Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Öt európai egyetem veheti át formálisan a Színház- és Filmművészeti Egyetem 150 hallgatóját: az intézmények vállalták, hogy elismerik a diákok eddigi kreditjeit, és segítik őket abban, hogy tovább folytathassák a munkát az oktatóikkal a Freeszfe Egyesületen belül. Közben az oktatás már megkezdődött a Freeszfe-n, ahol hamarosan Tarr Béla is tanítani fog.
Százötven hallgatót, a teljes hallgatói létszám harmadát menekítheti ki a Freeszfe Egyesület az SZFE-ről az Emergency Exit névre keresztelt programjukon belül. Eddig öt európai intézménnyel,
- a salzburgi zeneművészeti egyetemmel (Universität Mozarteum),
- a ludwigsburgi előadóművészeti egyetemmel (Akademie für Darstellende Kunst Baden-Württemberg),
- a varsói színművészeti egyetemmel (Akademia Teatralna im. Aleksandra Zelwerowicza),
- a versciói színiakadémiával (Accademia Teatro Dimitri),
- illetve egy ötödik, filmművészeti egyetemmel (amelynek nevét a közösség egyelőre nem hozta nyilvánosságra)
kötöttek keretszerződéseket 14 SZFE-s osztály és 11 doktorandusz hallgató átvételéről. Az egyetemek vállalták, hogy a diákok, ha azok egyénileg is megkötik a szerződéseket, (néhány esetben egy névleges adminisztrációs díj befizetését leszámítva) ingyen tanulhatnak náluk. Ezeknek a hallgatói szerződéseknek az aláírási procedúrája még folyamatban van, így egyelőre nem lehet tudni az átjelentkező hallgatók pontos számát.
A program nem jelent fizikai kimenekítést: a hallgatók a legtöbb esetben nem utaznak, az eddigi tanáraik taníthatják őket a Freeszfe-n, az adminisztrációs hátteret azonban a külföldi egyetemek biztosítják, tehát elismerik az itthon megtartott órákat, így egyben maradhatnak az osztályok, még akkor is, ha például egy hatfős osztály hallgatói különböző helyekre vannak regisztrálva.
Négy egyetem „extraordinary” státuszt kínál a hallgatóknak, azaz az akkreditált képzést nem folytató Freeszfe Egyesületet rendkívüli-, speciális-, nem nappali munkarendű, oktatási jellegű tevékenységet folytató partnerintézményként tartják számon, az itt teljesített kurzusokat és vizsgákat kreditek formájában elismerik.
Még minimum ötven diák szeretne részt venni a Freeszfe programjában, ezért az egyesület jelenleg tárgyalásokat folytat más európai egyetemekkel is. Valószínűleg többen lesznek még, akik kiiratkoznak az SZFE-ről. „Szeretnénk ezt a hallgatói létszámot növelni, sok intézményt megkerestünk, és olyanokkal is kapcsolatban vagyunk, akik szeretnének csatlakozni, de egyelőre adminisztratív akadályokba ütköznek” – mondja Csató Kata bábrendező.
Ő és Bagossy László, a Színházi Intézet korábbi vezetője is aktívan részt vett az Emergency Exit program megszervezésében. Mint lapunknak elmondták, már az egyetemfoglalás kezdetekor érkeztek felajánlások a különböző intézményektől, ám a terv eleinte csak a végzős osztályokra vonatkozott. „Ahogy haladtunk előre az időben, világossá vált, hogy ezt a lehetőséget minél több hallgató számára meg kell teremteni, a legfontosabb cél azonban az volt, hogy egyben tartsuk a szakmai közösséget, illetve tovább vihessük azt a rendszert és minőséget, amelyet az SZFE jelentett a maga 155 éves múltjával. Azért szerettük volna felkínálni ezt alternatívát, hogy megmutathassuk, nem kell mindig kompromisszumokat kötni” – mondja Csató Kata.
A tanárok egytől egyig ingyen vállalták az oktatást, a külföldi egyetemeken nem lesznek állományban, habár néhol már felvetődött ez a gondolat is a partnerintézmények részéről: tisztában vannak vele ugyanis, hogy a tanárok egy része állástalan lett.
Az oktatók elmondták, eredendően jó kapcsolatrendszerük volt, így az átmenekítést nem a nulláról kellett felépíteni. Az E:UTSA, azaz az Európai Színházi Iskolák és Akadémiák Uniója nagyon komolyan vette a modellváltás autonómiára gyakorolt hatását, és az elejétől fogva igyekeztek segíteni az intézménynek, de jó néhány oktatónak egyénileg is sokféle egyetemi kapcsolata volt Európában. „Ezeket kellett feleleveníteni, beindítani, de nyilvánvalóan maguktól is többen érdeklődtek, hogy mi ez az újabb front Orbán Magyarországán, hiszen nem csak az SZFE ügyéről van szó, hanem a teljes magyar felsőoktatásról, az egyetemi autonómiáról.
Ez nagyon is átélhetővé teszi számukra a problémánkat, zavarba ejtően segítőkészek. Olykor mintha az 56-os menekülthullám nosztalgiáját lehetne érezni rajtuk: úgy tekintenek a hallgatóinkra, mint politikai menekültekre, akiket ellehetetlenítettek, megfosztottak a szabadságuktól, ezért most kötelességüknek érzik, hogy minden fronton segítséget próbáljanak nekik nyújtani
– magyarázza Bagossy László.
Minőségbiztosítás? Tarr Béla!
Egyetemenként különbözőek a szabályok, van, ahol a kreditek bizonyos százalékát helyben kell megszerezni, máshol viszont egyáltalán nem ragaszkodnak ahhoz, hogy náluk is folyjon oktatás. A koronavírus miatt a hallgatók most biztosan nem utaznak. A legtöbb iskolában úgy sikerült megállapodni, hogy a hallgatók magyarul írhatják meg a szakdolgozataikat, és csak az összefoglalót kell angol-, vagy német nyelven is leadni, de valószínűleg lesz olyan intézmény, amelyik teljes fordítást kér majd. Ami a diplomaelőadásokat illeti, az oktatók azt tervezik, hogy meghívják a külföldi partnereket, de ha technikailag megoldható, ők is elutaznak az intézményekbe. Ha a koronavírus, vagy egyéb okok ezt nem teszik lehetővé, felvételen küldik ki a vizsgaelőadásokat – ezeket, illetve a dolgozatokat többségében közösen értékeli majd a külföldi egyetem, illetve a Freeszfe tanári kara.
„Minden előírás szerint fog történni. A partnerintézmények nagy kockázatot vállalnak, de maximálisan elégedettek azokkal a referenciákkal, amelyekkel színházi- és filmes vonalon rendelkezünk” – mondja Csató Kata, Bagossy László pedig hozzáteszi: amikor Enyedi Ildikó vagy Tarr Béla megjelennek egy-egy ilyen tárgyaláson, az már önmagában is minőségbiztosítást jelent.
A diplomamentő akcióban ugyanis Tarr Béla is közreműködött, de mint lapunknak elmondta, ő csak „asszisztált” ahhoz, hogy létrejöhessen a partnerségi viszony az egyik európai filmes egyetem és az egyesület között. „Az adott egyetemen ismernek, és nyilván nyomott valamennyit a latban, hogy felvállaltam nekik is, hogy én is besegítek a Freeszfe-n az oktatásba” – nyilatkozta a hvg.hu-nak a világhírű rendező.
Tarr Bélát a hallgatók akkor kérték fel arra, hogy tartson nekik filmes képzést, amikor maga is őrt állt az egyetemfoglalókkal a Színház- és Filmművészeti Egyetem Vas utcai épületénél szeptemberben. A helyzet pikantériája, hogy Tarr azelőtt sosem tanított az SZFE-n, nem hívták, de nem is biztos, hogy örült volna a felkérésnek, ha egy állami intézményben, a megszabott keretek között kell tanítania – teszi hozzá.
A Freeszfe-re tervezett műhelymunkát, éppen a lazább keretek miatt viszont nagyon szívesen vállalta. „Az őrség alatt beszélgettünk néhány diákkal. Fölajánlottam, hogy csinálok nekik ingyen és bérmentve, jókedvvel egy workshopot és meglátjuk utána, hogy miként szokjuk meg egymást, hova fog ez alakulni. Majd idővel, hogy mennyire, hogyan és miként tudunk együtt dolgozni. Hogy igaziból megszeretjük-e egymást. Mindig a tanítvány választja a mestert, ez már a reneszánszban is így működött, de persze, a mesternek is meg kell szeretnie a tanítványt, hogy jól működjön együtt a munka.”
Ma délutáni őrségben: Tarr Béla ������❤️
Közzétette: Színház- és Filmművészeti Egyetem – 2020. szeptember 16., szerda
Tarr Béla azt mondja, a diákok ellenállása hozta meg a kedvét újra a tanításhoz.
Most már látom, hogy ők mire képesek, és szívem-lelkem velük van. Intelligens, becsületes, tiszta, romlatlan fiatalembereket látok, tehetségeseket, fantáziadús csapatot, és ez visszaadja az ember hitét. Biztos vagyok benne, hogy aki ebben a csatában részt vett és részt vesz, más dolgokat fog csinálni, mint azok, akik szépen, csendesen, konformistán beépülnek valamibe.
A víz alól felbukó fuldokló
Az szinte egyénenként változik, hogy melyik diák milyen SZFE-s jogviszonnyal megy át egy külföldi egyetemre, a párhuzamos jogviszonyhoz azonban nem kell engedélyt kérni a Színház-és Filmművészetért Alapítvány által fenntartott intézménytől. A negyedéves bábrendező szakos Fodor Orsolya jelenleg aktív státuszban van, de hamarosan egy lengyel egyetemen folytatja a tanulmányait, egyszerű átvétellel. Ő az utolsó két évben csak önköltséges képzésben vehet részt, mert már van egy diplomája és elfogytak az állami félévei.
„Készültem erre, gyűjtöttem, dolgoztam, de amikor szembesültem vele, hogy mostantól egy olyan intézménynek kell fizetnem elég nagy összeget az oktatásomért, amely idegen lett számomra, és amelynek az intézkedéseivel ennyire nem értek egyet, egyre rosszabbul éreztem magam. Úgy döntöttem, ha van rá lehetőség, hogy máshol fejezzem be a tanulmányaimat, akkor élnék vele, holott az az egyetem, ahonnan most egy mentőcsónakon kiúszunk, álmaink intézménye volt.
Úgy élem meg ezt a lehetőséget, mint a víz alól felbukó fuldokló, de el kell gyászolnom, hogy az a színpad, az egyetlen olyan, szakmailag védett hely, ahol bemutatkozhattam volna, megszűnt.
A lengyel aláírás a diplomán számomra valamennyire szimbolikus is, de szeretném, hogy a Freeszfe-ről is aláírjon nekem valaki. Mindenképpen jobb, mintha a jelenlegi vezetés tenné ugyanezt. Azt is megbeszéltük az osztállyal, hogy majd az osztályfőnök kertjében tartunk egy saját diplomaosztót.”
Lapunknak a varsói Aleksander Zelwerowicz National Academy of Dramatic Art kancellárja, Beata Szczucińska erősítette meg, hogy az SZFE-ről két diák már át is jelentkezett a białystoki campusra. Mint fogalmaz: „Ez egy egyszerű gesztusa a szolidaritásnak és a barátságnak, amely a lengyel és a magyar művészek között van, akár a fiatalabb generációt is beleértve. A magyar egyetemmel éveken át együttműködtünk, ismerjük a képzési programját, az oktatás színvonalát, és semmi kétségünk nem volt az átjelentkező diákokat illetően.”
A végzős rendező szakos Vilmos Noémit osztálytársaival együtt a Salzburgi Zeneművészeti Egyetem vette át. „Az egyetem az elsők között ajánlotta fel a segítségét, az ottani oktatók nagy örömmel, minden kérdésünkre lankadatlan figyelemmel válaszoltak, abszolút éreztem a támogatást és a segítő szándékot. Ha pusztán azt a tényt nézzük, hogy egy külföldi diplomát vehetek át, az nem tölt el rossz érzéssel, azonban most volt egy éve, hogy a koronavírus miatt ki kellett jönnünk az egyetemről, és akkor még nem is sejtettük, hogy soha nem mehetünk vissza olyan formában, ahogy otthagytuk. Az SZFE-n jelenleg anyagi okokból van aktív jogviszonyom, de amint ez a másik egyetemen is létrejön, kiiratkozom, és soha többet nem gondolok arra, hogy néhány hónapig behódolva, része voltam ennek a pusztításnak – mélyen együttérezve azokkal a társaimmal, akik a legkülönbözőbb okokból nem tehetik meg, hogy otthagyják az intézményt” – mondja.
Gyakorlatilag egy teljes televíziós osztály átment a METU-ra
Nemcsak külföldi intézmények ajánlottak segítséget, a programon kívül a Budapesti Metropolitan Egyetem is együttműködött az SZFE polgárságával. Miután a modellváltás miatt Bárdos András felmondott az egyetemen, Máté Krisztina örökölte meg a másodéves, televíziós műsorkészítő osztályt, amelynek a hallgatói először a passziváltatást választották, de miután kiderült, hogy a METU-n van hasonló szak, és lehetséges a mintatantervek egyeztetése, a teljes osztály felállt, és gyakorlatilag egy az egyben átigazolt oda – mondja lapunknak Aujeszky Nóra hallgató.
Hozzátette, hogy diáktársai közül nem mindenkinek van akkora szerencséje, hogy máshol tudja folytatni a tanulmányait, és inkább kivárják az egyetemen a további fejleményeket. „Drámainstruktor szak például nincs máshol, csak az SZFE-n, így azok, akik ezen a szakon vannak, jobban jártak a passziváltatással. Ez a megoldás ráadásul arra is lehetőséget nyújt, hogy amennyiben rendeződne az egyetem helyzete az Alkotmánybíróság döntése miatt, akkor visszaállhasson az a struktúra, amire eredetileg jelentkeztek a hallgatók”.
Bagossy László szerint a mostani egy átmeneti időszak, a maradók pedig sokfélék: vannak, akik együttműködnek az új vezetéssel, és vannak, akik háborgó lélekkel belső ellenállásra készülnek. Vannak, akiket szakmai indokok vezérelnek, másokat a felvett diákhitelük tart fogva.
Egy részük azért is kell, hogy az SZFE-n maradjon, mert több jogi csata is folyamatban van, márpedig ezeket valakiknek végig kell vinniük ahhoz, hogy megnyerhetők legyenek. Az SZFE-n maradó oktatók és hallgatók továbbra is napi kapcsolatban állnak a Freeszfe-vel, a célunk pedig ugyanaz: visszafordítani az autonómiavesztést, és szolidaritást vállalni azokkal az egyetemekkel, akik hasonló cipőben járnak.
Ugyanakkor egyre nyilvánvalóbb, hogy rendszerszintű problémáról van szó, és teljes rendszerváltozásnak kell történnie ahhoz, hogy a lerombolt autonómiák hosszú távon és megnyugtatóan visszaállíthatóak legyenek. Hervasztó, hogy milyen könnyedén át lehet gázolni a jövő értelmiségén, és az is, hogy az egyetemek élén álló vezetők egy része gátlástalanul elárulja az akadémiai szabadságot és a politikai hatalom kezére játssza a rábízott intézményeket. Ez megbocsáthatatlan, nekik ezzel egyszer majd el kell számolniuk” – teszi hozzá.
Oscar-díjas rendezőtől is tanulhatnak a Freeszfe diákjai
A filmrendezői, hét főből álló mesterosztály hallgatói már tavaly passzívra változtatták a jogviszonyukat, mivel a blokád következtében a Nemzeti Filmintézet (NFI) elkezdett kihátrálni a vizsgafilmekre beígért állami támogatások mögül, és beütött a járványhelyzet is, így nem lehetett volna normális körülmények között leforgatni a vizsgafilmeket – mondja Schwechtje Mihály osztályfőnök. Az osztály bízik abban, hogy a következő félévüket már egy külföldi egyetemen folytathatják.
Így ez most a kivárás időszaka az egyetemen, a Freeszfe Egyesületen belül azonban már lázasan folyik a munka a mintatanterv szerint. A Freeszfe-n kurzusokat fognak tartani a szakma legnagyobbjai és legelismertebb nevei, amivel a Vidnyánszky-féle SZFE már nehezen vetekedhet. Hogy csak párat említsünk a hosszú névsorból: a 2016-ban a Saul fiával Oscart nyerő Nemes Jeles László, a már említett Tarr Béla, Enyedi Ildikó, Rév Marcell, Fliegauf Bence, Mundruczó Kornél, Hajdu Szabolcs, Ragályi Elemér, Horváth Lili, Kende János, Petrányi Viktória, Szilágyi Zsófia, Gazdag Gyula, B. Marton Frigyes, Herendi Gábor, Pohárnok Gergely, Szász János, Pálfi György, Földényi F. László, Gigor Attila, Báron György, Mátyássy Áron, Gábor György, Herbai Máté is fog oktatni, Csákvári Géza pedig kortárs filmet, Rainer M. János XX. századi történelmet, Oltai Kata kultúrtörténetet tanítana. És miután felajánlották, hogy szívesen tartanának kurzust a Freeszfe-n, valószínűleg Nádasdy Ádám, Csáki Judit és Radnóti Sándor is ad majd órát a későbbiekben. A korábban felmondó oktatók közül visszatér Ascher Tamás, Németh Gábor, Kárpáti Péter, Upor László, Fullajtár Andrea, Schulze Éva és Kovács D. Dániel is.
Bíznak benne, hogy az Alkotmánybíróság helyes döntést hoz
A Freeszfe – miután lemondott a Damjanich utcai épületről – továbbra is otthont keres; ha a kormány feloldja a korlátozásokat, különböző, ideiglenesen felajánlott próbatermekben és magánlakásokban folytatják a munkát, a vidéki és határontúli hallgatók elhelyezését a tavaszi szemeszter idejére a Közép-Európai Egyetem vállalta.
A vizsgamunkák költségeit és az eszközbérlést a Freeszfe az eddig befolyt támogatásokból igyekszik megvalósítani, de még nem teljes az infrastruktúra. Schwechtje Mihály szerint például egy vetítőterem és egy operatőri műterem nagyon hiányzik. „Az SZFE-n volt ilyen, ez egy kisebb moziteremnek felelt meg, ahol azonban nemcsak nagyvásznon lehetett megnézni az elkészült produktumokat, de itt be lehetett fényelni a filmeket, hangot lehetett keverni. Ehhez egy többmillió forintos projektorra, szoftverekre, megfelelő számítógépes háttérre van szükség”.
Mint fogalmaz: szerinte kizárt, hogy a Freeszfe-n elkészülő diplomafilmekre az NFI adjon támogatást, ezért úgy készülnek, hogy közösségi finanszírozásból csinálják majd meg ezeket. Ami pedig a Freeszfe jövőjét illeti: Schwechtje Mihály szerint most elsősorban abban reménykedik az egyesület, hogy az Alkotmánybíróság semmissé teszi a modellváltást megvalósító törvényt, mert akkor „megnyílna egy ajtó visszafelé az egyetemre”, de ez nem jelenti azt, hogy a Freeszfe ne készülne minden egyéb eshetőségre is. Akárhogyan is lesz, az egyesület most már mindig biztosítani fogja a menekülőutat.
