Kamaszt nevelő, amúgy sem unalmas életünkbe belépett egy újabb nagy kérdés: milyen filmeket nézhet a gyerek, aki még gyerek, de hajlamos magát sokszor már felnőttnek gondolni? 13 éves lányom akrobatikus show-táncra jár, ötödik éve ugyanahhoz a nagyon jó fej, fiatal edzőhöz. Szuper közösség alakult ki ennyi idő alatt – gyerekek és szülők egyaránt. Összesen talán nyolc-tíz lányról beszélünk, akik a tanév végén azt tervezgették az edzővel, hogy közös mozizással zárják a munkát. Széles mosoly terült szét az arcomon, szuper ötlet, igazi csapatépítő – gondoltam egészen addig, amíg ki nem derült, hogy a két versenyben lévő film 16-os besorolású.

Mi van?

AFP / Altopress / Frédéric Cirou

Az egyik egy már felnőtt lányokat nevelő anyáról szól, aki visszamegy az egyetemre, és ötven felé elkezdi a huszonévesek bohém, szabados életét élni. A másik pedig egy szülőpárról, akik meg akarják akadályozni, hogy a gyerekük az érettségi banketten elveszítse a szüzességét. Bár nyilván rendkívül igényes szórakozást sejtető, Adam Sandler-i magasságokba csapó humorral dolgozó műremekekről van szó, ám nem gondolom, hogy 13 évesen ilyen mértékű kikupálásra lenne szükségük a lányoknak. Nem tartozunk ortodox vallási felekezetekhez, nem vagyunk prűdek, nem tartom magunkat még különösebben szigorúnak sem. Nálunk a halálbüntetéstől a drogfüggésen keresztül az óvszerhasználatig mindent meg lehet beszélni, minden kérdést fel lehet tenni. Nem sunnyogunk el válaszokat „te még ehhez kicsi vagy” típusú feleletekkel, nem tereljük a témát, amikor valami zavarba ejtő tárgykör kerül elő, mindig megkapják a húgával együtt a válaszokat mindenre – ahhoz mérten, hogy éppen mennyire érettek és befogadóak. De a részletekbe menő, gagyi amerikai vígjátékos szemléltetést nem tartom elengedhetetlennek a gyerek lelki fejlődése szempontjából, sőt.

Mivel nem szoktam ott ülni, amíg a gyerek edz, lemaradtam arról, amikor néhány szülővel és az edzővel a lehetséges filmekről ötleteltek. Így szerintem jogosan vetődött fel később a kérdés, hogy mégis hogyan tudták a gyerekek ennyi (legalább 5-6) felnőttön keresztültolni a két kiválasztott alkotást. Vagy velem van a hiba?

Másnap írtam a többi szülőnek a Facebook-csoportba, és kiderült, rajtunk kívül mások (elég sokan) sem szeretnék, ha a gyerekek pont ilyen leckéket kapnának. Csak talán senki sem szerette volna magára vállalni a szigorú anya szerepét, inkább abban bízott, hogy úgyis lesz majd valaki, aki ezt elintézi. Szerencsére a vihar elült, megbeszéltük a dolgot, végül egy cuki kutyás filmre esett a választás.

Az incidens azonban mélyen elgondolkodatott.

A filmek besorolását a Korhatár Bizottság javaslata alapján az NMHH Nemzeti Filmirodája határozza meg – azaz egy pszichológusokból és más, például filmes szakemberekből álló bizottság dönt. Ha végignézzük a korhatárlistát egyértelmű, hogy a 16-os karika a gyakorlatban igazából élesebb határt jelöl, mint a 18-as. A hivatalos meghatározás szerint a 16-os karikás film már „közvetett módon utal erőszakra, illetve szexualitásra, vagy témájának meghatározó eleme az erőszakos módon megoldott konfliktus”. Az én tapasztalatom az, hogy konkrétan ezekben a filmekben vagy szexelnek, vagy darabolnak. Néhányukban mindkettőt, esetleg ezek egyikét vagy kombinációját csak elméletben, verbálisan teszik. Egyikről sem hiszem, hogy magyarázni kellene, miért nem kamasznak való.

AFP / Altopress / Frédéric Cirou

Bár talán mégis. Az ember kétségtelenül találkozik néha furcsaságokkal. A napokban például azt mesélte a hatodikos lányom, hogy az osztályfőnökük megígérte, ha minden szülő írásban adja, hogy beleegyezik, akkor elviszi őket év végén horrort nézni. Horrort. Egy pedagógus. Szerencsére ez a program is meghiúsult, remélhetőleg tanár újragondolta a tervét, vagy más is volt, akinek nem jött be az ötlet.

Akárhogy is legyen, mi egy időben folyamatosan azt hallgattuk otthon a gyerektől, hogy ő mennyire gáz, vaskalapos családban él, mert szinte az összes osztálytársa megnézte már az Az című Stephen King klasszikus felújított változatát, mi meg hallani sem akarunk arról, hogy ő ezt belátható időn belül megtehesse. És a szülők igenis tudnak róla és megengedik. 

Nem tudom, igaz-e. De a magam részéről kitartok: egy kamasz nem felnőtt. És ezt a filmválasztásnál is figyelembe kell venni.

A pszichológus szerint: óvatosan a tiltással!

Kaszásné Veréczi Gabriella pszichológus szerint a kérdés megítélésénél a kulcsfontosságú feladat a mérlegelés. Ismernünk a kell a gyerekünket annyira, hogy tudjuk, a korhatár-besorolástól függetlenül tart-e már ott, hogy a látottakat fel tudja dolgozni – mellé lehet fogni ugyanis egy korban neki való filmmel is. Hatása van annak is, hogy a szülő maga miként viszonyul a kérdéses műfajhoz. Egy horrorrajongó szülő például valószínűleg hamarabb mutat ilyen filmet a gyereknek, mint az, aki az egész műfajt elutasítja. Ő másképpen is beszél majd egy ilyen filmről, ez pedig alapvetően befolyásolja a film hatását a gyerekre. AFP / Phaie / Voisin Ugyanakkor az is tény, hogy kamaszkorban a direkt tiltás már nem nagyon válik be. A sztorit a gyerek már úgyis biztos tudja, és minél jobban tiltják, annál vonzóbbnak tűnik. Viszont lehet kompromisszumot keresni: a horror műfaja például rendkívül széles skálán mozog. A szülő választhat olyan filmet, ami elfogadható neki, és megnézhetik közösen. Így a gyerek és ő is megtapasztalhatja, milyen hatással van a gyerekre egy ilyen film. És ami számít: utána közösen megbeszélhetik egyrészt a felmerülő kérdéseket, érzelmeket, másrészt azt, hogy nézhet-e mást is, vagy mondjuk hány évesen nézheti meg ezt vagy azt a filmet – addig pedig keresnek közösen olyat, ami mindkettejük igényeinek megfelel. Ez a fokozatos átmenet és a közös feldolgozás azért is szükséges, mert filmekben látott ijesztő vagy sokkoló jelenetek nagyon hosszan meg tudnak maradni. Vannak, akikre ez jobban hat, vannak, akik könnyebben feldolgozzák. Ha a gyerek nem egyedül nézi a filmet, és meg tudja osztani a félelmeit, egy jelenettel kapcsolatban felmerülő gondolatait, feldolgoznia is könnyebb a látottakat.