Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Noha óriási szüksége van a gazdaságnak informatikusokra, máig nagyon kevés a jelentkező, ráadásul sokan a felvettek közül is idejekorán engednek a jól fizető cégek csábításának, és „félig képzetten” hagyják ott az egyetemet. Ez még az elitképzésnek számító Műegyetemen is jellemző – mondja Tevesz Gábor a BME tanszékvezető helyettese, aki lapunknak beszámolt a tavaly indított új alapképzés, a BProf tapasztalatairól is.
hvg.hu: Minden munkaerőpiaci felmérés azt mutatja, hogy mintegy 30 ezer informatikus hiányzik a gazdaságból. Fel lehet ezt valahogy tölteni legalább középtávon? Van elég hallgató e szakterületeken?
Tevesz Gábor: Egyértelmű, hogy sokkal több informatikust kellene képezni. Ehhez több jelentkezőre lenne szükség. Jelenleg a középiskolások körében általában a természettudományos, a műszaki és az informatikai szakmaterületek kevésbé népszerűek. Nehéznek tartják az ezeket megalapozó tárgyakat a diákok. Ebből következik, hogy a jelentkezési számok alacsonyabbak, mint kellene. Ellentétben más felsőoktatási intézményekkel, a Műegyetem szerencsésnek mondható e tekintetben: hozzánk elegen jelentkeznek, gyakorlatilag a teljesítőképességünk felső határán vagyunk. Egyébként az említett 30 ezres számba éppúgy beletartoznak a magasan képzett informatikusok, mint a különböző informatikai „betanított munkások”. Még olyan fiatal ez a terület, hogy nem alakult ki az a terminológia, ami megfelelően rétegezné ezt a szakmát. Mondjuk, azt mindenki érti, hogy a villamosipari szakember a villanyszerelőtől indulva a technikuson át a villamosmérnökig terjedő skálán különböző szinteket jelent. Az informatikusoknál is van egy ilyen hierarchia, ám most a szó egy gyűjtőfogalom, mindenkire azt mondjuk, hogy informatikus.
hvg.hu: Hány informatika szakos hallgatót vesznek fel a BME-re évente?
T. G.: Jelenleg 800-900 hallgatót veszünk fel. Ennél többre kapacitásunk sincs. Az országban így is a BME-n képezzük a legtöbb informatikust. A többi egyetemen, különösen a vidéki egyetemeken sokat panaszkodnak, hogy kevés a jelentkező. Magyarországon háromféle informatikust képeznek: mérnökinformatikust, programtervező informatikust és gazdaságinformatikust. Az első alapvetően egy olyan szakma, amelyikben dolgozók – kapcsolódva a fizikai valósághoz, a valós folyamatokhoz, a hardver világhoz –, értenek a műszaki területhez is, könnyen tudnak ahhoz kapcsolódó informatikát fejleszteni, üzemeltetni. A programtervező informatikusok – ennek az ELTE a fő képző területe – mélyebb matematikai, algoritmikai alapokat sajátítanak el, korábban ezt a területet programozó matematikusnak hívták, nem véletlenül. A gazdaságinformatikus a vállalatirányítás, bankszféra, pénzügyek területének szakembere.
hvg.hu: Melyikből van a legnagyobb hiány?
T. G.: Valószínűleg a mérnökinformatikusokból és a programtervezőkből van a legégetőbb hiány, de gazdaságinformatikus sincs elég.
hvg.hu: Nemcsak a kevés jelentkező a probléma, hanem az is, hogy sokan idő előtt lemorzsolódnak. Mi ennek az oka?
T. G.: Ez így van. A Műegyetemen a belépők valamivel több, mint 60 százaléka szerez mindössze diplomát alapszakon. És ezeknek az alapdiplomásoknak is csak a 60-70 százaléka megy tovább mesterszakra. A gazdaság és az egyetem ellenérdekelt e téren. A hatalmas informatikushiányból az következik, hogy mi elkezdjük képezni a hallgatókat, de egy év után, amikor már valamennyire megtanítottuk őket programozni, algoritmizálni, megjelenik az ipar, és olyan fizetésekkel csábítja el őket, hogy esélytelenek vagyunk velük szemben. Az ipar nagyon hamar kiszívja a leendő szakembereket, ők kevés eséllyel jutnak el a diplomáig. Kicsit sarkosan fogalmazva: ezek az idő előtt elcsábított fiatalok informatikai segédmunkások lesznek. Tudnak valamennyire programozni, de a bonyolultabb rendszereket még nem látják át. Pedig ez az, ami igazán hiányzik a vállalatoknak.
hvg.hu: Mégis, mit tud mondani az egyetem azoknak a diákoknak, akiket sok pénzért próbál elcsábítani egy cég a diploma előtt?
T. G.: Azt próbáljuk megértetni velük, hogy az egyetem a jövőjük építése. Ebben egyébként néhány nevesebb cég is a partnerünk, akik meg tudják erősíteni, hogy érdemes végigjárni az egyetemet. A cégektől pedig azt próbáljuk kérni, hogy adjanak gyakorlati feladatokat a képzéshez, vonják be projektekbe a hallgatóinkat, de hagyják, hogy ők e mellett befejezzék a képzést.
hvg.hu: Az alacsonyabban – különböző tanfolyamokon – képzett informatikusok is kelendők manapság.
T. G.: Természetesen azoknak is megvan a létjogosultságuk. Aki egy ilyen tanfolyamot elvégez, megismer egy technológiát, abban hatékonyan fog tudni dolgozni. De ha ez a technológia változik, akkor bajban lesz, mert az alapokat nem tanulta meg kellő mélységben. Van kétéves felsőoktatási szakképzés is (a BME-n nincs, de kisebb vidéki intézményekben népszerűek ezek), ami egyfajta átmenetet képez a középiskola és az egyetem között. De amíg egy tanfolyam mintegy 500 órás, addig nálunk az alapdiploma megszerzéséig 6300 órát tanulnak a hallgatók, akik így egy olyan univerzális tudást kapnak, amivel bármely programozási nyelven, bármely új technológiával elboldogulnak. Az alapképzés (BSc) a korábbi főiskolai képzésnek felel meg, az erre épülő mesterrel (MSc) együtt pedig a korábbi egyetemi végzettségnek.
hvg.hu: Milyen előképzettség, főleg milyen matematikai tudás kell ahhoz, hogy valaki a BME-re sikeresen jelentkezzen?
T. G.: A BME-re a legerősebb matematikai tudású és legjobb érettségi eredménnyel jönnek a diákok. Mi sok éve mondjuk, hogy követelje meg a felsőoktatás a középfokú nyelvvizsgát és az emelt szintű érettségit a felvételhez, ez 2020-tól már így is lesz. Nálunk, és az erősebb egyetemek mindegyikén, alig marad bent olyan hallgató másod-harmad évre, akinek korábban ne lett volna emelt szintű érettségije. Az egyetemeknek muszáj erős alapokra építenie. Az, hogy egyre gyengébb előképzettséggel kerülnek be hallgatók, azt eredményezi, hogy egyre nagyobb a lemorzsolódás, vagy esetleg azt, hogy csökken a képzés színvonala. Általában igaz: az egyetemekre bejutni sokkal könnyebb, mint bent maradni.
hvg.hu: Mint mondta, az informatikai alapdiplomát megszerzők 60-70 százaléka megy tovább a BME-n mesterképzésre. Ez az arány nem sok helyen érhető tetten az országban.
T. G.: Sőt, abszolút egyedülálló ebben a BME. Országosan 30 százalék körül van ez az arány. Azt látni kell, hogy a műegyetemi végzettséget igazából a mesterdiplomával azonosítják, és ezt nagyon díjazzák a cégek. A mesteren végzettek elhelyezkedési ideje nulla, kezdő fizetésük viszont az egekben van. Az alap- és a mesterdiplomás kezdő fizetések átlaga között nettó 100-200 ezer forint különbség is van.
hvg.hu: Tavaly indult informatikából a BME-n egy úgynevezett BProf (üzemmérnök-informatikus) képzés is. Ez nem a mester és nem is a normál BSc képzés. Mi ez pontosan? Miben különbözik az alapképzéstől?
T. G.: Ezt tavaly szeptemberben indítottuk, ez is egy alapképzés. Olyan alapképzés, amelyik szándéka szerint nem feltétlenül megy tovább a mesterképzés felé. Az volt a kérése a fenntartónak, hogy növeljük az informatikai diplomások kibocsátást. Erre mi azt mondtuk, hogy ne az eddigi 600 fős évfolyamot növeljük meg egyszerűen 1000 fősre, mert ekkora létszámot azonosan képezni szinte lehetetlen az eltérő motivációjuk miatt. Inkább szervezzünk két különböző tartalmú 500 fős képzést. Az új képzést kifejezetten gyakorlatorientáltra formáltuk, bizonyos elméleti részeket csökkentettünk. Kifejezetten az cél, hogy amint végez valaki, rögtön el tudjon helyezkedni, rögtön legyen naprakész. A két alapképzés között nem minőségi különbség van, hanem tartalmi. A BProf képzés – amire egyébként tanár, jogász és más diplomások is jelentkeztek – hároméves, a BSc három és fél éves. A BProffal megteremtettük annak a lehetőségét, hogy aki eddig azért nem jött a BME-re, mert ott túl nagy az elvárás, jöjjön el, próbálja ki. Ha végigcsinálja, akkor lesz egy nagyon jó informatikus diplomája, és ha úgy gondolja, még ha nem is ez az alapvető cél, akár ő is mehet tovább egy felzárkóztató év beiktatásával mesterre. Egyébként a BProfnál az utolsó évet már félig kint töltik a hallgatók vállalatoknál, nem is rossz fizetésért.
hvg.hu: És a BME-n maradnak doktori képzésen is informatikusok?
T. G.: Ha a Villamosmérnöki és Informatikai Kart nézzük, akkor BSc-re 1200 főt veszünk fel évente villamosmérnöki és mérnökinformatikus szakokra, mesterre 400-450-et, doktorira mintegy 50 főt. A doktori már az akadémiai kutatópálya felé irányítja a hallgatókat. Mellesleg multinacionális és más nagyobb méretű cégeknél a középvezetői rétegektől fölfelé jellemzően doktorátust szerzett emberek ülnek a vezetői székekben, a nagyon magas áttekintő képességük, rendszerben történő gondolkodásuk miatt. A doktori tényleg a jövőbe való komoly befektetés. Gondoljunk bele, öt és fél év tanulás után, amikor a mesterdiplomájukkal azonnal 6-700 ezres fizetést kapnának, arra próbáljuk rábeszélni őket, hogy maradjanak még 4 évet, 140 ezer forint ösztöndíjjal! Nem túl kecsegtető, de azért van, aki belevág. Most egyébként gondolkodunk olyan konstrukciókon, hogy valamivel jobb anyagi feltételekkel lehessen doktorit végezni.
hvg.hu: És a BME-n miért maradnak az oktatók? Nyilván nem a pénzért.
T. G.: Minden műszaki terület könnyebb helyzetben van, mint mondjuk a bölcsészek. Mi közvetlen módon kapcsolódunk az iparhoz, vannak megrendeléseink, közös projektjeink. Igaz, nagyon megnehezíti a dolgunkat az az állami korlátozás, hogy amit az egyetem ilyen módon megtermelt, azt sem költheti el szabadon, a beszerzés korlátai – különösen a rendkívül gyorsan avuló informatikai területeken – nagyon megnehezítik a munkánkat. Mi a 14 milliárdos állami forrás mellé kitermelünk további 20 milliárd saját bevételt, enélkül nem tudnánk fenntartani ilyen méretekben az oktatást. Az volna a természetes, hogy az állam rendelje meg, hogy ennyi és ennyi hallgatót ilyen és ilyen minőségben bocsássunk ki, és az ehhez szükséges finanszírozást adja is hozzá. Ez persze nem BME-specifikus probléma. Az oktatókra visszatérve: nehéz megélni azt, hogy 10 éves gyakorlattal egy docens jóval kevesebbet keres, mint a diplomáját éppen megszerző BSc-s hallgató az iparban. A BME szerencsére azért erős bázis, komoly ipari kapcsolatokkal rendelkezik, egyelőre még kezelni tudjuk oktatóink megfelelő számát és minőségét – de a feladat egyre nehezebb.
