Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
„...biztos, hogy Dreher Antal nem lenne büszke a nevét viselő sörre. Minden bizonnyal elszörnyülködne, ha megtudná, hogy az tengerigríz és aszkorbinsav felhasználásával készül ” - Maláta, 1994. Negyedszázad múltán az egykori alapító is elégedett lehetne.
Az ominozus mondat egy 25 évvel ezelőtti írásban szerepelt. Amikor 1994-ben találkoztam a Kőbányai Sörgyár akkori vezérigazgatójával, Debreczeni Istvánnal egy interjú kapcsán, elővette az akkor prosperáló Maláta sörirodalmi és kocsmakulturális folyóirat aktuális számát és felolvasta.
– Ezt maga írta? – kérdezte.
– Igen – válaszoltam már-már lemondva a beszélgetésről, de végül is nem lett sem harag, sem sértődés, és az interjú is elkészült.
Azóta újabb fejezetek íródtak a cég "történelemkönyvébe", amit Anton Dreher kezdett el írni.
Az 1854-ben alapított Barber és Klusemann Serfőzőházat 1862-ben vette meg a schwechati sörgyáros. Az átvételkor a gyár évi 54 ezer hl sört főzött, és így jelentős üzemnek számított. Dreher azonban mindössze egy évvel élte túl a gyár megvásárlását, így fia a „harmadik” Anton Dreher valósította meg apja nagyszabású terveit. Az évszázad végére félmillió hektoliter Dreher sör készült Kőbányán, de a birodalomhoz több sörgyár is tartozott, többek között, a schwechati, a michelobi, a žateci, és a trieszti is.
A kőbányai gyárat 1948-ban államosították, majd 1949-ben a Dreher-Haggenmachert további kőbányai sörgyárakkal összevonva létre hozták a Kőbányai Sör- és Malátagyárat. A cég a hazai sörtermelés 87 százalékát adta ekkoriban. A privatizáció során 1992-ben részvénytársasággá alakult az akkori Kőbányai Sörgyár, majd 1993-ban a dél-afrikai South African Breweries (SAB) többségi tulajdonába került, és ekkor vásárolták meg a nevet a családtól. Mivel a SAB lett a nagykanizsai sörgyárnak is a tulajdonosa ezért lett 1997-ben a cég neve Dreher Sörgyárak Rt. A név annak ellenére megmaradt, hogy a nagykanizsai sörgyárat már 2002-ben bezárták. Jelenleg a Dreher Sörgyárak Zrt. az Asahi Breweries Europe Group részeként működik
A márka újkori karrierje valójában 1987-ben három sörrel indult újra: a piros címkés exporttal, a zöld címkés pils-szel és a barna címkés Dreher Bakkal. Az idő múlásával a magasabb alkoholtartalmú, testesebb „piros” Dreher kikopott a mezőnyből. Ekkor jött létre a zöld pils alapjain a Dreher Classic, mely két évtizeden keresztül volt a hazai sörivók egyik kedvence.
A tengerigríz bevett adaléka volt a söröknek. Mint azt a Dreher Gold megszületését és a Dreher sörök új megjelenését bemutató sajtótájékoztató nyomán már hírül adtuk, most a kukoricagríz, mint pótanyag elhagyása nagy lépés lehet a jobb minőség felé.
A nagy gyárakat folyamatos kritika éri az igényesebb fogyasztók részéről, hogy a receptet nem a sörfőző, hanem a könyvelők írják, elsősorban a költséghatékonyság jegyében. A különféle pót- és adalékanyagok viszont többnyire nincsenek jó hatással a sör ízére. Ennek már régóta hangot is adnak a különféle független sörös weboldalak és sörblogok.
És igen, úgy látszik eredményesen, hiszen a Borsodi Mester már tavaly elhagyta a kukorica felhasználását és most a Dreher Golddal a kőbányai gyár is erre az útra lépett. Ez a lépés azonban némileg megdrágította a sör előállítási költségeit. Ennek ellenére a cég nem változtat az átadási árain, vagyis a változások remélhetőleg nem érintik a fogyasztói árat.
További változásokat is terveznek a portfólióban és ezzel a minőségi sörök kategóriájában várhatók jelentős változások. Ami már most látható az az, hogy a termékek megjelenése is változik: megtartva a klasszikus feliratot, figyelemfelkeltőbb csomagolást kapnak – talán egy kicsit lehettek volna bátrabbak és modernebbek is, mert jelen formájában elsősorban a hagyománytisztelet hangsúlyos.
Sörszakíró megkóstolva a Goldot igazat kellett, hogy adjon az eddigi kritikusoknak, a kukorica elhagyása tényleg jót tett a sörnek, ahogy az is, hogy visszafogott a széndioxid benne, ami könnyűvé teszi a kortyokat, de hiányzik, egy kicsit nagyobb testesség és üdébb komlóíz.
