Az olaszországi Puglia régióban, ezen belüli is a népszerű üdülőhely, Monopoli közelében bukkantak rá a kutatók a korallzátonyra – írja a Local.it.

A képződmény nem a vízfelszín közelében található, hanem az Adriai-tengerben 30-55 méter mélyen alakult ki, a mezofotikus zónában, és ezzel a most felfedezett korallzátony Európában is egyedülállónak számít – írják a kutatók a Nature szaklapban. A mezofotikus zónában korallzátonyok a fény hiánya miatt jóval ritkábban fordulnak elő, és a korallok sem annyira színpompásak, mint a vízfelszín közelében élő társaik.

A képződmény hosszára vonatkozóan eddig csak becsléseket tettek közzé, a korallzátony legalább 2,5 kilométer hosszú, de újabb feltételezések szerint akár 135 kilométer hosszan is elterülhet. A tudósok úgy gondolják, hogy az olasz korallzátony hasonlóan az Ausztráliánál, a Maldív-szigeteknél vagy a Vörös-tengerben húzódó zátonyokhoz, a teljes régió partvonalát követi a víz alatt, Puglia pedig körülbelül 200 kilométer hosszú.

A Földközi-tengerben valaha sok korallzátony volt, de az idők során ezek nagy része elpusztult. Ezekből az öreg korallzátonyokból mára csak kevés maradt fenn, egy kicsi zátony például Horvátország partjainál található, Mljet szigeténél.

A világon a legtöbb korallzátony kevesebb mint tízezer éves, és az óceánoknak mindössze a 0,1 százalékát foglalják el. Ennek ellenére a tengerekben élő fajoknak a 25 százaléka a zátonyokon él. A klímaváltozás, a tengerek melegedése és a vizek szennyezése ezeket a fajokat különösen veszélyezteti, mert a korallzátonyok nagyon érzékenyen reagálnak az említett befolyásoló tényezőkre.