1995 óta részt vesz Magyarország is az úgynevezett TIMSS (Trends in International Mathematics and Science Study)-mérésen, amely a negyedikes és nyolcadikos tanulók matematikai és természettudományos ismereteit vizsgálja. 1995 óta mindig jól szerepelnek ezen a magyar diákok, 1995 óta minden oktatásirányítás büszkén áll ki a sajtó elé, mert bizonyítani véli ezzel a saját oktatáspolitikájának eredményességét.

A most ismertetett 2019-es eredmények is azt mutatták, hogy a TIMSS-mérésben a magyar negyedikesek és nyolcadikosok matematikai és természettudományi teljesítménye jobb, mint az európai átlag.

Ez így volt minden TIMSS-méréskor, azaz érdemben nem változott a teljesítményszint: az átlag közeli, afölötti.

A TIMSS honlapján elérhető adatok azt mutatják egyébként, hogy az előző, 2015-ös méréshez képest a negyedikesek matematika és természettudományos teljesítménye is romlott valamennyit (matematikából 6 pontot, természettudományból 13 pontot az 500-as átlagú skálán).

Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár a szélesebb körben meg nem hirdetett – így érdemi kérdések nélkül lezavart – szerdai sajtótájékoztatóján (lehet ezt a járványhelyzetre fogni, de ez rendszeres a köznevelési államtitkárság esetében) az MTI tudósítása szerint kijelentette, hogy „az adatok bizonyítják: a magyar reáloktatás az európai élvonalban van”. Brassói Sándor, az Oktatási Hivatal megbízott elnöke azt mondta ugyanitt, hogy „mindez pedig azt jelenti, hogy jól működik a magyar oktatási rendszer”.

Magyarország részt vesz egy másik nemzetközi mérésen, a PISA-n (Programme for International Student Assessment) is annak 2000-es elindulása óta, ahol pedig mindig kiderül, hogy a magyar 15 évesek matematikai és természettudományos teljesítménye jóval az OECD átlag alatti, és gyakorlatilag egyre romló tendenciát mutatott, majd megrekedt egy nagyon alacsony szinten. (A legutolsó PISA-n nem volt hibahatáron belüli változás, ennek ellenére a néhány pontos javulást is óriási sikerként hirdette a minisztérium.)

Azaz a PISA-n sem változott a magyar diákok teljesítménye: az nagyon gyenge.

Akkor most mi is a helyzet: jó vagy rossz a magyar iskola természetismeret- és matematikateljesítménye?

A helyzet az, hogy a két mérést nem érdemes összehasonlítani, pláne versenyeztetni egymással, mert nem ugyanazt méri és nem is ugyanabban a korosztályban. A PISA-t a 15 évesek írják meg (akik között ott vannak a nyolcadikos 15 évesek, a gimnazista és szakiskolás 15 évesek is), a TIMSS-et pedig a 4. évfolyamosok és a 8. évfolyamosok. Ráadásul a TIMSS mérést tavasszal rendezik, a felvételik után, így a nyolcadikosok jó eredményei fakadhatnak abból is, hogy ilyenkor még a tanulók jól felkészültek.

A másik nagy különbség a két mérés között, hogy a TIMSS egy tantárgy alapú mérés (akárcsak a PIRLS-mérés, amiben szintén jó eredményeket szoktak elérni a magyar gyerekek), a feladatok jobban hasonlítottak ahhoz, amivel a diákok a tanórákon találkoztak, míg a PISA a tudás alkalmazásának képességét veszi górcső alá. Azt ugyanis kifejezetten arra hozták létre, hogy a modern munkaerőpiac által elvárt bizonyos kulcskompetenciákat mérje, azaz a szövegértési, matematikai-logikai és természettudományos kompetenciákat (később bejöttek még időnként a problémamegoldási, és a digitális kompetenciák is), és nem az iskolában tanultak reprodukálását.

Úgy képzelhetjük el a két mérés közti különbséget – írtuk korábban –, hogy míg az előbbi például úgy tesz fel egy kérdést, hogy van egy adott méretű háromszög alakú telek, hány méter drótot kell venni, hogy be tudjuk keríteni azt, a másik ugyanezt úgy teszi fel, hogy van egy háromszög, aminek oldalai ilyen és ilyen hosszúak, mennyi a kerülete.

Míg az utóbbit meg tudják oldani viszonylag jól a diákjaink, az előbbivel nem nagyon tudnak megbirkózni. Ez persze leegyszerűsített példa, de érdemes elgondolkodni, minek örül jobban a munkaerőpiac: a tankönyvekben, tantervekben leírt tudás minél pontosabb visszaidézésének (hozzátéve, hogy ráadásul ez a fajta lexikális tudás nagyon gyorsan elillan), vagy a felhasználható tudásnak, amire támaszkodva a munkavállalók képesek lesznek problémákat megoldani, önállóan tanulni.

A két dolog persze nem szétválasztható élesen, nincs készségfejlesztés lexikális tudás nélkül, és a lexikális tudás is „hozza magával” valamennyire a problémamegoldó készséget.

A mostani TIMSS-adatokra tehát lehetünk büszkék, de tudnunk kell, hogy mit is mutatnak az adatok, és hogy változás nincs e téren 15 éve. A mostani vizsgálatban matematikából 58 ország 4. évfolyamos tanulói vettek részt, a magyar diákok 523 pontos átlageredményt éretek el, ami magasabb az 500 pontos átlagnál, és megfelel az európai átlagnak. Ugyanebből a tárgyból a 8. évfolyamos magyar tanulók ugyancsak átlag feletti, 517 pontot „hoztak”. Természettudomány területen a magyar 4. évfolyamos diákok 529, a nyolcadikosok 530 pontot szereztek.