Nehéz ügy ez a nőnapi köszöntés.
Március 8. az az alkalom, amikor a nemzetközi nőnap okán a társadalom egyik felének a tagjai vért izzadva próbálnak kitalálni valamit, hogy felköszöntsék a másik felét. A folyamat néha valóban zavarba ejtő, de azt általában biztosra lehet mondani, hogy hogyan nem érdemes csinálni. Például úgy, mint a Blikk, amelyik a mai cikkeit megpróbálta a nőnapi tematikára felfűzni.
És értjük mi a szándékot, hogy a női teljesítmény elismerése lenne a cél, de a címükkel olyannyira benne ragadtak az évszázados sztereotípiákban, hogy nem tudunk mást tenni, csak a fejünket fogni.
A Blikk ugyanis ezzel a címmel mutatott be két magyar kutatót:
Büszkék lehetünk rájuk: férfias pályán nyújtanak kiemelkedő teljesítményt magyar tudós nők
Attól, hogy az évszázados diszkrimináció úgy alakított egy területet, hogy ott több férfi dolgozik, mint nő, az a pálya még nem lesz férfias. Pont ezek a jelzők tartják vissza a nőket attól, hogy azt csinálják, amit szeretnek, ami érdekli őket, amiben erősek. Mint ahogy ideje lenne felismerni azt is, hogy sokszor csak azért számít valami férfiasnak, mert azon a területen általános volt a nők mellőzése, kiszorítása, lenézése. És mire jó a nőnap, ha nem erre?