Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A számítógép-függőség kialakulása szoros összefüggést mutat a szórakozáshoz kapcsolódó használattal, de a munkával, távoktatással nem – állítja Demetrovics Zsolt pszichológus, aki szerint, bár vannak kockázatai annak, hogy megnövekedett a gép előtt töltött idő, akár még pozitív hozadéka is lehet, hogy most munkaeszközként jelentek meg a kütyük a gyerekek életében.
hvg.hu: Több hétig tartott az ELTE pszichológusainak online tanácsadási programja, amelyben a karanténhelyzetből adódó mentális problémákkal küzdőknek próbáltak segíteni. Mik a tapasztalatok, milyen problémák voltak a legjellemzőbbek?
Demetrovics Zsolt: Arról még nem sokat tudunk, hogy mely problémákat okozott vagy erősített fel konkrétan a karantén, de az biztos, hogy ez a különleges, eddig nem tapasztalt helyzet – a bezártság, a nap megszokott strukturáltságának összeomlása, az éjjel-nappali összezártság másokkal (még ha azok a szeretteink is), másoknál pedig épp az egyedüllét felerősödése – mind az egészséges emberek, mind a valamilyen problémával küzdők számára óriási kihívást jelentett. Ez a sorozat is arra próbált fókuszálni, hogy milyen problémák merülhetnek föl. A legegyszerűbb életvezetési kérdésektől (például, hogyan menedzseljem a rám szakadt home office-t és a gyerekekre szakadt otthontanulást és a háztartást egyszerre) egészen addig terjedt ez a problématárkép, hogy nem tudok eljutni a pszichiáteremhez, vagy hogy milyen hatása van a karanténnak az alkohol-, drogproblémákra. (Az előadások, konzultációk visszanézhetők itt – a szerk.)
hvg.hu: Gondolom, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, a családok egyik fő problémája az volt, hogy míg korábban a gyerekeket próbálták a szülők elterelni a kütyük elől, hogy ne csak a virtuális térben töltsék az idejüket, most megfordult a helyzet, és oda kellett szögezni őket a gép elé már reggel, hisz odaköltözött az iskola. Mennyire erősítette ez fel ez annak az esélyét, hogy több gyerek lesz számítógépfüggő?
D. Zs.: Nagyon nem mindegy, mire használjuk a számítógépet. Az internetfüggőség vagy más néven problémás internethasználat – az általunk végzett kutatások és más vizsgálatok szerint is – szoros összefüggést mutat a szórakozáshoz kapcsolódó használattal, de a munkával nem. Annak, aki munkára használja a gépet – és most ugyanez a helyzet a gyerekeknél a digitális eszközökön tanulás során is – általában nem jelent problémát a sokórás kütyüzés sem. Sőt! Annak, hogy a gyerekek strukturáltan és célzottan használták most ezeket az elektronikus eszközöket, kifejezetten pozitív hatása is lehet. Gondoljunk csak bele, ezek most munkaeszközként is bevezetődtek az életükbe! De valóban, a másik oldalon ott van, hogy így még szorosabb lett a kapcsolata a gyerekeknek ezekkel az eszközökkel, a szabadidejükben pedig jóval nagyobb a valószínűsége, hogy ezeken fognak valamit játszani. Erre valóban oda kell figyelni, sok kockázatot rejt.
D. Zs.: Ebben tulajdonképpen olyan alapvető dolgokat foglaltunk össze, mint például azt, hogy legyen strukturált a játékidő. Jó, ha tudja a gyerek, mikor kezdi el, mennyi időt szán erre – és ebben a szülőnek segítenie kell. Lehet ez egy időhatár, de amikor játékról van szó, akkor érdemes a végét valamilyen játékfázishoz kötni. Az ugyanis egy külön frusztráció, ha azt mondjuk, hogy ötkor fejezd be, de ő épp akkor van valamilyen folyamat közepében. A könyvet sem tesszük le a legizgalmasabb résznél, hanem befejezzük a fejezetet. Az is fontos, hogy ne hagyjuk magára a gyereket (főleg a kisebbeket) a játékkal, tudjuk, mit csinál a gép előtt, esetleg mi is időnként kapcsolódjunk be a játékba. Lehet ez egy közös élmény, közös tapasztalat. Egy mesét, ha elolvasunk a gyereknek, másnap is beszélgethetünk róla. A tévé elé sem jó, ha csak úgy odatesszük a kicsiket, azt is együtt érdemes nézni. De minden mással is ez van, a világ felfedezésében kísérni kell a gyereket.
hvg.hu: Igen ám, de a mese, tévé és más dolgok terén a szülők tapasztaltabbak, ám az egy új helyzet, hogy a digitáliában a gyerekek sokkal járatosabbak a szüleiknél. Így nehéz őket irányítani.
D. Zs.: Attól még oda lehet ülni a gyerekhez és megkérni, hogy mutassa meg, magyarázza el, mit csinál. Sőt, talán annál inkább oda kell ülni, hogy megismerjük azt a világot, ami fontos neki, ami mozgatja. Esetleg együtt is lehet vele játszani.
hvg.hu: Mikor kezdjünk el aggódni? Mikor mondhatjuk valakire, hogy ő már számítógépfüggő, netfüggő, játékfüggő? Honnantól mentális probléma ez?
D. Zs.: Nem a gép előtt töltött idő a központi jelentőségű ebben, bár bizonyos időmennyiség fölött már mindenképp probléma van, hiszen, mondjuk napi 8 óra gépezés már óhatatlanul az evés, alvás, tanulás, kikapcsolódás, társas kapcsolatok rovására megy. A problémát sokkal inkább jelzi a kontrollvesztés. Az, hogy nem tudja az ember maga szabályozni, hogy mikor, mennyit játszik, és emiatt kiszorulnak a mindennapjaiból az egyéb fontos tevékenységek. Ugyanaz a felállás ilyenkor, mint bármely más addikciónál: eluralja a napokat, az élet minden területét a játék.
hvg.hu: Ha ezt tapasztalja egy szülő a gyerekén, akkor mit tud tenni?
D. Zs.: Természetesen itt is a megelőzés a legjobb megoldás. Amiről eddig beszéltünk, épp azt szolgálnák, hogy kialakuljanak a kontroll mechanizmusok a gyerekben. Nincs azzal baj, ha játszik, az nem ördögtől való dolog. Sőt, a játékok sok készséget, képességet fejlesztenek, lehetőséget nyújtanak arra, hogy emberek találkozzanak virtuálisan. Lehet persze fújolni, hogy „bezzeg az én időmben még a grundon játszottunk”, de most az van, hogy a gyerekek és a felnőttek is a társas életük egy részét online élik meg – járványhelyzettől függetlenül is. Hangsúlyozom, hogy a gyerekek, fiatalok online találkozási lehetőségeinek, bár vannak kockázatai, nagyon sok jó oldala is van. Igenis lehet a játék egy legitim kikapcsolódási forma. Nem kell mindenkinek és mindig csak az operába vagy csak a színházba járni. A baj akkor van, ha ez eluralkodik a gép előtt töltött idő. Valóban, ez egy olyan terület, amiről a szülők generációjának nincs meg a saját tapasztalata, de igazából ugyanarról van szó, mint a tévénél vagy bármi másnál: meg kell tanítani a gyereket arra, hogy ezekkel együtt éljen, de ne uralja el az életét.
hvg.hu: És ha már baj van?
D. Zs.: Ha baj van, szakembert kell keresni. De tudni kell, hogy ha valakinél kialakul egy videojátékokkal kapcsolatos túlhasználati probléma, az esetek többségében a háttérben van valami sokkal összetettebb dolog is. Tehát nem kell ilyen esetben megtalálni a világ legnagyobb videojáték probléma kezelő specialistáját, egy olyan pszichológushoz, családterapeutához kell fordulni, aki segít megkeresni azt, mi lehet a háttérben.
hvg.hu: Talán a tinédzserek érezték meg leginkább a társas kapcsolatok beszűkülését, akik már a szüleikről leválnának, és a kortárs csoportok társaságát keresnék, de ehelyett mégis otthon a szüleikkel voltak kénytelenek állandóan együtt lenni.
D. Zs.: E tekintetben kifejezetten hálásak lehetünk ezeknek a technikai eszközöknek. Hiszen még a játékokban is az egyik fő motiváció – és erről kutatásunk is volt – a társas együttlét. Azért játszanak, hogy találkozzanak másokkal, megismerjenek új embereket, vagy együtt legyenek azokkal, akikkel amúgy is szívesen vannak együtt. A közösségi médiában pláne ott van ez a társas dimenzió. Ha nem tud a moziban, a klubban találkozni a tini a haverokkal, akkor találkozik a velük a neten. Kifejezetten örülnünk kell, hogy egy ilyen járványhelyzetben tudunk legalább virtuálisan találkozni egymással. A tinédzsereknek különösen nagyon intenzív szükségletük a kortárs társas kapcsolat, így valamennyire ezt kielégíthetik. Biztos, hogy kettős az a helyzet, amit most megéltünk. Beszélni kell ennek a kockázatairól is, de az is biztos, hogy a járványhelyzet mentális túlélésében, de e mellett a gazdasági, szakmai túlélésében is iszonyú segítséget jelentettek az infokommunikációs eszközök. Gondoljunk bele, hogy 30 évvel ez előtt hogyan zajlott volna le egy ilyen járvány! Most a köz- és felsőoktatás pillanatok alatt át tudott menni az online térre. A munkahelyek rájöttek, hogy nagyon sok minden megy kiválóan a home office-szal, stb.
hvg.hu: A videojátékfüggőség nemrég felkerült a WHO mentális rendellenesség-listájára, azaz a tudomány is betegségként tekint erre. A lakosság hány százaléka érintett ebben? És ez vajon nőtt a karantén idején?
D. Zs.: Nehéz pontos adatot mondani, de a felméréses, azaz nem diagnosztikai eszközökkel mért adatok szerint 1 százalék alatt van a WHO által leírt videojáték-használati zavarban (gaming disorder) szenvedők aránya, bár bizonyos problémák, egyes tünetek többeknél jelentkeznek. Folyik kutatásunk arról, hogy hogyan változott a digitális eszközhasználat mennysége és hogyan érzékelik az emberek, nőttek-e ezek a problémák, de még nincs eredmény. Nyilván az eszközhasználat nőtt, de ez nem jelenti automatikusan azt, hogy a problémás használat is nőtt.
hvg.hu: A kényszerű karanténból boldogabb világ kerül ki ön szerint, vagy épp ellenkezőleg, csak nőtt az elkeseredés, a frusztráció az emberekben?
D. Zs.: Nem hiszem, hogy ettől szomorúbb vagy boldogabb lesz a világ. Biztos, hogy hosszú idő lesz ebből helyreállni, visszarendeződni, és az is biztos, hogy sok minden nem mehet úgy, mint eddig, hiszen az elmúlt hónapok tapasztalatai számos tekintetben megváltoztatták a gondolkodásunkat és a működésünket.
hvg.hu: Több mentális beteg lesz?
D. Zs.: Erre sem lehet ilyen egyszerűen válaszolni. El tudom képzelni, hogy bizonyos betegségek esetében akár javulhatott is a beteg állapota, mert mondjuk, ettől a speciális helyzettől olyan erőforrásokat tudott megmozgatni, amit amúgy nem volt képes. De a problémái ettől még nem oldódtak meg véglegesen, és később újra jelentkezhetnek. Vannak olyan problémák, amelyek biztosan súlyosbodtak. A családon belüli erőszak változásáról nem látok számokat, de csodálkoznék, ha abban nem romlott volna jelentősen a helyzet. Ahol ugyanis amúgy is feszültség van a családon belül, az az összezártságtól nyilván tovább nőtt, és sok helyen robbant is. Más kapcsolatokra meg lehet, hogy jó hatással volt a kicsit lelassult élet. De azt gondolom, hogy ezek nem ilyen lineáris folyamatok, és a visszarendeződéssel ezek is változhatnak.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
D. Zs.:
