Az író szülei örökké magukkal voltak elfoglalva, így tulajdonképpen önmagát nevelte fel.
Mindig is írónak készült, ez a tudat nyújtott biztonságot Vámos Miklósnak, aki a Story magazinnak adott interjúban őszintén mesélt gyerekkoráról is.
"Én szegénységből jöttem, a szó megszokott és elvont értelmében is szegénynek születtem. Apám jó partinak számított Pécsen. A háború azonban megváltoztatta őt, kiölte az érzelmeit, mivel a családját kiirtották Auschwitzban. Anyám pedig mániás depressziótól szenvedett. Gyerekként nem tudtam, hogy van ilyen, csak azt láttam, hogy hol sír, hol nevet, és ez nem adott biztonságérzetet. Ma már tudom, ez ugyanolyan betegség, mint a bárányhimlő, de akkoriban nem tudtuk hova tenni" – mondta Vámos, és hozzátette:
Önmagamat neveltem fel, a szüleim magukkal voltak elfoglalva. Az a tudat adott erőt, hogy író leszek.