Ha úgy érezzük, hogy romlott a látásunk, hunyorogva nézünk vagy olvasunk, esetleg gyakran fáj a fejünk, mindenki azt mondja, hogy forduljunk szakemberhez. De mi történik a szakembernél? A látásvizsgálat általános protokollja a páciens adatainak rögzítésével, anamnézisének felvételével indul. A beteg körvonalazza, hogy milyen problémával fordult a szemészorvoshoz, optometristához, de fontos adalék lehet az is, hogy a családjában milyen szembetegségek fordultak elő. Ezután objektív, számítógépes vizsgálat történik. A vizsgálat gyors és fájdalommentes, a műszerek a szem fénytörési hibáját, kontaktlencsénél a szaruhártya görbületét is mérik.

A szubjektív vizsgálatnál már a páciens aktív közreműködésére is szükség van: a szemközti táblát először külön-külön egy szemmel, majd kétszemesen kell leolvasnunk. A vizsgálat során többféle szemüveglencsét is kipróbálhatunk, így a szakember felmérheti, hogy milyen dioptriájú szemüvegre, kontaktlencsére lenne szükségünk. Ezt a szem elülső és belső rétegeinek réslámpás, szemtükrös vizsgálata követi. Végezhetnek szemnyomásmérést is, ami különböző betegségekre világíthat rá, valamint a látótérvizsgálatot.

Ha kiderül, hogy egy páciensnek romlott a látása, az egyéni igényei, munkája és életmódja alapján javasolnak neki szemüveget vagy kontaktlencsét.

A szemüvegviselésnek bőven vannak előnyei: amellett, hogy többféle látásprobléma orvosolható vele, mint mondjuk kontaktlencsével, manapság elképesztően divatos, legyen az drótkeretes, mintás, szögletes vagy ovális, nagy vagy kicsi. Nézzen bele bármilyen filmbe vagy rajzfilmbe! Nagy eséllyel azt fogja tapasztalni, hogy az okos karakter szemüveges. De sok híresség arról is meggyőzött minket, hogy a szemüveg menő.

Fontos szempont lehet az is, hogy nem érintkezik közvetlenül a szemmel, így nincs mellékhatása, valamint védi a szemet, mert előtte helyezkedik el. A szemüveg fontos jellemzője, hogy olyan lencsét is kérhetünk hozzá, amely a fény UV-tartalmára reagálva besötétedik – mindez a kontaktlencsék esetében egyelőre elérhetetlennek bizonyul, de úgy tűnik, nem sokáig: a jövő év első felében ugyanis piacra kerülhet a fényre sötétedő kontaktlencse is.

Kinek jó a kontaktlencse?

Sokan azonban ódzkodnak a szemüvegtől, egyrészt esztétikai okok miatt, másrészt pedig, mert zavaró lehet a munkában, szabadidős tevékenységben: könnyen bepárásodik, a látótere jóval szűkebb, mint a kontaktlencséé, tükröződik, nehéz vagy vastag. Sportolás közben is nehézséget jelenthet.

Vannak olyan fénytörési rendellenességek, amelyeket csak kontaktlencsével lehet korrigálni, például, ha nagyon szabálytalan görbületű a szaruhártya, vagy túl nagy a különbség két szem dioptriája között. Sokan választják a kontaktlencsét esztétikai, valamint kényelmi okok miatt. Sportolók, aktív tevékenységet folytatók számára is ideális.

Sokan azért félnek a kontaktlencse használatától, mert a „szemükben kellene nyúlkálniuk”, némi rutinnal azonban ez csak egy-egy érintést jelent. Ha viszont nem megfelelően viseljük a kontaktlencsét, számos veszélynek tesszük ki magunkat. Vannak napi, heti-kétheti, valamint havi kontaktlencsék, ám ha ezeket túlhordjuk, esetleg bennük alszunk, vagy nem cseréljük a tartójukban az ápolószert, úgy a következő felhelyezésnél könnyen viszkető, szúró érzést tapasztalhatunk, arról nem is beszélve, hogy a baktériumoknak is megágyazunk. Úszni, fürdeni és szaunázni is kockázatos kontaktlencsében. Tizennégy éves kor alatt nem javasolt a lencsehasználat, de a szemüveget sem lehet vele teljesen kiváltani: fontos, hogy minden kontaktlencsésnek legyen pótszemüvege is, a saját érdekében.

Vágjunk bele a műtétbe?

A lézeres szemműtét hosszú távú megoldást jelenthet, ám az ára komoly visszatartó erő lehet. A műtét és a kontrollok után tulajdonképpen nincsen más dolgunk, mint élvezni az éleslátást. Az itthon végzett eljárások korszerűek, fontos azonban, hogy mindenképpen elismert klinikát válasszunk, mert nagy különbségek lehetnek az alkalmazott eszközök, lézerek között. Az alkalmassági vizsgálat másfél-két óráig tart és teljesen fájdalommentes. A 18 év alattiakat, valamint a még változó, romló szemű páciensek kezelését ideiglenesen elutasítják, de nem vállalják a kezelést akkor sem, ha bármi veszélyezteti a sikeres kezelést: nem kell tehát attól tartanunk, hogy rábeszélnek, de nem biztosak az eredményben.