Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A feszültség, aminek eddig csak jelei voltak a királyi családon belül, most már nyilvánvaló: Harry herceg és Meghan Markle a jövőben visszalépnek uralkodói családban rájuk háruló kötelezettségektől, és dolgozni fognak. Az viszont még nem világos, hogy mennyire lesz működőképes az új hibrid modell, amellyel a Sussexék próbálkoznak, hogy szabaduljanak a királyi kötelékekből. Mint ahogyan az sem, hogy mihez kezd ezzel a problémával a monarchia.
A sorsról mindannyiunknak van valamiféle nehezen megfogható elképzelése, egyfajta láthatatlan kontrollt tulajdonítunk neki, de általában mindig utólag áll össze a kép, miszerint igen, ez volt a sorsunk. Egy monarchiában beleszületni a királyi családba viszont ennek az élethelyzetnek pont az inverze: ott a sors olyan kézzel fogható, mint kevés más bizonyosság az életben.
Harry herceg a feleségével, Meghan Markle-lel az oldalán most feltette a kérdést, hogy tényleg be kell-e teljesítenie az embernek a sorsát, amibe beleszületett, és úgy látta, hogy a trónöröklésben hatodik helyen joga van ahhoz, hogy elutasítsa a születése által kijelölt életutat. Az elképzeléseikről sok biztosat még nem lehet tudni, egyelőre egy hibrid rendszer látszik körvonalazódni, amelyben
kicsit magánemberek, kicsit hercegek maradnak.
Azt talán nem túlzás kijelenteni, hogy Sussexék szerdai bejelentése sokakat megdöbbentett, beleértve a királynőt és a Buckingham-palotát, hiszen a királyi család is az Instagramról értesült elsőként a fejleményekről, Harryék a BBC információi szerint senkivel nem egyeztettek a döntésükről. A Buckingham-palota egyik szóvivője a helyzetből annyit tudott kihozni, hogy közölte, a hercegi pár döntéséről zajló tárgyalások még „korai szakaszukban” vannak. Ha a bejelentés módját vesszük, Harry herceg és Meghan Markle már most függetlenítette magát a királyi családtól, hiszen ők is külön közleményt adtak ki, és a Buckingham-palota is külön reagált.
Lehet, hogy Harryék döntése sokakat megdöbbentett, azt viszont nem lehet állítani, hogy az eltávolodásnak ne lettek volna jelei. Lényegében már hónapok óta távolodnak, vagyis a Megxit csak idő kérdése volt.
Miért tették?
A BBC szakértője, Jonny Dymond szerint egyrészt azért, mert a munkájuknak rengeteg olyan aspektusa volt, amit egyszerűen nem szerettek. Harry herceg nagyon élvezi, ha informális körülmények között lehet emberek között, de nagyon nehezen viseli a ceremoniális részét a munkának, mint ahogyan a kamerákat és fényképezőgépeket is.
Markle nem úgy ment bele ebbe a házasságba, hogy egy folyton mosolygó, de hang nélküli hercegné legyen, csakhogy ahányszor megszólalt egy ügyben, kritikát zúdítottak rá.
A hercegi pár elég látványosan nem érezte jól magát az elmúlt időben, ennek az egyik kicsúcsosodása volt az az érzelmes interjú, amelyben Meghan Markle az elmúlt időszak megpróbáltatásairól beszélt, és már-már könnyek között köszönte meg a riporternek, hogy rákérdezett, hogy érzi magát.
Hogyan érezhetné magát egy számára idegen közegben, a számára új anyaszerepben a brit bulvársajtó célkeresztjében? Minden gesztusából sugárzott, hogy nagyon rosszul.
És persze lehet felemlegetni a privilégiumokat (a brit bulvársajtó meg is tette), amelyek a hercegi státusszal járnak, de a másik oldalon a legtöbb nőnek, aki családi feszültségekkel, egy terhesség és szülés megpróbáltatásaival és a személyes életének a feje tetejére fordulásával küszködik, nem kell folyamatosan elviselnie a kamerák jelenlétét vagy a sajtó sokszor szexista és rasszista vádaskodását, miszerint
nem elég, hogy beférkőzött a királyi családba, most még a monarchiát is romlásba viszi.
A paparazzók traumája
Markle érzelmes megnyilvánulása sokakat Diana hercegnő korabeli interjújára emlékeztette. És így volt ezzel Harry herceg is, aki többször beszélt arról, hogy az, ahogyan a sajtó a feleségével bánik, felidézi benne azt, ahogyan az anyjával, Diana hercegnővel bántak, akinek az 1997-es halálát a paparazzi fotókra éhes bulvár számlájára írja. Nem véletlenül mondta Diana halálának húszéves évfordulóján a BBC dokumentumfilmjében, hogy az egyik legnehezebb dolog volt számára felfogni, hogy ugyanazok az emberek üldözték a walesi hercegnő autóját, akik aztán a hátsó ülésen haldokló Dianát is fotózták.
Ugyanezt az emléket idézte fel, amikor Markle beperelt egy brit lapot, amiért az közölte az apjának írt, magánjellegű levelét. „Elvesztettem az anyámat és most azt kell látnom, hogy a feleségem is ugyanazoknak az erőknek lesz az áldozata” – mondta. Harry az elmúlt időszakban egyre többet beszélt azokról a lelki démonokról, amelyekkel az élete eddigi történései miatt küzdenie kell, és a megszólalásaiból az is kiderült, hogy minden fényképezőgép, ami rá – és most már a feleségére irányul – az anyját üldöző paparazzókat idézi fel benne.
Feltehetően ennek a pszichológiai csomagnak is nagy szerepe volt abban, hogy most a kiszállás mellett döntöttek.
Itt van egy férfi, akinek minden nap újra kell élnie a traumát, amit kisfiúként élt át 12 évesen, amikor a világ nyilvánossága előtt kellett végig vonulnia az anyja koporsója mögött, és azt hiszem, bármelyikünket hoznának hasonló helyzetbe, azt hihetetlenül felkavarónak élnénk meg
– adott kontextust a kialakult helyzetnek Brynony Gordon, a Daily Telegraph szakírója, aki szerint a hercegi párt bokszzsákként használta egy valahol mélyen még mindig nőgyűlölő és rasszista nemzet. Ő egyébként úgy látja, hogy a jótékonykodást és az ügyek képviseletét tekintve a hercegi pár ugyanazt fogja csinálni, amit eddig, csak épp „ingyen”. Legalábbis azt remélik, hogy ha lemondanak a közpénzekről, akkor megszűnik az intenzív médiafigyelem is.
Ezzel azért sokan vitatkoznának, a sajtó érdeklődése ugyanis a mostani állás szerint csak fokozódik, és a hétköznapi Harryre feltehetően ugyanolyan kíváncsiak lesznek majd, mint a hercegi Harryre. Mostantól ugyanis nemcsak a királyi család tagjai lesznek, hanem a királyi család rebellis tagjai.
A királyi család azonban nem az az intézmény, amelyben megtűrt lenne az ilyesfajta különutasság. Sok példát nem is találunk rá, de azért van rá precedens – mint minden családnak, a brit királyi családnak is megvoltak az ügyei. Fülöp herceget leszámítva, aki 96 évesen vonult vissza a királyi kötelezettségektől, Harryék lépését leginkább VIII. Eduárd hollywoodi filmbe illő döntésével lehet párhuzamba állítani, aki 1936-ban azért mondott le a trónról, hogy együtt élhessen a nővel, akit szeretett.
Már Harryék esküvője idején sem győzték felemlegetni, hogy Eduárd szerelme, Wallis Simpson szintén amerikai és szintén elvált volt, csakúgy, mint Meghan Markle. A párhuzam túl nyilvánvaló volt.
Mint ahogy létezik precedens erre a hirtelen irányváltásra is. Épp Diana hercegnő volt az, aki miután különvált Károly hercegtől, hirtelen bejelentette, hogy visszavonul mind az ötven jótékonysági szervezetétől – a nélkül, hogy bárkivel egyeztetett volna erről.
Sajtókapcsolatok, pénzügyek újratöltve
A leválás egyik legfontosabb elemén nincs mit csodálkozni: Harryék szeretnék átértelmezni a kapcsolatukat a sajtóval, amire egyébként korábban néhány felhívás formájában már tettek kísérletet. A közleményükben megkérdőjelezték a régi királyi tudósítók hitelességét, és jelezték a szándékukat, hogy szívesebben dolgoznának fiatal, feltörekvő újságírókkal. Szeretnék kivonni magukat abból a negyven éve működő rendszerből is, amelyben néhány nagyobb sajtóorgánum újságírói exkluzív hozzáférést kapnak a királyi család tagjaihoz, és ők adják tovább az információkat a sajtó többi képviselőjének.
A hercegi pár nyilatkozatának az egyik legérdekesebb eleme viszont az volt, hogy anyagilag függetlenné szeretnének válni, aminek megint csak köze lehet Harry sajtóval kapcsolatos ellenérzéseinek, hiszen a médiafigyelmet sokszor azzal indokolták, hogy az alattvalók fizetik őket, tehát tartoznak azzal, hogy kielégítsék az érdeklődésüket. Az anyagiak feladása tehát igencsak radikális döntés lesz, talán még radikálisabb is, mint lemondani a titulusokról és a trónöröklésről.
Erről egyelőre annyit tudunk, amennyit Harryék bejelentettek: hogy a továbbiakban nem fognak részesülni az úgynevezett Sovereign Grantből, vagyis abból a pénzből, amelyet az ország mindenkori éves költségvetéséből az uralkodónak elkülönítenek a hivatalos királyi feladatok finanszírozására. Ez az összeg a 2018–2019-es pénzügyi évben 82 millió font volt.
Harryék állítása szerint a Sovereign Grantből kapott pénz a hercegi működési költségeik öt százalékát fedezte, a fennmaradó 95 százalékot Károly herceg állja a cornwalli hercegségből származó bevételeiből.
A jelenlegi szabályok szerint a hercegi párnak tilos fizetést kapnia, az új, egyelőre még csak körvonalazódó szerepükben azonban vállalhatnak teljes munkaidős állást is akár. Védett személyeknek minősülnek, vagyis a biztonságukról továbbra is közpénzből gondoskodnak majd.
És úgy tűnik, hogy megtartják az eddigi otthonukat, a Frogmore házat is, amelynek a felújítása a beköltözésük előtt 2,4 millió fontjába került az adófizetőknek.
Mit lép a monarchia?
A döntéssel egyébként Harry herceg nem kerül ki a trónöröklési sorrendből, ennek a megváltoztatását ugyanis nem elég neki akarni, a törvények értelmében a parlamentnek is jóvá kell hagynia. Ez történt VIII. Eduárd esetében is. Harry a királyi fenség státuszt is csak a királynő jóváhagyásával tudná lerázni magáról.
Harry nyilván nem tudja levetkőzni magáról a családját. Ő akkor is Harry herceg marad, ha egy gyorsétteremben kap állást. Mint ahogy Meghan Markle személyének is része marad már, hogy ő Sussex hercegnéje.
Azt még nem tudhatjuk, hogy Harryék hogyan fognak boldogulni, mint ahogy azt sem, hogy a diszkrécióból lassan egy évszázadon át jelesre vizsgázó királynő miként fogja kezelni ezt a Koronát mindenképpen érzékenyen érintő problémát. Amiből egyébként akad több is mostanában.
Az biztos, hogy Harry és Meghan olyan embereket ért el, akiket a királyi család többi tagja nem. Ráadásul a monarchia megújulásának a biztosítékát látták sokan bennük. Kérdés, hogy képesek lesznek-e létrehozni egy olyan modellt, amelyben ők is és a monarchia is boldogulnak, vagy végleg szakítanak a Buckingham-palotával.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
Azt még lenyelik, hogy Harrynek egy elvált nő jutott, de hogy nem is fehér?!
