Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A kihívások új dimenzióit éltük meg az elmúlt hónapban a karantén bezártságától kezdve az érettségi stresszén át az emberi érintés hiányáig. Ez volt az április az Élet+Stílus és a Kult rovatban.
Nem könnyű megragadni 2020 áprilisának a zeitgeistját, mert egyrészt ez volt az a hónap, amelyet már teljes egészében a kijárási korlátozás előírásai szerint voltunk kénytelenek tölteni – leginkább négy fal között, ahol már teljesen összefolytak a napok –, másrészt egyre nehezebb volt eldönteni azt is, hogy mi a fontosabb: ami történik, vagy ami éppen nem történik. A lemondások, elengedések, beletörődések a hétköznapjaink részei lettek (amelyeket mellesleg egyre kevésbé tudtunk megkülönböztetni a hétvégéinktől). Így aztán bízzuk rá az áprilisi hangulat megfogalmazását azokra, akik igazán profin csinálják:
Meryl Streep, Christine Baranski és Audra McDonald – mindegyikük neve mellé elfér az isteni jelző – a happy hour és a karanténvideó fogalmát is egyszerre emelte új szintre ezen a tökéletes felvételen, és talán ez volt az a pont is, amikor kezdtük úgy érezni: van remény.
Egy másik ilyen pillanat – a véletlen műve, hogy ez is némi alkoholhoz kötődik – Stanley Tucci koktél tutorialja volt a saját konyhájából, amely a karanténcéloknak adott új perspektívát. Úgyhogy ezzel a két felvétellel meg is alapoznánk ezt az áprilisi visszatekintést.
Természetesen nem az alkohol a megfelelő eszköz a menekülésre a bezártságból és az erre rakódó mindenfajta érzésből, hanem például a művészet. Ezt nekünk is nagyon gyorsan be kellett látnunk, így aztán csatlakoztunk a karanténidőszak egyik legnépszerűbb tevékenységéhez – a kenyérsütés mellett: a kihívások teljesítéséhez. Egész pontosan a híres műalkotások karanténosításához, ami tényleg az egyik legértelmesebb tevékenység, amelyet négy fal között végezhettünk.
Az értelmes tevékenység kritériumát persze más mércével is lehet mérni. Járvány idején például a hasznosság új dimenzióit jelenti, ha valaki a szaktudását arra használja, hogy lélegeztetőgépeket állítson elő. És az Óbudai Egyetemről kiinduló projektben pont ezt tették: szakemberek a világ minden tájáról azon kezdtek el dolgozni, hogy ha nagyon eldurvul a járványhelyzet, minden rászoruló koronavírus-fertőzött kapjon megfelelő lélegeztetést. Hogy mit jelent az eldurvulás? Ahogy az egyik bergamói orvos írta néhány hete egy levélben: náluk olyan sok volt a súlyos fertőzött, hogy már arról kellett dönteniük, kit kötnek rá a gépre, és kit nem. Igaz, máshol már a korrupció megpecsételi az betegek esélyét a gyógyulásra.
Az eldurvulással egyébként több irányból is dolgunk van. A koronavírus-járvány árnyékában a korábbi, és még mindig forró téma, a klímaváltozás leginkább olyan pozitívnak ható kontextusban jelent meg, ami új jelentést adott a karanténnak, egy olyan világ sejlett fel ugyanis előttünk, ahol az ember visszahúzódásával magához tér a természet. A kutatók viszont nagyon gyorsan visszarántottak minket a valóságba: környezetünk regenerálódása csekély mértékű és ideiglenes, és annak, hogy most egy időre szinte teljesen leállt a világ, semmi hatása nincs az éghajlatra. Sőt jobb, ha tudatosítjuk, hogy a környezetünk tendenciózus pusztítása hozzájárult a koronavírus-járványhoz.
Az, hogy tönkre tesszük a Földet, hatással van a kapcsolatainkra is – ezt már Kocsis Ágnes mondta, akinek az új filmjét, az Édent tavasszal mutatták volna be, de a járvány itt is keresztülhúzta a számításokat. „Nyilván nem közvetlenül a légszennyezéstől mennek tönkre a kapcsolataink, de érdemes megnézni, hogy milyen az egész hozzáállásunk a világhoz, a természethez, majd ugyanezt megvizsgálni az emberi viszonyainkban is. Megvan-e bennünk az alázat az élethez, a környezetünkhöz, vagy a társadalomhoz, a többi emberhez?” – vetett fel kérdéseket a rendező a hvg.hu-nak adott interjújában, hogy aztán gyorsan pesszimista irányba terelje a beszélgetést azzal, hogy: nem hiszek benne, hogy az embereket hosszú távon bármi jelentősen meg tudja változtatni.
Hosszú idő után az első filmbemutatóra azonnal lecsaptunk, hogy aztán kiderüljön, Hajdu Szabolcs Békeidőjében a valós eseményekkel, közérzettel való hasonlóság nem a véletlen műve. Hajdu új filmjét természetesen nem moziban néztük, hiszen a járvány miatt online volt a bemutatója. Ebben az elgondolkodtató, félelmetesen életszerű szkeccsfilmben egy olyan Magyarország tárult elénk, ahol látszólag nagyjából minden rendben van, de a mélyben mindenkiben iszonyú indulatok feszülnek, és ezek bárhol kitörhetnek. Nem mellesleg ilyen konkrétan még nem szólt film a magyar metoo kezdetéről.
Az indulat egyébként az az érzés, amelyet a járványhelyzet, a karantén és a bezártság képes alaposan felturbózni, és áprilisra több helyen – a leglátványosabban az Egyesült Államokban – az emberek egy csoportja ki is eresztette magából ezt az érzést. A csoport persze épp az a formáció, amely járványügyileg erősen kifogásolható, több amerikai városban az emberek mégis a tüntetéseket választották eszközül annak kifejezésére, hogy elegük van a kijárási korlátozásokból és lezárásokból. Más kérdés, hogy sokan ezt mindenféle védőfelszerelés nélkül tették, szívességet téve így a koronavírusnak, és nagy esélyt adva a kijárási korlátozások meghosszabbításának.
Tény, hogy az amerikaiaknak nincs könnyű dolguk, ha kormányzati forrásból próbálnák értelmezni a helyzetet, Donald Trump ugyanis gyakran belegabalyodik a saját mondanivalójába. Másrészt viszont szerencséjük, hogy van egy Anthony Fauciuk, aki segít a tisztánlátásban. Az amerikai elnök által felállított koronavírus elleni akciócsoport, illetve az amerikai Allergia és Fertőzőbetegségek Nemzeti Intézetének vezetője fáradhatatlanul harcolt az elmúlt időszakban a vírussal, a tévhitekkel és az összeesküvés-elméletekkel, sőt néha magával Donald Trumppal is. Anthony Fauci Amerika koronavírus elleni harcának az arca lett. Sőt járványceleb, aki köré egy kisebb merchandise-birodalom épült. És akinek a népszerűsége már olyan magasságokban jár, hogy a Saturday Night Live műsorában – saját kérésére – nem más játssza el, mint Brad Pitt.
A celebség persze sokféle módon manifesztálódhat. Ebben a hónapban két olyan emberre is emlékeztünk, akik a maguk területén hatalmas csúcsokra jutottak fel népszerűségben: Popper Péter épp tíz éve halt meg, Zenthe Ferenc pedig épp száz éves lett volna áprilisban.
És kénytelenek voltunk számot vetni azzal is, hogy a NER immár tíz éve faragja a saját képére a kultúrát és az oktatást. De visszatekintésre adott apropót az épp bizonytalanságokkal teli érettségi időszak is. Magyarországon 1851-től létezik érettségi, vagyis akadt épp elég idő, hogy az atipikus formáit is megismerjük. Most ugyan nem csalás, nem politika, hanem a vírus ír történelmet, de korábban botrányok, bakik és bűnügyek is rányomták a bélyegüket erre az amúgy is stresszes próbatételre, amit érettséginek nevezünk.
Az egyetemeken is emlékezetes lesz ez a vizsgaidőszak, mint ahogy a szülők is egy sajátos vizsgafolyamat közepén találják magukat már hetek óta, és gyakorlatilag három munkakörben, a home office, a home schooling és a home- és housework bűvkörében kell helytállniuk, amennyiben a gyerekeikkel vannak otthon karantén idején. Úgyhogy a magunk módján igyekeztünk jelezni: attól még senki sem rossz szülő, hogy nehezen bírja türelemmel a jelenlegi helyzetet, és a gyerek sem érdemel kettest, ha most épp nincs kedve úgy ugrálni, ahogy a testneveléstanár diktál. Inkább gondoljanak arra, hogy a magyar állatkertek oroszlánjai már alig várják, hogy pózoljanak a látogatók előtt.
Egy biztos: itt a tavasz, amelyről nem véletlenül tudjuk úgy, hogy hagyományosan a szerelem időszaka, és az is biztos, hogy ezen a járvány sem fog változtatni.
