Sok állatfajra az a jellemző, hogy háziasítás után csökken a méretük. Egy átlagos kutya például 25 százalékkal kisebb, mint vadon élő rokona, a szürke farkas. A vikingek macskáival viszont valami különleges dolog történt:

nagyobbak lettek.

Az új (és meglepő) felfedezést még vizsgálják a kutatók, és egyelőre azt gyanítják, hogy mindez azért történhetett, mert a vikingek jól etették a macskáikat - de nem azért, amire gondol.

via GIPHY

Wim Van Neer, a Belga Királyi Természettudományi Intézet archeozoológusa a Science-nek azt mondta, ilyen változást eddig sehol máshol nem dokumentáltak. Van Neer egyébként nem vett részt a vizsgálatban.

Válogatós kezdetek

Julie Bitz-Thorsen a koppenhágai egyetemen tanult, mikor mentora, a szintén archeozoológusa Anne Birgitte Gotfredsen szokatlan feladatot adott neki: nézzen át át több tucat zsákot, ami különböző dán régészeti feltárások anyagait tartalmazta, és válogassa ki a macskacsontokat. Gotfredsen ugyanis arra volt kíváncsi, miben különböztek a vaskori, a vikingek korában élő és a középkori macskák mai társaiktól.

A házimacskák a domesztikált Felis silvestris lybica, avagy az afrikai vadmacska leszármazottai. A macskatartás első bizonyítékai az i.e. 7500-ból származnak Ciprusról, a tudósok szerint Dánia területén az i.sz. 200-tól éltek macskák a ház körül.

A viking kori emberek elsősorban a bundájukért tenyésztették a macskákat - illetve persze azért, mert hasznosnak bizonyultak a rágcsálók ellen. I.sz. 850-1050 között

a macskaprém kifejezetten drága volt Dániában.

Az új kutatás számára tehát Bitz-Thorsen gondosan kiválogatott több száz macskakoponyát, combcsontot, sípcsontot a zsákokból - amikben mellesleg kutya- ló- és szarvasmarhacsontok is voltak.

via GIPHY

A macskamaradványok több mint 2000 éven íveltek át a bronzkortól az 1600-as évek végéig. És sok származott olyan vermekből, ahova a vikingek a gondosan megnyúzott macskatetemeket dobták. Ennek a műveletnek a nyomai egyértelműen rajta vannak a csontokon vágások formájában.

Finom falatok és nyugis élet

A kutatócsoport ezután összehasonlította a macskacsontokat a modern dán macskák (az 1870-es évektől napjainkig) adataival.

Azt találták, hogy a viking kor és a 21. század között a macskák átlagosan 16 százalékot nőttek.

A vizsgálat Dánia területére korlátozódott, így nem lehet általánosítani, viszont egy 1987-es német kutatás is hasonló eredményre jutott: a középkori macskák kisebbek voltak, mint a maiak.

A növekedés egyik oka az lehetett, hogy a macskák több ételhez jutottak. A középkor folyamán ugyanis a városok növekedése a kártevők szaporodásához is hozzájárult, aminek eredményeként a macskák is több táplálékhoz jutottak. Így pedig a számuk és valószínűleg a méretük is nőtt. Az évszázadok folyamán aztán a macskák ráadásul megbecsült házikedvencekké is váltak, finom falatokkal kényeztették őket, így már nem kellett energiát ölniük a táplálékuk felkutatásába és elejtésébe.

Az még nem világos, hogy a macskák egyszerűen azért lettek nagyobbak, mert többet ettek, vagy mert a génjeikben is megváltozott valami

mondta  Claudio Ottoni, aki az oslói egyetemen foglalkozik a macskák háziasításával. Hogy ezt a kérdést megválaszolhassák, a kutatóknak meg kell vizsgálniuk az ősi macskák DNS-ét, hogy a változó étrend okozott-e kimutatható kémiai nyomokat.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: