Vannak helyzetek, amikor menekülni kell. Vannak helyzetek, amikor azonnal menekülni kell. Nem lehet tervezni, csomagolni, átgondolni, csak menni kell. Így aztán előfordul, hogy a kríziskezelő központokba papucsban és hálóingben, gyerekkel a karjukon, iratok és pénz nélkül érkeznek az áldozatok. Az már optimálisnak mondható, ha a segítő szakembereknek van idejük felkészíteni a menekülőt, és megbeszélni vele, hogy mit csomagoljon össze, és intézzen el, hogy biztonságban, nyom nélkül távozhasson az otthonából. Előfordul azonban, hogy alig tíz perc alatt kell felmérni és megoldani a helyzetet.

Egy ilyen menekítés összetett akció: a bántalmazottak által hívható telefonszolgálat munkatársainak általában be kell vonni a helyi gyermekvédelmi központot, illetve a családsegítő szolgálatot is. A probléma kiterjedtségét jól jelzi, hogy Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) hvg.hu-hoz eljuttatott legfrissebb statisztikája szerint évente közel ezer segélyhívás érkezik hozzájuk. Nekik civil szervezetként heti négy órában ennyi áldozat segítésére van idejük. Ugyanakkor az állami ellátórendszerben dolgozók azt mondják, az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot (OKIT) 0-24-ás hotline segélyvonalát az év során akár nyolc-tízezren is felhívják.

Tüntetés a családon belüli erőszak áldozataiért

MTI / Mónus Márton

A tapasztalatok azt mutatják, ilyen típusú segítséget általában kistelepüléseken, mélyszegénységben élő, alulképzett, önálló egzisztenciával nem rendelkező nők kérnek, ám jellemzően ők is csak akkor, mikor már veszélyben az életük. A szakértőkkel beszélgetve, erre leginkább a máig bevett, mindenhonnan áradó áldozathibáztatás a magyarázat.

Minek ment oda? Miért szült neki gyereket? Biztos provokálta!

A szégyenkező áldozatok a feléjük áradó agressziót azért is természetesnek veszik, mert a bántalmazók többnyire addig manipulálják őket, míg az önbecsülésükkel együtt teljesen le nem építik az összes társas és családi kapcsolatukkal is.

A bántalmazó innentől könnyen zsarolja az áldozatot:

Hova mennél? Ki segítene neked? Nem kellesz senkinek.

Ezek után mégis kinek van ereje kilépni a kapcsolatból? A kérdés joggal vetődik fel, ezeknek az embereknek ugyanis sokszor az ismeretlenbe kell kilépniük – szó szerint: mikor családsegítők vagy a gyermekvédelmisek elviszik az áldozatot a legközelebbi vonat- vagy buszállomásra, csak a felszállás pillanatában árulják el neki, hogy hol fog kikötni. Az áldozatot ilyenkor a bántalmazás helyszínétől a lehető legmesszebb helyezik el, közel harminc szempontot figyelembe véve, kezdve azzal, hogy a bántalmazónak van-e fegyvertartási engedélye, illetve milyen a kapcsolati tőkéje.

Összehangolt segítség

Általában mire az áldozat eléri a célállomást, addigra a diszpécser már értesítette a krízisellátó központot, hogy legyen olyan kolléga, aki várja, majd eljuttatja őt és a gyerekeket a megfelelő intézménybe. Itt a krízises családok szobát, ételt, tisztálkodó szereket, ruhát, illetve lelki támogatást is kapnak. Az utóbbit például Borsos-Kőszegi Erikától, akivel az egyik ilyen krízisközpontban találkozunk.

Az én munkám elég szörnyű. Nekem ott és akkor a sokkot kell benne csökkentenem, és meggyőznöm, mi vigyázunk rá, nincs mitől félnie.

A biztonság érdekében a krízisközpontok többségében a többlépcsős beléptetés és a kamerarendszer mellett van pánikgomb is, illetve rendszerint letöltik a Facebookról a bántalmazók képeit, hogy kiplakátolhassák vele az épületet.

AFP / BSIP

„Volt egy páciensem, a szeme olyan lila volt, alig bírta kinyitni, a teste pedig tele volt kandallóvas-nyomokkal, de sokakon látom a Martens-bakancs talpát is. Egy másik bántalmazottunk pedig időről-időre odanyúlt a csuklójához, kérdeztem, hogy fáj-e, de nem panaszkodott. Végül csak bevitettem az ügyeletre, ahol kiderült, hogy napok óta négy helyen van eltörve a keze, de az állandó bántalmazástól addigra olyan magasan volt az ingerküszöbe, hogy ez egyáltalán nem tűnt fel neki.

Ha ők akkor nem jönnek el, valószínűleg már nem lennének életben

– magyarázza Borsos-Kőszegi Erika, aki szerint ezek azok az esetek, amikor a bántalmazó masszív alkoholista, vagy többnyire pancsolt dizájnerdrogokat fogyaszt, amelyek konkrétan dühöngő őrültet csinálnak belőle.

Lépcsőzetes biztonság

Az első sokk csökkentése legtöbbször a krízisközpontban zajlik, itt maximum nyolc hetet tölthetnek az áldozatok, a titkos menedékházban pedig hat hónapot. Az utóbbit kimondottan az életveszély elől menekülők számára tartják fönt. Amint a bántalmazó vagy valakije megjelenik a krízisközpont előtt, Erikáék az áldozatot már viszik is a védett házba.

A következő lépcső a félutas ház, mely akár öt évig is lakhatást biztosít a menekülőknek, ám még ezek után is mehetnek a családok átmeneti otthonába. A legújabb fejlemény, egyben a szakma nagy sikere, hogy a tavalyi év végén új szolgáltatástípusként országszerte hét új krízisambulancia nyitotta meg kapuit, melyek kifejezetten prevenciós tevékenységet látnak el, jogi és pszichológiai tanácsadást nyújtanak a kilépést fontolgató áldozatoknak.

A többi krízisintézményhez hasonlóan ezeket is főként állami pénzből illetve magánadományokból olyan alapítványok működtetik, mint az Ökumenikus Segélyszervezet vagy a Vöröskereszt. „Tudjuk, hogy egyedülálló szülőként, ebben a pszichésen terhelt állapotban nehéz a helyzetük, de öt-hat év alatt valamennyire talpra lehet állni. A rendszer elvárja, de segít is benne, hogy az illető munkát találjon, illetve a gyerekeket is diszkréten, a bántalmazó számára kinyomozhatatlanul beiskolázzák a helyi oktatási intézményekbe. Az egyik anyukánk például most fog kijutni, döbbenetes, hogy mennyit dolgozott, össze is gyűjtött másfél millió forintot, már tud mire lakáshitelt felvenni. Közben lett új párkapcsolata is, ahogy az sem elhanyagolható tényező, hogy a bántalmazója még nyolc évig lesz börtönben” – meséli a pszichológus.

Az áldozatok fejébe kell látni

Ennek ellenére az áldozatok közel 60-70 százaléka idővel mégis visszamegy a bántalmazóhoz. A szakemberektől hallottunk olyan történetet, hogy egy apa megölte az öthónapos csecsemőt, de az anya ezek után mégis visszafogadta, miután kiszabadult a börtönből. Ez mindenki számára döbbenetes volt. Mindig hangsúlyozzák ugyanakkor, hogy segítő szakemberként nem ítélkezhetnek, nekik az áldozatok fejével kell gondolkodniuk, mert csak így segíthetnek. Például ugyanolyan komolysággal kell kezelniük a harmadik visszatérés utáni negyedik kilépési kísérletet is, és sokadszorra is kimenekítik az áldozatot.

Sokakat a Stockholm-szindróma tart bent egy bántalmazó kapcsolatban, mások azért mennek haza, mert miután eddig folyton megmondták nekik, hogy mit csinálhatnak, hirtelen nem tudnak mit kezdeni a rájuk szakadt szabadsággal, ami azzal is jár, hogy mostantól saját, felelős döntéseket kell hozniuk.

A gyerekek is komoly húzóerőt jelentenek, a menekülő szülők a legtöbbször bűntudatot éreznek, amiért kiszakították a gyereket a megszokott környezetéből. Erikának végül például sikerült megnyugtatnia azt a kisfiút, aki öngyilkosságot kísérelt meg azért, hogy azonnal vigyék vissza az apjához és a kiskutyájához. „Ha ehhez a családhoz hasonlóan nem is mennek vissza, a bántalmazók többnyire minden követ megmozgatnak, hogy megtalálják az áldozataikat. Gyakran látok olyat, hogy a bántalmazó szomorúan kiírja a Facebookra, hogy keresi a családját, az emberek pedig segítőkészek, megy a forródrót, hogy meglátják őket” – figyelmeztet a szakember.

MTI / Sándor Katalin

A pszichológus karrierjének legmegrázóbb története egy anyáé volt, aki a hat éves kisfiával menekült el a bántalmazó apától. Ők a krízisközpontból az egyik dunántúli kisvárosba, családon átmeneti otthonába költöztek, ahol az egészségügyi végzettségű anyuka hamar talált is munkát a helyi kórházban, és a gyereket is beíratta az óvodába. Már minden kezdett jóra fordulni, mígnem a zárt adatkezelés ellenére az egyik bírósági papíron ott maradt, hogy mit nyilatkozott az egyik intézkedő helyi rendőr. A bántalmazó a város főterén, a gyerekük szeme láttára szúrta halálra az anyát.

Vannak menekülő utak

A tömény horror ellenére kétségtelenül pozitív fejlemény, hogy az állam finanszírozza az OKIT, és a vele együttműködő civil szervezetek munkáját, amelyek csak tavaly viszonylag sok, 1250 áldozatot mentettek ki országszerte a különböző krízisközpontokba – derült ki az S.O.S. Krízis Alapítvány legutóbbi bántalmazásról szóló konferenciáján. Az Emmi ígérete szerint hamarosan országos tájékoztató kampányok indulnak, ahogy évente bővítik a krízises férőhelyek számát is. (Március közepén meg is jelent egy videó a kormány megbízásából, a világhírű mémfigurával, Hide The Pain Harolddal a főszerepben, hogy a Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetségét támogassa, amelynek része az OKIT is.) Ám ettől még az is igaz, hogy hogy családon belüli erőszak terén rendkívül komolyak az edukációs és prevenciós adósságok, melyekkel Magyarország lényegében semmit sem kezd.

A családsegítő- és gyermekjóléti központok, esetleg a védőnői-, háziorvosok vagy a pedagógusok ugyanakkor egy szűken vett jelzőrendszerben működnek, a szakemberek ezért hangsúlyozzák, fontos lenne tudatosítani, hogy mindannyian a jelzőrendszer részei vagyunk, és ha bajt látunk, értesíthetjük azokat a szervezeteket, amelyek segíteni tudnak.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: