Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nehéz beszélni arról az erőszakról, amelyben összefonódik a rasszizmus és a nőgyűlölet, az ázsiai-amerikai közösségek azonban az atlantai lövöldözés után szó szerint életbevágónak tartják, hogy Amerika szembenézzen ezzel a problémával. Az elmúlt egy évben ugyanis mind inkább azt érezték: a gyűlölet és az erőszak célpontjai lettek.
Csendes tüntetéseken próbálták meg több amerikai városban feldolgozni a március 16-ai atlantai gyilkosságok traumáját az elmúlt napokban. Három masszázsszalonban nyolc halálos áldozata volt a lövöldözéseknek, közülük hatan ázsiai származású nők voltak.
Az ázsiai-amerikaiak az elmúlt egy év ellenséges hangulatából kiindulva nem is azt kérdezik, hogy miért történt az atlantai tragédia, sokkal inkább azt nem értik, hogy miért nem vette senki komolyan az előjeleket.
Mert előjelekből a járvány kitörése óta volt és még most is van bőven.
Van, akit leköpnek, mást verbálisan zaklatnak, sok esetben pedig fizikai támadásig fajulnak az incidensek, amelyeket a jogvédők és aktivisták a járvány kitörése óta az ázsiai származásúakkal szembeni felerősödő gyűlölet számlájára írnak, és amelyek sok esetben rettegésben tartják ezeket a közösségeket. De nemcsak az aktivisták és az érintettek aggódnak, már az ENSZ is megkongatta a vészharangot egy tavalyi jelentésében a növekvő rasszista indítattású erőszak és más ázsiai-amerikaiak ellen irányuló gyűlöletbűncselekmények miatt.
Ezek az idegengyűlölő megnyilvánulások nem a koronavírussal jelentek meg, a kirekesztésnek és a diszkriminációnak történelmi gyökerei is vannak, de ettől aligha érzik majd jobban magukat azok az emberek, akik most azért váltak célponttá, mert egyrészt Kínából jelentették az első fertőzéseket, ami rögtön beindította a negatív sztereotípiákat, másrészt Donald Trump volt elnök végig makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy kínai vírusként emlegesse a koronavírust, ami szakértők szerint hozzájárult ahhoz, hogy sokan felbátorítva érezték magukat az ázsiaiak elleni gyűlölet-bűncselekményekre.
A BBC hosszú listát gyűjtött össze az elmúlt időszak incidenseiből. Csak néhány ezek közül:
- Egy San Franciscóban élő 84 éves thaiföldi bevándorló meghalt, miután a reggeli sétája során erőszakosan fellökték
- Brooklynban egy 89 éves kínai nőt pofoztak meg és gyújtottak fel
- A New York-i metrón egy 61 eves Fülöp-szigeteki utas arcát vágta meg egy ismeretlen
- Több ázsiai-amerikai számolt be arról, hogy kövekkel dobálták meg az otthonát
Néhány ilyen támadásról felkavaró felvétel is készült.
A kínaiakkal, illetve ázsiaiakkal szembeni sztereotip és negatív reakciókról még a járvány magyarországi berobbanása előtt mi is írtunk, miután – ahogy 2003-ban a SARS-járvány idején, úgy most is – az új vírussal párhuzamosan felütötte a fejét a változatos formákat mutató, olykor rasszizmusba forduló kínaiellenesség szerte a világban.
A vírusnak nincs nemzetisége, mégis megbélyegez a maszk, ha kínai vagy
A X. kerületi kínai negyed amennyire csak lehet, felkészült a koronavírussal szembeni küzdelemre. Bár a betegség még nem jelent meg Magyarországon, a budapesti Mázsa tér környékén is megtették a szükséges óvintézkedéseket, a Pekingből érkezők pedig önkéntes karanténba vonulnak. A világjárvány a kínai kisebbségben egy érzelmileg is erősen terhelt kérdés lett.
Ezeknél a megnyilvánulásoknál a legkevesebb volt, hogy sárga veszedelemként emlegették a megbetegedést, de azokban az országokban, ahol jelentős kínai/ázsiai közösség él, a távol-keleti származású emberek – nemzeti hovatartozástól függetlenül – poénok és paranoiás zaklatások célpontjai lettek. Őket magukat azonosították a járvánnyal és a félelemmel.
A koronavírus miatt kitört kezdeti pánik néhány esetben a Magyarországon élő kínai közösség tagjait is célponttá tette. De talán sehol máshol nem betonozódott be annyira a járvány miatt megerősödő ázsiaikkal szembeni félelem és gyűlölet, mint az Egyesült Államokban, ahol Donald Trump elnök szinte választási kampányfogásként tekintett arra, hogy bűnbakot csináljon a kínaiakból, provokálóan újra meg újra kínai vírusnak, vuhani vírusnak, kung flunak nevezve a koronavírust – annak ellenére, hogy egészségügyi és emberi jogi szakemberek is fegyelmeztették arra, hogy ez mennyire értelmetlen és veszélyes játék.
A rasszizmus és a diszkrimináció pedig már csak olyan, hogy egy kalap alá vesz minden ázsiait, Trump gyűlöletretorikájának így nagyon széles céltáblája lett.
A statisztikák egészen megdöbbentő emelkedést mutatnak: tavaly 150 százalékkal nőtt az ázsiai-amerikaiak elleni támadások száma. Az ázsiai és csendes-óceáni származású emberekkel szembeni incidenseket dokumentáló Stop AAPI Hate nevű szervezet szerint a bejelentett támadások nagyobb részben, 68 százalékban érték a nőket.
Az atlantai masszázsszalonokban történt lövöldözések a rasszizmus és a nőgyűlölet egyik kevéssé tudatosított, de nagyon veszélyes kereszteződésében történhettek. Az amerikai sajtóban, illetve a közösségi oldalakon megnyilvánuló ázsiai származásúak gyorsan felismerték ezt a metszetet, a bűnüldöző szerveket azonban mintha zavarba hozta volna az, hogy a gyűlöletnek több rétege rakódhatott egymásra ebben a helyzetben, azaz a motiváció egyszerre lehetett rasszista és nőgyűlölő.
A lövöldözések után például furcsa sajtótájékoztatót tartott a helyi rendőrség szóvivője, Jay Baker, aki nagyon – már-már gyanúsan – gyorsan igyekezett eloszlatni a feltevést, hogy rasszista motivációja volt a 21 éves gyanúsítottnak, Robert Aaron Longnak, hangsúlyozva, hogy a férfi a szexfüggésére hivatkozott, és tagadta, hogy faji indítékai lettek volna. Baker a sajtótájékoztatón meglehetősen nagy teret szentelt a gyanúsított érzelmi állapotának, elmondta, hogy Longnak mindenből elege volt, nagyon rossz napja volt, és ez lett a vége.
Ezek után gyorsan a rendőrségi szóvivő szemére vetették, hogy mintha több empátiát tanúsítana az elkövetővel, mint az áldozatokkal és a hozzátartozókkal szemben. (Nem segített az sem, hogy Jay Bakerről később kiderült, hogy ázsiai ellenes pólókat népszerűsített az interneten.)
Egy koreai-amerikai szerző, Euny Hong a rendőrségi szóvivő tájékoztatójáról lesújtó véleményt írt a CNN oldalán, szerinte ugyanis Jay Baker a befolyását arra használta, hogy nagy nyilvánosság előtt adja el az ázsiai nőkkel kapcsolatos sztereotípiák, a szexuális fetisizmus és a „kiprovokált” erőszak szokásos „koktélját”.
A történteket az elmúlt napokban egyre többen kezdték a rasszizmus és a nőgyűlölet metszetében vizsgálni. „Az emberek szó szerint azon vitatkoznak, hogy ez vajon nőgyűlölő támadás volt nők ellen, vagy rasszista támadás ázsiaiak ellen. És mi van, ha mindkettő volt egyszerre?” – idézi a New York Times az egyik ázsiai-amerikai feminista blog szerzőjét.
Az Egyesült Államokban több mint húszmillió ázsiai származású ember él, a jelző azonban aligha ad vissza bármit is a sokszínűségükből, hiszen vannak köztük kínai, indiai, koreai, japán, fülöp-szigeteki, vietnami származásúak – eltérő földrajzi, társadalmi, kulturális és persze személyes háttérrel. Az viszont mindenképp összeköti őket, hogy az Egyesült Államokban sokan közülük megtapasztalták az ellenük irányuló rasszizmust vagy diszkriminációt. A jelenséget a történelmi gyökerek csak még nehezebben kezelhetővé teszik.
Nem véletlen, hogy az atlantai lövöldözés nemcsak a gyászt hívta elő az ázsiai-amerikai közösségekben, hanem a dühöt is, amiért az ország kudarcot vallott az ellenük irányuló diszkrimináció kezelésében.
A lövöldözés utáni rendőrségi narratíva szerint tehát a meggyilkolt nőket a gyanúsított szexfüggése tette célpontokká, de ebben a magyarázatban sok megszólaló szerint visszaköszön egy régi sztereotípia is, amely az ázsiai nők szexualizálására épít. Ennek történelmi előélete is van. Az amerikai kongresszus által 1875-ben elfogadott bevándorlási törvény (Page Act) például szinte lehetetlenné tette a kínai, japán és más távol-keleti nők beutazását, arra hivatkozva, hogy nem lehet tudni, hogy vajon „buja és erkölcstelen célokból” vándorolnának-e be az országba, például prostituáltként. Vagyis ez a 150 évvel ezelőtti törvény abból indult ki, hogy a távol-keleti nők erkölcsiségét alapból meg kell kérdőjelezni, és ha az Egyesült Államokba akarnak bevándorolni, nekik maguknak kell bizonyítani, hogy nem prostituáltak.
A faji és nemi sztereotípiák összegabalyodásában nem kis szerepe volt az amerikai hadseregnek is. Az amerikai katonák a múlt században a koreai és a vietnami háborúkban is éltek és visszaéltek a szexmunkára kényszerülő nők szolgáltatásaival, a hatvanas években pedig az amerikai kormány mindezt államközi kapcsolati szintre emelte, amikor megállapodást kötött Thaifölddel úgynevezett „pihenő és relaxáló” központok létrehozásáról a Vietnamban harcoló amerikai katonáknak – megalapozva és nemzetközi jelleget kölcsönözve így a modern kori thaiföldi szexturizmusnak.
De a popkultúra is kivette a részét az ázsiai-amerikai nők sztereotipizálásából: a szexuálisan alárendeltséget váltogatta a manipulatív csábítás az ábrázolásukban. Ahogy egy történész a Washington Postnak fogalmazott: már 150 éve is két lábon járó szextárgyaknak tekintették az ázsiai nőket. És ez ma sem változott.
A mostani gyilkosságokat sok ázsiai-amerikai nő ennek a rasszizmussal átitatott nőgyűlöletnek a kifutásaként tudja csak értelmezni.
A 21 éves gyanúsított, Robert Aaron Long amikor a szexfüggőségével magyarázta a gyilkosságokat, azt mondta, a masszázsszalonok „kísértését” akarta kiiktatni – mintegy azt üzenve, hogy a nőket meg kellett büntetni azért, amit a férfi érzett.
Márpedig ezt a kísértést – állítják az ázsiai-amerikai közösségek képviselői – nem lehet leválasztani a faji kérdésről, a kettő ugyanis rengeteg ponton összefonódik.
