A debreceni Csokonai Színház színpadán egy elvesztett futballmérkőzésről folyik a vita, a Pirossapkás lány című sportvígjáték első felvonásában. Amikor a csapat kapitánya, Mács Feri belép a színre, a nézőtéren összehajolnak a fejek. „A Ludas Matyi” – súgja egy ipari tanuló társának, „ö volt Matyvej is Az új ember kovácsában” – mondja félhangosan egy másik néző.

Így kezdődik a Szabad Ifjúság című lap Egy példamutató fiatal színész című 1952-es tudósítása a Zenthe Ferenc főszereplésével Debrecenben futó darabról. Már ekkor is kiemeli az – egyébként a munkásosztály és parasztság színházba járásán örvendező – szerző, hogy a fiatal színész sikereinek, eredményeinek alapja a tehetsége mellett a hivatásának szenvedélyes szeretete. Ez szerinte abban is megmutatkozik, hogy szívesen vállalt el apró szerepeket is, és minden alakításra lelkiismeretesen felkészül.

Zenthe Ferenc több vidéki színház után került a Csokonai Színházba, de még nem fedezte fel magának a film, így elég valószínűtlen, hogy a cívisváros ipari tanulói már ennyire ismerték volna, tudjuk be ezt a kis színest inkább valami rákosista zsurnalisztikai túlzásnak. A hivatásszeretet, és a szakmai alázat azonban igaz volt, ezt Zenthe sok évtizedes pályája igazolja.

Titokban lett színész, de a katonaság majdnem közbeszólt

Salgóbányán született Rameshofer Ferenc néven, apja bányafőmérnök volt. Itt telt gyermekkora, iskoláit Egerben a cisztercitáknál, majd a nyíregyházi katolikus gimnáziumban végezte. Ezután a közgazdaságtudományi egyetemre íratták be, ahol – nem túl nagy lelkesedéssel – elvégzett négy szemesztert. Barátjával, Pécsi Sándorral azonban titokban jelentkezett a Színművészeti Akadémiára, és palócos kiejtése ellenére is felvették.

A tanulmányai közben, 1942-ben behívót kapott, és a frontra nem került ki ugyan, színi tanulmányait nem fejezte be később sem. Inkább vidéki színházakhoz szerződött, így került Debrecenbe is. 1952-ben a Madách tagja lett, amelyhez aztán élete végéig hű maradt.

És jött a Tenkes kapitánya

Az országos ismertséget a film és a televízió hozta meg számára. Első filmszerepét Nagy Sándor honvédtábornokként 1953-ban alakította a Föltámadott a tengerben, majd jött a Rákóczi hadnagya – immár főszereplőként. Ezután romantikus vígjátékok főszerepei következtek a sármos, a kamera előtt természetesen viselkedő színész életében: a 2x2 néha 5, a Mese a 12 találatról, a Kölyök.

Ami a nagy áttörést jelentette, az az 1962-ben forgatott, 13 részes A Tenkes kapitánya című tévésorozat, amely nem csak itthon lett legendás siker, de világszerte bemutatták, még Kínában is. További tévésorozatai: a Rózsa Sándor, a Tüskevár, a Princ, a katona, a Bors és végül a Szomszédok című teleregény, amelyben a taxis Taki bácsit alakította. (Szerepelt a Szomszédok rádiós megfelelőjében, a Szabó családban is.)

1967-ben A Tenkes kapitányáról így áradozott a Film-Színház-Muzsika:

„És akkor jött a Tenkes kapitánya, aki nem is élt soha, de létezett valaha Siklós környékén egy labancgyűlölő kuruc kapitány. A bemutató óta levéltömegeket kap. Megállítják a Balaton-parton: ’Schau, hier ist der Kapitän Tenkes’ – mondják a keletnémetek. Írtak a nemlétező kapitányról dalt, volt Tenkescsárda, Tenkes-borotvapenge, Tenkes-mosópor.”

„És akkor jött A Tenkes kapitánya, ő odacsap, hol sanyargatni lát” – íme, az említett dal:

A Szabad Földnek Zenthe így mesélt a sorozatról: Mintha kicsit a gyerekkorom tért volna vele vissza. Jó volt tudni, hogy a nézőt becsületre, tiszta játékra, hazaszeretetre tanítja. Hihetetlen sikere volt. Soha nem felejtem el szegény Latinovits Zolit. Azt mondta, hogy nektek milyen szerencsétek van! Eljátszhatok én bármit, bárhogyan, mégis rólatok beszél az egész ország.

Sportoló, hajós és katona

A korabeli propaganda-bulvár többször is rárepült a népszerű színészre. Hol Zenthe, a jó sportoló, hol Zenthe, a kiváló magyar honvéd felütéssel jelentek meg róla cikkek. Utóbbira jó példa az 1968-as Néphadsereg című lap írása:

„Zenthe Ferenc szerepköre ugyanis: a katona. Ám milyen és hányféle katona?! Se szeri, se száma emlékezetes egyenruhás szerepeinek, s mindegyikben másnak mutatkozott. Lóháton, karddal a kézben.” Majd magát a művészt idézik: „A Rákóczi hadnagya szegénylegényével debütáltam a fegyveres szerepkörben, aztán a Kard és kocka tizedese következett, majd a Patyolat akció főtörzsőrmestere, A Tenkes kapitánya címszerepe, a Princ, a katona századosa, de nem vagyok biztos abban, hogy hirtelenjében nem felejtettem-e ki valamit. A sor persze folytatódik: az Egri csillagokban egy osztrák tűzmestert játszom, aki a film kedves-tréfás figurája lesz."

Az írásból azt is megtudjuk, nyilván a szocialista embertípus hadkötelezettségének szép példája okán, hogy a színész maga is volt a honvédség tagja néhány évig (azt jótékonyan elhallgatja, hogy ez törte derékba a színművészetis tanulmányait, és azt is, hogy annak a hadseregnek semmi köze nem volt a szocialista embertípushoz).

Ami Zenthe sportosságát illeti, arról is számos cikk és visszaemlékezés jelent meg a karrierje során. 1974-ben a Film-Színház-Muzsikának mesélte el, hogy a nyíregyházi iskolás éveiben kitűnő rúdugró volt, amíg egy rossz esés után el nem tört a karja. Ezután már inkább a labdarúgásban kárpótolta magát. De a lap azt is megemlíti, hogy az akkor már több mint 50 éves Zenthe még mindig aktívan sportolt, sokszor tette meg az utat kocogva a zuglói lakása és a Madách Színház között, átszelve a Városligetet. A cikk szerint a trolivezetők jól ismerték ezt a hobbiját.

„Ha meglátják, barátságosan integetnek feléje. Pár évvel ezelőtt az egyik trolivezető megállította mellette kocsiját és a vezetőfülkéből kihajolva autogramot kért — kislánya számára.” 

A lap megállapítja, hogy ő azok közé tartozik, akik nagy hasznát vették a rendszeres sportolásnak. „A Mese a 12 találatról című filmben világhírű balszélsőt alakított. A Rákóczi hadnagya, a Föltámadott a tenger, A Tenkes kapitánya és a Romantika c. filmekben bebizonyította, hogy a ló hátán is megél. A 2X2 néha 5-ben valódi vitorlázógépet irányított. Nem egy filmben a kardot is meg kellett forgatnia, amihez szintén szükséges, hogy valaki ruganyos, kisportolt legyen. És Zenthe Ferenc az!”

A Népsport is többször készített vele interjút, különösen a futballszeretetéről, a színészválogatottbeli élményeiről. 1982-ben új hobbijáról, a vitorlázásról is mesélt:

„Mindig szerettem a futballt… legkedvesebb, dédelgetetten szeretett sportágam mégis a vitorlázás. Ezt, nem tagadom, főleg a fiunknak köszönhetem. Az ő ötlete volt. hogy vásároljunk egy vitorlást. Addig erőszakoskodott, hogy meglett a Cédrus. Azóta minden nyarat Szepezden töltünk. Úszunk és nagyokat „csatangolunk” a hajóval. Tavaly neveztünk a Kékszalag versenyre. A százhét indulóból abszolútban huszonkilencedikek, szériában negyedikek lettünk. Kerek huszonnégy órát töltöttünk a viharos vízen. Nem szeretek utazni, csak a Balaton mediterrán nyugalmában érzem jól magam...”

Közvetlen ember, sokoldalú és alázatos színész

Zenthe Ferenc kiugró népszerűsége nemcsak szerepeinek volt köszönhető, hanem mindig derűs, optimista, közvetlen jellemének is.

Vallom, hogy derűsen, vidáman kell élni, és akkor a munka sem lesz teher. Mindig, mindent türelmesen, igényesen kell csinálni. Tehetséges, nagy művészek között lettem színész, ők soha nem voltak idegesek, türelmetlenek. Nem úgy, mint a mai fiatalok...

– mondta a Népsportnak 1982-ben 62 évesen.

A Film-Színház-Muzsika 1967-ben, amikor 20 éve volt színész, azt emelte ki, hogy minden szerepében más és más.

„Pompás vígjátéki atmoszférát teremt, ízes, pattogó mondataival a Tabi-vígjátékban. A Szent Johanna utójátékában szinte a Shaw elképzelte pokol vidám lángjai lobognak szavaiban. Íme az eredménye egy színész munkájának: Zenthe félretéve a film népszerűségét, a művészi élet nehezebb, igényesebb. változatosabb ösvényeire érkezett.” Másutt: „Zenthe most is, mint mindig, élni, dolgozni, alkotni akar ezen a pályán. Nem ’csinálni’ akarja a karriert, dühödten, acsargón és féltékenyen, hanem élvezni tudja minden szerep szellemi örömét.”

1983-ban készült el Kabay Barna és Gyöngyössy Imre Oscar-díjra is jelölt filmje, a Jób lázadása, amelyben Zenthe Ferenc a Tisza-menti, módos falusi zsidó szerepében tűnt fel. A színész ezt maga is a legfontosabb szerepei közt tartja. A Film-Színház-Muzsikának 1987-ben így vallott erről:

„A sorozatok többszörösen kibővítik a színész életét. Mégsem érezném teljesnek az életemet, ha csak sorozatokban játszhatnék. Hiszen akkor hogyan tehette volna fel filmszínészi pályámra a koronát — hiszem, nem csak az én megítélésem szerint — a Jób lázadása?”

Mindenki szomszédja a joviális Taki bácsi

Ebben az interjúban egyébként már a Szomszédokról kérdezték, amelyben Zenthe egy ország Taki bácsija lett. Mint mondta, „egy aktív nyugdíjas színész, amilyen én vagyok, keresve sem találhat magának lelkesítőbb elfoglaltságot, mint hogy a munkájával egy országnak példát mutasson: egy aktív nyugdíjast nem lehet leírni. Ráadásul engem ez az elfoglaltság személyesen keresett meg.”

Elmesélte, hogy egy folyosón találkozott össze Horváth Ádámmal, a teleregény rendezőjével, aki neki szegezte a kérdést, hogy nem volna-e kedve eljátszani a nyugdíjas taxisofőr szerepét.

„Azt senki sem mondhatja el rólam, hogy világéletemben egy Oblomov lettem volna, de ritkán éreztem nagyobb kedvet szerephez, mint hogy öregedő éveimben magam adjak életkedvet, életmodellt, ha úgy tetszik: életet embertársaim öregedő éveinek. Takács Istvánnal azonnal megbarátkoztam, hiszen nagyjából olyan, mint én.”

Zenthe Ferenc pályafutását több kitüntetéssel ismerték el. Kapott többek között Jászai Mari-díjat (1954, 1968), érdemes és kiváló művészi címet. Kossuth-díjjal 1997-ben tüntették ki „sokoldalú művészi pályája elismeréseként”, szülővárosa, Salgótarján díszpolgári címmel jutalmazta 2003-ban. A nemzet színészévé 2005-ben választották meg.

Súlyos betegség következtében nyolcvanhat éves korában, 2006. július 30-án érte a halál. „Ha bárki valahol kimondja azt a nevet, hogy Zenthe Ferenc, egy mosoly jelenik meg a szája szélén” – emlékezett meg róla akkor Szirtes Tamás, a Madách Színház akkori ügyvezető igazgatója.

Ez még ma is így van, 14 évvel a halála után.