Élet+Stílus hvg.hu 2020. február. 18. 16:07

Demeter Szilárd nem akarja, hogy Aczél Györgynek nézzék

Elárulta azt is, hogy ki van az irodalmi elitben: Nádas, Kertész, Esterházy, Konrád, Krasznahorkai.

A Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójával készített interjút a Pesti Hírlap, hogy kiderítse, miként látja Demeter Szilárd a magyar irodalom helyzetét. A beszélgetésből nemcsak az derült ki, hogy jövőre szeretne összehozni egy könyvtörvényt, de az is, hogy Demeter szerint kik tartoznak a magyar irodalom elitjébe.

„A magyar könyvpiacot a lenézett ponyvairodalom tartja el. Az irodalmi elit – Nádas, Kertész, Esterházy, Konrád, Krasznahorkai – könyveit az átlagolvasó nem emeli le a polcról” – mondta, miközben azt fejtegette, hogy miképpen lehet közel vinni az irodalmat az olvasóhoz (például úgy, hogy a művet el kell vinni Borsodba.).

Demeter az interjúban igyekezett kifejteni azt is, hogy mit ért magyar irodalom alatt:

Egyetlen definíciót tudok adni a magyar irodalmi művekre nézvést: az a magyar író, aki magyar olvasónak, magyarul ír művet és azt szeretné, hogy száz év múlva magyarul olvassák ugyanazt a művet, az az én számomra nemzeti kultúrában gondolkodik. Tehát nem exportban.

Az exportra termelő írók ugyanis szerinte nem magyar írók: „Csak magyarul írnak, mert nem tudnak más nyelven írni. De nem a magyar olvasókat akarják megszólítani. Ezzel nekem nincs bajom, de úgy gondolom, hogy ezekre az írókra közpénzt nem érdemes szánni.”

Demeter arra viszont nem akart világos választ adni, hogy szerinte kik az exportra termelő írók, és kiket nem támogat, mert abból „iszonyú botrány lenne”, ő pedig nem akar botrányt:

Ebben az egy kérdésben nem akarok. Onnantól kezdve, hogy megnevezem, majd megkapom, hogy Aczél György vagyok.

 

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:

 

hvg360 Pálúr Krisztina 2025. január. 06. 19:30

„Nem tudtam, mi a baj velem” – sok nő számára jött el a megváltás azzal, hogy kiderült, az ADHD nem válogat a nemek között

Bár úgy tűnhet, hirtelen mindenki figyelemzavarral küzd, a nők a valóságban gyakran aluldiagnosztizáltak és -kezeltek, ha ADHD-ról van szó. Ennek rengeteg oka van, az egyik az, hogy esetükben a tünetek radar alatt maradnak, ők pedig csendben szenvednek, és igyekeznek megküzdeni az elvárásokkal, amelyek az iskolában, majd a munkahelyen, illetve családban nehezednek rájuk.