A világjárvány nélkül nem tudhattuk volna meg, hogy az összezártság milyen kreatív energiákat szabadíthat fel egyesekből, ahogy azt sem, hogy hiába szorította sarokba a kultúrát a vírus, számos platformon mégis utat tört magának. Rengeteg jó kezdeményezés és összefogás indult az elmúlt hónapokban, A-listás sztárok ott segítettek, ahol tudtak, de talán ennél is fontosabb, hogy rájöttünk: hétköznapi hősök élnek körülöttünk.

Ezektől a történetektől nem feltétlenül lesz könnyebb azoknak, akik elvesztettek valakit vagy munka nélkül maradtak, de mégis meríthetünk belőlük valamit, amiről talán már rég megfeledkeztünk: reményt arra, hogy képesek vagyunk összefogni és jelen lenni, ha szükség van ránk.

1. Ki gondolta volna, hogy a bezártság ilyen ihlető erővel bírhat?

Márciusban, a pánikvásárlások idején a legtöbben csak röhögtek azon, hogy mindenki lisztet vásárol, de mire észbe kaptak, már a tízmillió pék országában éltek.

És akkor még nem tudták, hogy hamarosan elfogy az élesztő…

A koronavírus nélkül 2020-ban valószínűleg nem neveltek volna tömegesen kovászt az emberek, nem próbáltak volna ki új recepteket, és nem kaptak volna rá az alkotás örömére.

A kenyérsütő láz lehetett unaloműzés, kaland és menekülés is, de sülhettek a cipók és a bagettek praktikus okokból – a saját kenyér mégiscsak egy lépés az önellátás felé. A sütögetés mentén kialakult facebookos közösségek, receptcserék által pedig úgy érezhettük, mégsem vagyunk teljesen egyedül ebben a végtelenül magányos időszakban.

A magány a bezártság egyik vezérmotívuma volt, mint ahogy az is, hogy a perspektívánk beszűkült: nap mint nap ugyanazon az ablakon néztünk ki, és nagy eséllyel ugyanazt láttuk. Ezt a tapasztalást emelte globális szintre a View from my window nevű Facebook-csoport is: ez a felület pont azt adja, amit a nevében is ígér. Kilátást a világ számos ablakából. A március végén létrejött csoportnak már több mint kétmillió tagja van, az elképesztően gyönyörű vagy épp inspiráló fotók alatt pedig gyakorlatilag lehetetlen rosszindulatú kommentekkel találkozni – ami egészen új élmény a magyar kommentkultúrához szokott felhasználónak. Mindenki gyönyörködik kicsit, üdvözli a másikat, majd továbbmegy, mintha csak élne.

Április közepére már nagyjából látszott, hogy a vírus nem pusztító erővel tört be Magyarországra, a szorongás enyhítésére pedig minden körülmények között alkalmas a humor. A járványhumor főleg. Kismillió vers, dal, klip született a koronavírusról, elég csak a húsvétra született alkotásokra gondolni.

Zöld erdőben gumikesztyű, steril locspocs, elképesztyű!

– írta például Lackfi János, de nagyot ment az a karanténvideó is, amelyet Péterffy Borbála készített Három stílusgyakorlat énekhangra és koronavírusra címmel. Az alkotó ebben három népdalban dolgozta fel a magyar járványhelyzetet, szó esett például vécépapírról, élesztőről és bevásárlásról is. „Budapesti Tescóban öregsávban feszkó van / Egy fiatal, ha volt ott, megbüntették a boltot.”

Ahogy a színházak, mozik, úgy a múzeumok is bezárásra kényszerültek világszerte, azonban a legtöbb nagyon igyekezett, hogy a karantén alatt se engedje el a látogatók kezét. Híres lett például a Getty Múzeum kihívása, amelyben arra biztatták az embereket, hogy az otthonukban fellelhető eszközök segítségével gondoljanak újra festményeket, szobrokat (a kreatív akcióhoz a HVG munkatársai is csatlakoztak, ide kattintva megnézheti, milyen fotók születtek).

A legemlékezetesebb utánzós képek valószínűleg egy pécsi konyhából származnak: Kovács Fanni és Hosszú Norbert az önkéntes házi karantén időszaka alatt szintén otthoni kellékek segítségével idéztek meg ikonikus filmjeleneteket, az eredmény pedig fantasztikus lett. A pécsi alkotókról írt többek között a BoredPanda, a Sun, a New York Post, a Yahoo és a Daily Mail is.

Kovács Fanni, Hosszú Norbert

Mivel szinte az összes sporteseményt lemondták, a témával foglalkozó újságírók és riporterek munka nélkül töltik a napjaikat. Például Andrew Cotter, a BBC munkatársa is, aki rendes kerékvágásban többek között atlétikát, teniszt és golfot közvetít. A kommentátornak nagyon hiányzott a munkája, így az otthoni bezártságban két kutyája, Olive és Mabel evőversenyét, majd egy gumicsontért zajló küzdelmét közvetítette a Twitteren.

Some sports are slower. More about the strategy. pic.twitter.com/JMBaGJ1tSd

— Andrew Cotter (@MrAndrewCotter) 2020. április 9.

Kollégája, Owain Wyn Evans meteorológust is arra kérték, hogy dolgozzon otthonról, ő pedig az időjárás-jelentést megspékelte azzal, hogy maga dobolta el a BBC News jól ismert intróját. Evans – aki egyébként profi dobos – először csak poénból rakta ki a videót a Twitterre, de végül természetesen a csatorna híradójába is bekerült a performanszával.

When they said try working from home I didn’t realise they’d expect me to do the music too @BBCNews @BBCNWT #BBCNewsTheme ������ #workingfromhome pic.twitter.com/DVXjDw0l8F

— Owain Wyn Evans (@OwainWynEvans) April 15, 2020

2. Mindenki azon volt, hogy kárpótolja a ballagás nélkül maradt diákokat

Ismerjük a ballagásokat: általában körülményesek, hosszúak, a diákok utálják elénekelni a Gaudeamus igiturt, és ha meleg van, legalább egy valaki biztosan elájul. És mégis, fontos fordulópont minden fiatal felnőtt, szülő vagy akár oktató életében.

Szívszorító volt látni, ahogy a világjárvány a végzősöktől szerte a világon elvette ezt az életre szóló élményt. Bár sok iskolában úgy tervezik, hogy amint lehet, megtartják az ünnepséget, egyértelműen látszott, hogy az intézmények vezetői, a tanárok, és az ünnepséget adó osztályok mindent bevetettek, hogy – ha virtuálisan is –, de méltó módon búcsúztassák el a végzős diákokat. Fotómontázsok, hangulatos búcsúdalok, vicces műsorok százai lepték el a YouTube-ot és a Facebookot, ami adott esetben sokkal több munka is lehetett, mint összehozni egy klasszikus ballagást.

A magyar végzősökhöz hasonlóan az amerikai diákok sem tudtak hagyományosan elballagni, és a klasszikus végzős bálról is lemaradtak. De jöttek a sztárok, és megmentették a helyzetet. John Krasinski például virtuális bulit szervezett a gimiseknek, ahol fellépett a Jonas Brothers és Billie Eilish is, sőt, még afterparty is volt. Krasinski nagyon odatette magát, szmokingban és csokornyakkendőben vezette a műsort, és minden részletre odafigyelt: a videók segítségével például lassúzni is lehetett vele, később pedig a diplomázókat köszöntötte és lepte meg alaposan – a Zoom-beszélgetésekbe egy ponton bekapcsolódott például Stephen Spielberg és Oprah Winfrey is.

Május 16-án aztán nagy, nemzeti ballagást is tartottak az Egyesült Államokban: a Graduate Together című egyórás ceremóniát számos amerikai tévécsatorna közvetítette, ahol többek között LeBron James, a Jonas Brothers, Barack Obama és Alicia Keys búcsúztatta a diákokat, június 6-án pedig a YouTube-on lehet majd streamelni a Dear Class of 2020 című műsort, amelynek házigazdája Michelle Obama lesz, és fellép majd Lady Gaga, Zendaya és a BTS, valamint beszédet mond a Nobel-békedíjas Malala Juszafzai és az egykori amerikai külügyminiszter, Condoleezza Rice is.

3. Megmozdult a világ, felbukkantak a hősök

A világjárvány következtében hirtelen sokkal nehezebb lett kedvünk szerint alakítani a viszonyainkat vagy a hétköznapi cselekvéseinket, többé már nem a mi kezünkben volt az irányítás. Furcsa, de fizikailag el kellett távolodnunk az emberektől ahhoz, hogy ráébredjünk, valójában mekkora hatással vagyunk mások életére, mások milyen szerepet töltenek be a mi életünkben, és hogy mekkora felelősségünk van egymás iránt.

Nemzetközi szinten is jobbnál jobb kezdeményezések jöttek létre, és válogatott kedvességekkel igyekeztek az emberek tartani a lelket egymásban. Olaszországban a lezárás első heteiben tömegek énekeltek az erkélyeken és az ablakokból, rövidesen azonban, amikor már túlságosan is sokan haltak meg ahhoz, hogy az olaszok erősek maradjanak, a többi ország próbált a segítségükre sietni. Az újvidéki Szerb Nemzeti Színház operatársulata is készített egy Bella Ciao-feldolgozást, de egy bajor városban, Bambergben is dalra fakadt egy utca, hogy ezzel fejezze ki szolidaritását a járvány által leginkább sújtott országgal.

Magyarországon is volt néhány zenés este, nálunk azonban inkább az ablakba ragasztott piros szívek terjedtek el, amelyekkel az egészségügyi dolgozók iránti hálánkat fejezhettük ki. A vírus minden országban rájuk irányította a figyelmet, rengetegen aktivizálták magukat, hogy valamilyen formában támogassák őket. Itthon a Pihentesd a dokit nevű civil kezdeményezés több száz egészségügyi dolgozónak szervezett a munkájához közeli, ingyenes lakhatást. Az Etesd a dokit szintén civil, önkéntes csapata pedig már több mint 15 ezer adag ételt juttatott el a kórházakba és a mentőállomásokra.

Jó pár étterem egyénileg segített, lángost, pizzát, főtt ételt és süteményt küldtek a dolgozóknak. Rengeteg pszichológusokat, terapeutákat tömörítő szervezet ajánlott fel ingyenes lelki segítségnyújtást az egészségügyi dolgozók számára, egy csapat pedig – önkéntes egyetemisták segítségével – azon dolgozott, hogy az orvosok, ápolók otthon maradt gyermekeinek digitális oktatást nyújtson.

Az egészségügyi dolgozók mellett kétségtelenül az idős korosztály volt a legnehezebb helyzetben: az elmúlt hetekben bármennyire is fájt, akkor vigyáztunk rájuk a legmegfelelőbb módon, ha elkerültük velük a találkozást, ez pedig egyenes út ahhoz, hogy elszigetelve érezzék magukat. A Fesztivál Önkéntes Központ a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal közös kezdeményezésében pótunokákat keresett a magányos idősekhez, és így tett a CEU is, aki szintén önkéntesek segítségével ajánlotta fel, hogy felveszik a kapcsolatot a beszélgetésre vágyó idős emberekkel.

Brüsszelben darus autóval emelték fel a családtagokat az idősotthonok ablakaihoz, hogy távolról, de végre újra lássák egymást, és hatalmasat mentek a közösségi médiában azok a fotók is, ahol a felnőttek mindenféle kiskaput keresve, de megtalálták a módját, hogy a szüleik társaságában legyenek. Egy minnesotai férfi hosszú ideig minden nap idős apja ablakában ücsörgött, miközben telefonon beszéltek egymással, néhány család pedig egész fóliafalakat rakott össze, hogy azon keresztül megölelhessék idős szeretteiket.

De az idősek is akcióba lendültek. Franciaország legidősebb orvosa, a 98 éves Christian Chenay a járvány alatt is folytatta a munkát: párizsi rendelőjében nem fogadhatott ugyan betegeket, de online folyamatosan konzultált velük, valamint rendszeresen meglátogatott egy idősotthont, hogy segítsen a lakóknak.

A másik kedvencünk egyértelműen Tom Moore kapitány, aki a II. világháború idején az ázsiai hadszíntéren szolgált. Moore vállalta, hogy közelgő születésnapja alkalmából százszor körbesétálja házának kertjét. Ennek fejében azt kérte, hogy aki teheti, adományokkal támogassa a brit állami egészségügyi szolgálatnak, az NHS-nek a koronavírus-járvány megfékezésére kifejtett erőfeszítéseit. A kapitány végül 10,7 milliárd forintnyi adományt gyűjtött, később, 100. születésnapja alkalmából több mint 25 ezer levelet kapott, a brit posta bélyeggel tisztelgett előtte, a királynő pedig rendkívüli gyorsasággal fogja lovaggá avatni.

4. Kultúra nélküli karantén? Pokol!

Április elején keringett egy kép a közösségi médiában, amelynek a felirata úgy szól: „ha úgy gondolod, a művészek haszontalanok, próbáld ki a karantént könyvek, versek, filmek, festmények és játékok nélkül.” Kétségtelenül nehéz lett volna, nem igaz? Egészen biztosan voltak olyanok, akik a megszokottnál jóval többet dolgoztak a home office-ban, így kevés idejük jutott arra, hogy felcsapjanak egy könyvet, vagy elkezdjenek egy új sorozatot, de a járvány alatt egyértelműen kiderült, hogy a kultúrára óriási szükség van, az pedig ügyesen és bátran utat tört magának a virtuális térben is.

Nagyon hamar, még március végén megalakult például az Első Magyar Karanténszínház, a Független Színház videósorozatot készített, a Madách Színház élő, online bemutatóra készül, a Katona a járvány láthatatlan hőseiről készít előadást, az Örkény pedig online mutatja be korábbi előadásait. Március közepe óta egyetlen filmrajongó sem vehetett részt mozipremieren, a vírus viszont életre hívta a rendkívül ötletes, itt és most-élményt adó Távmozit, ahol rögtön az első héten két filmet is bemutattak. A személyes jelenlétet természetesen semmi nem pótolja, de ha valaki elfogadta a kényszerhelyzettel járó új játékszabályokat, azt, hogy jelenleg nincsen jobb megoldás, akkor biztos, hogy új élményeket szerezhetett a karanténban.

Fazekas István

Az MTVA Archívum is ezüsttálcán kínálta a jobbnál jobb anyagokat az elmúlt hónapokban. Több száz hangoskönyvet, rádiójátékot és számos színházi előadást tettek ingyen elérhetővé. A MÜPA médiatára is elérhetővé vált, fantasztikus koncerteket közvetítettek, sőt, többek között a cannes-i, a torontói, a velencei és a berlini filmfesztiválnak a közreműködésével tíznapos online, ingyenes filmfesztivál lesz május végén We Are One: A Global Film Festival címmel.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: