ott a felesége mellett számtalan eseményen otthon és külföldön, és több mint 22 ezer alkalommal tett eleget egyedül a királyi kötelezettségeinek, ezzel a brit történelem leghosszabb ideig szolgáló királyi társa lett.
Hogy mennyire bírta a gyűrődést? Amikor 90 éves lett, a csaknem 800 különböző szervezet közül, amellyel a királyi család tagjaként kapcsolatban állt, mindössze tucatnyit húzott le a listájáról.
A száműzetésben élő görög királyi család tagjaként a gyerekkora a folyamatos vándorlásról szólt. Alig tízéves volt, amikor elválasztották az Európában szétszóródó családtagjaitól, ő megfordult Franciaországban, Angliában és Németországban is. Az interjúkban nem tulajdonít nagy jelentőséget ennek a gyerekkori felfordulásnak. „Csak éltem az életem – nem próbáltam meg állandóan pszichoanalizálni magam” – mondta.
Fülöp személyében egy dán, német és orosz felmenőkkel rendelkező görög herceg szolgálta a brit monarchiát hetven éven keresztül. A kívülállóságához a brit arisztokrácia először gyanakodva viszonyult, ami nem kevés küzdelemmel járt számára. Aztán kénytelenek voltak rájönni, hogy a hercegnek Erzsébet királynő férjeként nem kis szerepe volt a monarchia életben tartásában. Még úgy is, ha sokszor kínos bakikba futott bele.
Ha volt élő példánk arra, hogy milyen lehet egy mesebeli herceg, akkor Fülöp a múlt század közepén elég hihetően testesítette meg ezt. És a korabeli nyilvánosság megkapta hozzá az igazi szerelmet – amelyről akkor még nem tudhatták, hogy életre szóló lesz, de hát mi más lehetett volna. A megannyi életrajz és királyi anekdota szerint Erzsébet 13 éves volt, amikor szerelembe esett az akkor 18 éves, nagyon vonzó kadéttal. És mint a királyi családban oly sok másnak, neki is meg kellett küzdenie a szerelmével szembeni ellenállással, a Windsoroknak ugyanis túlságosan is kívülálló volt a hontalan, pénztelen görög herceg, akinek az volt a legnagyobb kincse, hogy jól mutatott az egyenruhában.
A királyi sznobériát azonban legyőzte a szerelem, amely aztán a házasságuk formájában csaknem 75 éven át adott komoly PR-értéket a brit monarchiának. Erzsébet és Fülöp kapcsolata a legstabilabb dolog volt a britek életében egészen mostanáig. Ebben mindkettejüknek sok munkájuk volt – tudjuk, hogy a szerelem sok mindent legyőz, de nem mindenre elég.
A fiatal, büszke élet- és tetterős tengerésznek ugyanis kevés és szűk volt az a munkaköri leírás (amellyel egyébként a hercegnőknek az elvárás szerint meg kell elégedniük), hogy ő a királynő férje, ebben a minőségében ugyanis a monarchia játékszabályai szerint alárendelt szerepben találta magát, és finoman szólva sem viselte jól a helyzetet – szerelem ide vagy oda.
Az ebből eredő konfliktusok egyik legbeszédesebb felvonása volt A korona című sorozatban is emlékezetes drámai keretezéssel ellátott kérdés, hogy mi legyen a születendő gyerekek vezetékneve – ezt ugye hagyományosan az apától öröklik meg, a Buckingham-palota azonban ragaszkodott a királyi vezetéknévhez – amit viszont Fülöp élt meg övön aluli ütésként. Végül az udvar belement abba, hogy Erzsébet és Fülöp közvetlen leszármazottai közül azok, akik nem hercegek, hercegnők vagy királyi fenségek, a királyi család többi tagjától eltérően viselhetik a Mountbatten nevet is a Windsor mellett.
A királynő férjeként Fülöpnek azt kellett tennie, amit a királyi családba beházasodó nőknek: fel kellett adnia a karrierjét. A kezdeti konfliktusok és útkeresések után azonban megtalálta a helyét és a szerepét is. Azt, hogy mi is a feladata egy királynő mellett, magának kellett kitalálnia és kikísérleteznie, hiszen nem igazán volt precedens arra a pozícióra, amelyet neki kellett betöltenie.
De Fülöp nemcsak a hivatalos szerepét szabta magára, hanem a megnyilvánulásaival is emlékezeteset alakított. Fülöp hercegnek nagy szerepe volt abban, hogy a brit monarchia, ha lassan is, de elkezdte a modernizálódás jeleit mutatni. Ő lobbizott például azért, hogy a televízió közvetítse Erzsébet koronázási ceremóniáját 1953-ban. Később pedig bejáratott tandemet alkottak a királynővel: míg Erzsébet szerepben maradt, és királynőien viselkedett, addig Fülöp volt az emberarcú royal, aki híres volt arról, hogy ami a szívén, a száján – olykor az udvariasság, a tapintatosság vagy a politikai korrektség kárára is. Ez az őszinteség egy idő után a védjegyévé vált, szinte már elvárták tőle az emberek, és a királyi udvar rengeteg formalitása közepette sokaknak üdítő volt ez a fajta keresetlenség és közvetlenség. Az biztos, hogy a politikai korrektséget névről sem ismerte.
A nyilvános megjelenéseken a herceg száját gyakran hagyták el olyan finoman szólva is átgondolatlan, improvizált mondatok, amelyek a nevetéstől a feszengésig sok érzést kiváltottak az emberekből. Íme, néhány emlékezetes odaszólása:
|
Fülöp első kézből hozta magával a tudást, hogy a huszadik században egy monarchia jövője sem biztos – ezt a száműzött családja a saját bőrén tapasztalta meg, így aztán sokat dolgozott azért, hogy az Egyesült Királyságban a királyi jövő biztos alapokon álljon.
A fia, Eduárd herceg szerint Fülöp herceg elsősorban szerénységből nem beszélt szívesen magáról és az életéről. „Az egyik legjobb tanács, amit mindenkinek osztogat, hogy beszéljenek bármi másról, csak ne magukról – senkit nem érdekelsz” – mondta.
Fülöp 90 évesen kezdett el beszélni arról, hogy lassít kicsit. „Az gondolom, megtettem a magamét, úgyhogy most szeretném kicsit jól érezni magam, kevesebb felelőséggel, kevesebb rohangálással, kevesebb felkészüléssel, kevesebb erőlködéssel, hogy próbáljak mondani valamit. Mindezeken felül az ember memóriája is gyengül, nem emlékszem már nevekre és dolgokra – ismerte el. Jobb, ha kiszállsz, mielőtt lejár a szavatosságod.”
Erzsébet királynő hosszú uralkodásának kétségkívül része volt abban, hogy a brit monarchia sok válságot túlélve még mindig erős, és talán a legújabb válságot is elbírja majd. De ebben az erőben szerepe volt annak is, hogy Fülöp végig ott volt Erzsébet mellett.
