Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A szexuális visszaélések áldozatai az elmúlt néhány évben elkezdhettek reménykedni abban, hogy a traumáik nem maradnak következmények nélkül. Aztán jött a pártpolitika, hogy átgázoljon rajtuk. Az idei amerikai elnökválasztás ott szól bele a Me Too mozgalomba, ahol csak kárt tud okozni.
Joe Biden sokat tett a női egyenlőségért, a nők helyzetének a javításáért. Ezt a Demokrata Párt szavazói is jól tudják, és Joe Biden sem felejti el rendszeresen megemlíteni. Ez a tény azonban nem segít eligazodni abban a zaklatási ügyben, amely a volt alelnököt, a demokraták jelenleg legesélyesebb elnökjelöltjét utolérte.
(Hogy mennyire nem segít? Harvey Weinstein például dollármilliókkal támogatott feminista ügyeket. És Harvey Weinstein most börtönben ül a nőkkel szemben elkövetett szexuális visszaélései miatt.)
Az elmúlt hónapokban nyolcan álltak elő azzal az állítással, hogy Joe Biden illetlenül ért hozzájuk, és megsértette a személyes terüket, amitől ők kellemetlenül érezték magukat.
Lucy Flores nevadai politikus volt az első, ő 2019 márciusában jelentkezett egy cikkel, amelyben leírta, hogy Biden megfogta a vállát, beleszagolt a hajába és megcsókolta a fejét egy 2014-es kampányeseményen, nem sokkal azelőtt, hogy neki színpadra kellett állnia. „Az agyam nem is tudta feldolgozni, hogy mi történt. Sokkolt. Össze voltam zavarodva. (…) Az Egyesült Államok alelnöke olyan intim módon ért hozzám, ahogy csak közeli barátok, családtagok vagy romantikus partnerek tehetik – és tehetetlennek éreztem magam… Még ha a viselkedése nem is volt erőszakos vagy szexuális jellegű, megalázó és tiszteletlen volt” – írta.
Tara Reade-en kívül (róla a későbbiekben lesz szó) a Joe Bident megvádoló nők egyike sem beszélt szexuális zaklatásról vagy támadásról, a Me Too kirobbanása óta azonban egyre több szó esett arról, hogy az általuk elszenvedett megnyilvánulások – kéretlen fogdosások, csókolgatások, utalgatások, az intim szféra tiszteletének a hiánya – is részét képezik a visszaéléseknek, az utcai füttyögéstől a nemi erőszakig terjedő spektrum állomásai. A viselkedés gyökereit ugyanott találjuk: hogy kinél van a hatalom, ezt hogyan és ki felett használja. Az elmúlt években a Me Too sok viselkedési módot kérdőjelezett meg, és a nyilvánosság konfrontálásával igyekezett társadalmi ítéletet kialakítani.
Biden a vádakat azzal magyarázza, hogy ő ilyen közvetlen, az érintést preferáló politikus.
Csakhogy, ha – mint arra a New Yorker cikke rámutat – Biden például egy férfi tanár vagy diák lenne egy egyetemen, és ott élné ki a közvetlenségét azzal, hogy nők vállát fogdossa, a hajukba szagol, és a fejüket csókolgatja, akkor az épp általa előterjesztett, az egyetemi szexuális zaklatásokat visszaszorítani hivatott reformok értelmében elég nagy bajban lenne. Talán érthető lesz a helyzet visszássága, ha azt vesszük, hogy Biden nagy eséllyel a demokraták elnökjelöltje lesz, míg egy egyetemi tanárt hasonló viselkedésért felelősségre vonnának a Biden-féle reform értelmében. Joe Biden tehát a magyarázata alapján a saját viselkedésében mintha nem fedezné fel mindazt, amiért például az általa előterjesztett szabályok születtek.
Tara Reade vádjai pedig még ennél is tovább mutatnak.
Reade a kilencvenes években dolgozott az akkor Delaware államot képviselő szenátornak. Tavaly csatlakozott ő is a nőkhöz, akik arról beszéltek, hogy Joe Biden kényelmetlen helyzetbe hozta őket a fogdosással, kéretlen csókolgatással. Elmondása szerint Biden még arra is megkérte, hogy egy rendezvényen italokat szolgáljon fel, mert tetszett neki a nő lába.
Idén márciusban azonban Reade már egy sokkal súlyosabb váddal állt elő. Egy interjúban arról beszélt, hogy a volt főnöke a falnak nyomta, és az ujjával belé hatolt.
Joe Biden elég sokat várt azzal, hogy megszólaljon az ügyben, végül egy interjúban azt mondta, hogy ezek a dolgok „abszolút nem történtek meg”. A másik oldalon viszont sem ő, sem a támogatói nem tudnak mit kezdeni azzal az – egyébként Biden által is hangoztatott – irányelvvel, hogy
higgy a nőknek.
Abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy ez az irányelv kapott egy politikai gellert, és pártszimpátiára egyszerűsített le egy bonyolult, évszázadok kulturális rétegeit magán viselő társadalmi problémát.
A szlogen – angolul: believe women – a Me Too mozgalom egyik fontos üzenete lett, bár kétségtelen, hogy a megfelelő súlyozása igényel némi szövegértelmezést. Ugyanis már a megszületésekor sem egy abszolút, dogmatikus parancs volt, hanem egy évszázados rögződésnek a korrigálása, miszerint a nők nem képesek megbízhatóan interpretálni az életük történéseit, éppen ezért hinni sem nagyon lehet nekik. Ennek megrendítő gyakorlati következménye például a nemi erőszak vádak szisztematikus félresöprése vagy a sokat emlegetett áldozathibáztatás.
Ahogy a Vox szájbarágó cikke rámutat, egy szexuális visszaélésnél sok esetben csak a bejelentő és a gyanúsított tudja pontosan, hogy mi történt, ami az eset értelmezésénél bizonytalansággal jár. A társadalmak válasza erre a bizonytalanságra hosszú időn keresztül az volt, hogy a bejelentő verzióját tartotta automatikusan hiteltelennek, különösen, ha a gyanúsított hatalommal is rendelkezett. A higgy a nőknek ennek az automatizmusnak a kiiktatására jött létre, hogy
ne az legyen a default, hogy az áldozat hazudik, ezért hibáztatni lehet, megszégyeníteni, nyilvánosság előtt sarokba szorítani. Hanem hogy egy nő történetének is érnie kell annyit, hogy meghallgassák, kivizsgálják, foglalkozzanak vele.
Joe Biden és Tara Reade közös ügyeit azért is nehéz egyelőre érdemben szétszálazni, mert a politikai tétek ezt most épp elfojtják. Azok az amerikaiak, akik a Trump-elnökségtől minden áron szabadulnának, most azzal szembesülnek, hogy a jelenlegi helyzet szerint a szexuális zaklatással megvádolt Joe Biden az, aki képes lehet megakadályozni, hogy a szintén szexuális zaklatással megvádolt Donald Trump újabb négy évet töltsön a Fehér Házban.
Ha kicsit közelebb akarunk kerülni a Biden-probléma által kiváltott zavar és önmarcangolás megértéséhez, a legjobb, ha annak az embernek a gondolatait ismerjük meg, aki talán a leginkább belegabalyodott a helyzetbe: a színésznőét, aki 2017-ben a Me Too mozgalom egyik katalizátora volt, és akinek a Twitter-bejegyzésére annak idején nők tömegei kezdték el megosztani az őket ért zaklatásokat. Alyssa Milano egyrészt áldozat és aktivista, akinek hitvallása, hogy a szexuális zaklatások elszenvedőit meg kell hallgatni. Másrészt a szexuális zaklatással megvádolt Joe Biden lelkes, és még mindig kitartó támogatója. Milanótól erre az ellentmondásra valami magyarázatot követelt a közvélemény, és ő arra jutott, hogy lehetetlen választás előtt áll.
Milano arról írt, hogy míg a fekete-fehér esetekben könnyű következtetéseket levonni, a világ sokkal inkább szürke, és pont ebben a szürke zónában van esély a valós változásra. Szerinte nem a nők feladata, hogy elítéljék vagy felmentsék az elkövetőket, vagy épp bűnrészesnek érezzék magukat, ha nem határolódnak el tőlük. Cserébe arra kényszerülnek, hogy navigáljanak egy, a férfiak által megtervezett rendszerben, és pragmatikus döntéseket hozzanak abban a reményben, hogy a jövő már egyenlőbb lesz. Milano szerint Biden a legjobb választás ehhez a jövőhöz, de a lehetőség, hogy egy puncifogdosó (Donald Trump) és egy megvádolt férfi (Joe Biden) között kell választania, nem villanyozza fel.
Bár a koronavírus-járvány egyelőre háttérbe szorította az amerikai választási kampányt, a dolgok jelenlegi állása szerint Joe Biden esélyeit eddig nem igazán karcolta meg a Tara Reade-ügy. Más kérdés, hogy mekkora vágást ejtett a Me Too mozgalom ügyén, amelyről a kezdetektől fogva tudni lehetett, hogy kényelmetlen, fájdalmas szembenézésekre kényszerít. Joe Biden támogatói most mindent akarnak, csak szembenézni nem, amivel a mozgalom céljait teszik nevetségessé és kikezdhetővé. Nem kétséges, hogy miközben a statisztikák szerint a szexuális zaklatási vádak mindössze 2-8 százaléka hamis, Tara Reade ügye minden alkalommal elő fog majd kerülni, amikor hitelteleníteni akarják az áldozatok tapasztalatait, vagy – ha már politika – szóba hozni Donald Trump nőkkel szembeni visszaéléseit.
Az ügyben egyelőre az újságírók nyomoznak, és ők még nem tudták minden kétséget kizáróan igazolni, megerősíteni Tara Reade állításait. A New York Times, a Vox és több más amerikai lap beleásta magát az ismerősök, barátok, a lehetséges dokumentumok felkutatásába, hogy az állításaikat szembesítse Tara Reade állításaival. Vannak köztük megerősítő és elbizonytalanító visszaemlékezések is.
Joe Biden hozzájárulhatna az ügy tisztázásához azzal, hogy lehetővé teszi az esetleges bizonyítékok felkutatását a Delaware-i Egyetemen őrzött szenátusi dokumentumaiban, amelyeket akkor tervezett nyilvánosságra hozni, amikor visszavonul a közélettől, de a politikus ezt nem akarja, mondván, hogy egyébként sincsenek köztük személyzeti dokumentumok.
Vagyis egyelőre patthelyzet van.
Joe Biden eddig két módon reagált a vádakra: vagy poénkodott vagy tagadott. Ami a reakcióiból hiányzott, hogy valóban megérti-e a beleegyezés, az interakciók és a fizikai érintkezések különböző hatalmi vetületeit, amelyekre például a Me Too mozgalom próbálja meg felhívni a figyelmet. Vagy ha megérti, képes-e a saját viselkedését ezeknek a fényében értelmezni és irányítani.
Az Egyesült Államok tehát jelenleg ott tart, hogy 330 millió emberből nem sikerült legalább egy olyan elnökjelöltet találni, aki eddigi élete során végig tisztelettel bánt a nőkkel. Donald Trumpot 25 nő vádolta meg nyilvánosan a szexuális visszaélés valamelyik formájával, a fogdosástól kezdve egészen a nemi erőszakig. Joe Bidennek nyolc vádlója van, de Tara Reade-en kívül inkább csak valamiféle tolakodó, személyes határokat nem ismerő viselkedésről számoltak be. Kettejük közül lehet választani.
És úgy tűnik, a nőkre hárul ismét a feladat, hogy rendet tegyenek utánuk, Tara Reade-re, a Me Too mozgalom érintettjeire és azokra a politikusokra, Kamala Harristól kezdve Nancy Pelosin át Elizabeth Warrenig, akik a pártjuk és a saját politikai céljaik érdekében úgy gondolták, hogy megint be kell érniük egy férfival, aki a kisebbik rosszat testesíti meg.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
Kisiklathatja Biden kampányát egy régi szexuális zaklatás vádja
