Czeglédi Fanni
Szerzőnk Czeglédi Fanni

Kanye Westnek az elmúlt hetekben felbukkanó furcsa víziói és sértő bejegyzései eleinte egy jól kidolgozott médiakampány elemeinek tűnhettek, de hamar megjelentek azok a rajongók és támogatók, akik arra figyelmeztettek, hogy a rapperen valószínűleg eluralkodott korábban felvállalt bipoláris zavara. Ha ismerjük és értjük a betegség tüneteit, West ámokfutásnak tűnő megnyilvánulásai is egészen más megvilágításba kerülnek. De mit kell tudni és hogyan érdemes beszélni a bipoláris zavarról? Dr. Belső Nóra pszichiátert kérdeztük.

Empátiát és megértést.

Ezt kérte Kim Kardashian a médiától és a nyilvánosságtól abban az Instagram-bejegyzésben, amelyet férje, Kanye West sorozatos kirohanásoknak tűnő megnyilvánulásai után fogalmazott meg nemrég. „Mint azt sokan tudjátok, Kanyének bipoláris zavara van, és bárki, aki maga, vagy akinek egy szerette ebben a betegségben szenved, tudja, milyen nehéz és fájdalmas ezt tudomásul venni” – tette hozzá.

Júliusban – ahogy az előző években többször is – Kanye West furcsa Twitter-posztjairól és szélsőséges fellépéséről szóltak a hírek. Köztük volt a bejelentése, hogy indul az elnökválasztáson, majd a kampánynyitó rendezvénye, ahol golyóálló mellényben jelent meg, és meglehetősen csapongó beszédet mondott. Például az abortuszról, felidézve, hogy a szülei majdnem elvetették, és a feleségével ők is sokáig gondolkodtak azon, megtartsák-e első gyermeküket. West egy ponton elsírta magát, majd hangosan azt üvöltötte: majdnem megölte a lányát.

Kim Kardashian és Kanye West

A fellépést követően a rapper a Twittert is teleszórta furcsábbnál furcsább bejegyzésekkel, az egyikben arról írt, válni akart feleségétől, aki „be akarta záratni őt egy orvossal”. A saját életét a Tűnj el! című horrorhoz hasonlította, de írt arról is, hogy a gyerekeik nem vállalhatnak majd Playboy-fotózást. Ezek után anyósának, Kris Jennernek is nyilvánosan nekiment.

Ebben a néhány napban West ügye valósággal uralta a közösségi médiát, néhány bejegyzéséből mém lett, a diskurzus pedig javarészt arról szólt, hogy Donald Trump után végül is miért lenne meglepetés, ha ismét egy bohóc lenne az Egyesült Államok elnöke. Közben azonban sokan felhívták a figyelmet arra is, hogy a rapper bipoláris zavarral küzd, és a mostani kirohanásai alapján úgy tűnik, segítségre lenne szüksége. West mellett többek között a 17 éves korában szintén bipoláris zavarral diagnosztizált énekesnő, Halsey állt ki.

A mániás epizód egyáltalán nem vicces

– mondta, és azt tanácsolta, ha valaki nem tud megértést tanúsítani, inkább maradjon csöndben.

Kanye West a Fehér Házban szemtől szemben Donald Trumppal

Senkiben sem bízol

West még 2019-ben, David Letterman netflixes talk-showjában beszélt hosszan a betegségéről. Akkor azt mondta, ha valaki bipoláris, és nem szedi a gyógyszereit minden nap – ő akkor már jó ideje nem szedte –, „felszáll”, és ez a felszállás egészen a kórházi kezelésig fajulhat.

Amikor ilyen állapotban vagy, mindennel és mindenkivel kapcsolatban hiperparanoid leszel. Ez az én tapasztalatom, másoknak más. Úgy érzed, hogy mindenki színész körülötted, és mind egy nagy összeesküvésben vesznek részt. Mindent látsz, azt hiszed, a kormány chipeket rak a fejedbe, és felveszik, amit mondasz. Elsodor magával, és eljön a pillanat, amikor már úgy látod, mindenki meg akar ölni. Senkiben sem bízol. És akkor megbilincselnek, benyugtatóznak, ágyba fektetnek, és mindenkitől elválasztanak téged

– magyarázta.

Kanye West arról is beszélt, hogy az emberek szeretik leírni a mentális zavarral küszködőket – sok esetben egyszerűen megkapják az őrült stigmáját. Szerinte olyan ez az állapot, mintha kibicsaklana az ember agya – épp úgy, ahogy kibicsaklik a bokánk is. „És, ha valakinek kibicsaklik a bokája, nem erőltetjük még tovább, de amikor ez történik az agyunkkal, akkor az emberek mindent megtesznek, hogy rosszabb legyen” – vázolta fel tapasztalatait a rapper.

Belső Nóra pszichiáter – a Hullámvasúton – Élet bipoláris zavarral című kötet szerzője – gyakran tart a témában előadásokat, amelyek végén felveti, milyen ismert emberek vállalták fel a diagnózisukat. Azt tapasztalja ugyanis, hogy amikor egy arc is kapcsolódik a beszélgetéshez, sokkal emberközelibb lesz minden ilyen jellegű probléma, és a közönség is többet kérdez.

„Aki valamilyen problémával küzd, és nem kér segítséget, mert attól tart, hogy megszólhatják, annak nagyon komoly lendületet adhat, ha látja, hogy különböző hírességek is beleálltak ebbe, és bár megvan a maguk keresztje, sikeres életet élhetnek mellette” – mondja a szakember.

De mi is a bipoláris zavar?

A bipoláris zavar egy érzékelésre, viselkedésre és hangulatra ható pszichiátriai kórkép, amely a köznyelvben leginkább mániás depresszióként él – ezt a kifejezést azonban ma már azért nem használják rá, mivel egy különböző súlyosságú, változatos tünetekkel járó spektrumbetegségről van szó. Súlyosabb verziója az I-es, az enyhébb a II-es típusú zavar, amelyen belül szintén vannak altípusok.

„Mindegyikben közös például az érzékelési zavar, az, hogy a beteg és a külvilág kapcsolata megváltozik. A depressziós fázisban a rossz, sötét ingereket látja a világból a páciens, és ezekre sok esetben eltúlzott stresszválasszal reagál. A hipomániás fázis egy felfelé ívelő szakasz, ahol a páciens nemcsak a pozitív ingerekre reagál, de fokozott aktivitást is mutat, tele van kreatív, sokszor ambiciózus ötletekkel – ez azonban nem mindig jár együtt minőségi teljesítménnyel. A mániáról az az általános vélekedés, hogy a hangulat ilyenkor jó, de ez nem feltétlenül igaz: nagyon sok páciensnél megjelenik a negatív irányba tolódott hangulat és a szorongás is” – mondja Belső Nóra.

Dr. Belső Nóra

A súlyos bipoláris zavarral küzdő ember a mániás fázisban sokszor bánt meg másokat, konfliktusba kerül a környezetével, és akadhatnak olyan helyzetek is, amelyben agresszív magatartást tanúsíthat, valamint téveszmék, hallucinációk is előfordulhatnak nála. Hogy milyen időközönként történnek hangulatváltások, azt rengeteg minden befolyásolja, a szakember sok olyan esettel találkozott, ahol akár évek is elteltek az egyes fázisok között.

Kanye West – ahogy az interjúban is említette – a negyvenedik évéhez közel kapta kézhez a diagnózist, és ez egyáltalán nem ritka eset: a legtöbb bipoláris zavarban szenvedőnek már tinédzserkorában vannak tünetei, azonban azt gyakran a kamaszkorral együtt járó viselkedésnek tudják be, és gyakran tíz-tizenöt év is eltelik, mire az orvosok felállítják a diagnózist. Míg az Egyesült Államokban több millió embert érint a bipoláris zavar, addig Magyarországon elvileg a lakosság 1-1,5 százalékát, Belső Nóra azonban megjegyzi, ha most készülne egy felmérés, ez a szám jóval nagyobb lenne, úgy véli 5-6 százalék körül mozoghat a betegséggel küzdők száma.

Segítséget, és ne kiközösítést

A bipoláris zavarhoz számtalan tévhit kapcsolódik, elsősorban például az, hogy mindenképpen valamilyen traumatikus élményből fakad és/vagy pszichológiai gyökerű betegség. Ezzel szemben nagymértékben biológiai kötődésű, tehát szinte biztos, hogy a beteg családjában előfordultak pszichiátriai problémák, szorongás, depresszió, súlyos esetekben skizofrénia. „A másik fontos tényező nyilván a környezeti hatás, a szocializáció, amelyben nem a traumának van szerepe, hanem inkább az érzelmileg labilis környezetnek. Minél kiegyensúlyozatlanabb a környezet, a szülő, annál bizonytalanabb érzelmi állapotba kerülhet a gyerek, és ha ez egy genetikai hajlamossághoz is kapcsolódik, akkor könnyen ebbe az irányba fejlődhet a beteg érzelmi világa. Ha történik valamilyen trauma, és a padlóra kerül valaki, az természetesen nem elhanyagolható, de az általában már csak az utolsó csepp a pohárban” – mondja Belső Nóra.

Minden terápia kiindulópontja, hogy a beteg megismerje és vállalja saját állapotát: ezt sokszor nagyban megnehezíti a betegségtudat hiánya, a szakember azonban figyelmeztet, hogy arra is szükség lenne, hogy kialakuljon valamiféle pszichológiai kultúra.

Fontos lenne, hogy ha valaki a környezetében furcsa viselkedést tapasztal, ne csípőből az legyen a reakciója, hogy ez egy félőrült pszichopata, hanem esetleg jusson eszébe, hogy lehet, a másiknak problémái vannak.

A tájékozottság abban segíthet, hogy megértsük: ha tényleg komoly gondjaik vannak egyeseknek, azok sokkal inkább segítséget, mint kiközösítést kívánnak” – mondja Belső Nóra, és hozzáteszi, ez már csak azért is fontos, mert tapasztalatai szerint a belátás nem minden esetben a páciens miatt nehéz.

„Találkoztam olyan esettel, hogy a beteg már elfogadta az állapotát, és segítséget kért, de a szülei vagy a párja nem igazán akarta belátni, hogy mentális zavarral küzdő van a családban, ezért ők maguk kezdték el mondani, hogy »ugyan már, nem kell neked gyógyszer, szedd össze magad«. Próbálják elbagatellizálni a problémát, mert mindenki magára vonatkoztatva tekint a helyzetre: a szülő gyakran azt gondolja, az ő hibája, hogy ez történt a gyerekével, és így tovább. De a beteg fogja kárát látni annak, ha megpróbálják lebeszélni arról, hogy problémája van.”

A tolerancia elengedhetetlen

Míg a szemmel látható betegségek, vagy például a függőségek körül egyre gyakrabban indulnak értő és empatikus párbeszédek, addig a pszichiátriai zavarok sokszor borzongást váltanak ki, és még mindig mélyen él az emberekben, hogy egy pszichiátriai diagnózis félelmetes.

Szerencsés esetben az érintettek felvállalhatják a mentális problémáikat, azonban a stigmatizáció miatt nem árt némi elővigyázatosság. Belső Nóra a saját betegeinek is azt tanácsolja, hogy a környezetük intelligenciájától függően beszéljenek a problémáikról. „A partnernek vagy a családtagoknak nyilván érdemes tudniuk, a munkahelyen inkább négyszemközt, a főnökkel érdemes megosztani, hogy a betegségéből fakadóan lehetnek problémák. Nagyon sok betegemnél az üzemorvos kér igazolást, hogy alkalmasnak látom őket a munkavégzésre, és a gyógyszereikkel, a terápiáikkal együtt élhetik az életüket. Ilyenkor kicsit megnyugszanak a kedélyek, de fontos látni, hogy a bipoláris betegek egy része azért veszíti el a munkáját, mert vannak szárnyaló időszakaik, majd mikor hirtelen nem tudnak teljesíteni, a munkaadó megválik tőlük.”

Kanye West kirohanásai – még azokban az esetekben is, amikor a mentális állapota miatt aggódtak – felvetették azt a kérdést, hogy a hozzátartozóknak vajon meddig kell tűrniük, hogy a rapper bántsa őket: a diagnózisról ugyan senki nem tehet, de az már nagyban a betegen múlik, hogy elbújik-e mögé, vagy vállalja a kezelést és az azzal járó felelősséget.

Kanye West

„A bipoláris zavarral küzdő emberek egy részénél – főleg ott, ahol nincsen belátási képesség az adott hangulati vagy energetikai periódusban a magatartására – korlátozottan cselekvőképesnek tekintjük a pácienst. Orvosként én is tapasztalok olyan helyzetet, amikor engem bánt meg a beteg, de tudomásul kell vennem, hogy egy mániás fázisban ez természetes dolog”. Belső Nóra szerint ilyenkor nem érdemes belemenni a vitákba, de azt vissza lehet tükrözni a páciensnek, hogy a jelenlegi viselkedésével megbánthat másokat. A családnak is azt szokták mondani, hogy ha már megvan a diagnózis, hogy bármilyen nehéz is, egy megértő attitűdöt kell felvenni, és nem megbántódni. A páciensek családját azért is fontos valamilyen módon bevonni a terápiába, hogy megfelelő módon reagálhassanak ezekre a helyzetekre.

„A betegség nem mentség, hanem ok, de valóban nem kell a végtelenségig tűrni: ha az első tünetekről van szó, mindenképpen segítséget kell kérni, ha kezelt páciensről van szó, akkor pedig a kezelésen kell módosítani” – mondja Belső Nóra. 

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Élet+Stílus Csatlós Hanna 2020. október. 01. 19:46

A vörösiszap-katasztrófa az egyik közösséget szétzilálta, a másikat megerősítette

Magyarországon első alkalommal került sor egy ipari-természeti katasztrófa hosszú távú hatásainak komplex kutatására. Pszichológus, kommunikációkutató, lelkipásztor és szociológusok bevonásával vizsgálták meg, hogy tíz évvel a vörösiszapömlés után milyen állapotban van a három érintett település, Devecser, Kolontár és Somlóvásárhely lakossága. A kutatás a koronavírus-járvány hosszútávú kezelésére vonatkozóan is fontos következtetéseket tartogat.