Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Csodával határos módon kilenc nap után találták meg a thaiföldi barlangban rekedt focista gyerekeket, de a neheze még csak most jön, ugyanis egyelőre senki nem tudja, hogyan hozzák ki őket. Az őket megtaláló képzett búvárok zavaros, áramló vízben, hosszú ideig úsztak – ezen az úton a gyerekeket elképesztően veszélyes lenne kihozni.
Tizenkét tinédzser (11-16 éves) focista és az edzőjük rekedt bent egy barlangban június 23-án Thaiföld északi részén, a Tham Luang Nang Non barlangban. A barlangnak van idegenforgalmi célokra kiépített része, és több helyen van bejárata. A focicsapat azonban nem a kiépített részen, hanem egy másik bejáraton ment be. Amikor bementek, még viszonylag jó idő volt. Az időjárást valószínűleg nem figyelték, és mikor jöttek volna ki, akkor szembesülhettek vele, hogy ömlik be az iszonyatos mennyiségű víz. Valószínűleg ekkor mentek be abba a terembe, ahol jelenleg is meghúzzák magukat.
A szülők – miután a gyerekek nem értek haza – aggódni kezdtek, értesítették a hatóságokat, így találtak rá a barlang elé támasztott biciklikre és focis felszerelésekre.
A barlangi mentők azonnal a csapat keresésére indultak, de a fiúk semmilyen életjelet nem adtak, és semmilyen módon nem lehetett velük kapcsolatba lépni. A heves esőzések nem könnyítették meg a mentőcsapat dolgát: a barlangrendszer hatalmas, csaknem tíz kilométeren húzódik a föld alatt, és nem lehetett tudni, talált-e a csapat olyan kamrát, amit nem öntött el a víz. Teltek a napok, de reményre adott okot, hogy a kutatók folyamatosan találkoztak a gyerekek kéz-és lábnyomaival a barlang mélyén.
Hétfőn – kilenc nap után - csodával határos módon a 12 gyermek és edzőjük is különösebb sérülések nélkül került elő. A csapatra két brit búvár talált rá, a találkozásról videó is készült:
Nagyszerű hír, hogy mindannyian jól vannak, de az igazi kálvária még csak most kezdődik, a mentőcsapat ugyanis lényegében versenyt fut az időjárással. Minden azon múlik, sikerül-e csökkenteni a vízszintet.
Az első hírek arról szóltak, hogy a kimenekítésük akár hónapokig is eltarthat, de ezt később cáfolták. A félreértés amiatt történhetett, hogy Akanand Surawan a haditengerészettől azt nyilatkozta, négy hónapra elegendő élelmiszert juttattak le a fiúknak. Ebből sokan arra következtettek, hogy a mentőcsapat megvárná az esős évszak végét, ami jellemzően októberig tart.
Egyelőre nincsen pontos terv arra, miként fogják kihozni a csapatot. A thai hatóságok száz százalékig elkötelezettek a biztonság mellett. Mivel nincs szükség sürgős orvosi beavatkozásra, van némi idejük. Narongsak Osatanakorn, Chiang Rai tartomány kormányzója azt mondta: "keményen dolgoztunk rajta, hogy rájuk találjunk, és nem fogjuk elveszíteni őket". A kormányzó szerint a víz fokozatosan apad a barlangban, azt szeretnék, hogy kiszáradjon az elárasztott terület, s csak ezután mentenék ki a csapatot.
A folyékony élelmiszeren kívül igyekszik a csapat levegőt lejuttatni, valamint telefonvonalat létesíteni, hogy a gyerekek beszélhessenek a szülőkkel és a fent lévő szakemberekkel is. Jelenleg a helyszíni segítség a legbiztonságosabb lehetőség. Közben folyamatosan szivattyúzzák a barlangot, nem sok sikerrel – emlékeztet a CNN.
Felmerült az is, hogy nyílást vágnának a barlangot magába foglaló hegy tetején, és azon keresztül emelnék ki a csapatot. A legvégső megoldás pedig, hogy úgy juttatják ki a gyerekeket, ahogy a búvárok is kijöttek. Ám kiderült, a fiúk egyáltalán nem tudnak úszni, most búvárkodni tanítják őket.
Fontos tudni, hogy az utolsó opció a legveszélyesebb és legbonyolultabb. A barlangrendszer tényleg óriási, a nagy része szűk járatokból és széles kamrákból áll. A sziklás és sáros talaj igencsak megnehezíti a mozgást a barlang belsejében. A brit barlangmentők számos tagja is részt vesz a mentésben, ők úgy becsülik, hogy a fiúk két-három kilométerre vannak a barlang szájától, nagyjából 800-1000 méterrel a felszín alatt.
Horváth Richárd, a Magyar Barlangi Mentőszolgálat vezetője a hvg.hu-nak elmondta: a barlangban egyes járatrészek teljes egészében víz alatt vannak, nincs bennük levegő, ezeken kellett a búvároknak átjutni. „Ráadásul ez nem egy tó, áramlik, és olyan zavaros, mintha egy kapucsínóba akarna lemerülni valaki: nulla látótávolság van.”
Horváth Richárd is úgy véli, hogy ha nem áll el az eső, akkor lent kell életben tartani őket. A hírek szerint a búvárok háromórás merülés alatt értek le a fiúkhoz.
„Ezen az útvonalon, ahol bejutottak hozzájuk ezek a kifejezetten magas szinten képzett búvárok, nagyon veszélyes lenne kihozni a képzetlen gyerekeket. Minden az időjáráson múlik, gyakorlatilag az dönti el a dolgot, és az, hogy azok, akik a mentések dolgoznak, mit tudnak megvalósítani. De ha csökken az eső, akkor nő a menekülési esély.”
