Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Serena Williams szült egy lányt, és nagy szerencsénkre ismét kitágította azokat a kereteket, amelyek között a szépséget, a nőiességet és az anyaságot értelmezzük.
Serena Williams és az ő Grand Slam-győzelmekhez szokott csodálatos teste a lánya megszületése után most egészen új szerepben találja magát. És bár a terhessége váratlan volt, Williams az elmúlt kilenc hónap alatt minden alkalmat megragadott arra, hogy a nyilvánosság előtt is megélje a gyerekvárást, és tágítsa azokat a meglehetősen szűk kereteket, amelyek között a szépséget, a nőiességet és az anyaságot értelmezzük.
Interjúkkal, fotókkal alaposan felvezetett szülés volt ez – a Vanity Fair és a Vogue is erős anyagokat szentelt a sportoló gömbölyödő hasának és anyai átalakulásának, így elég sokat megtudhattunk arról, hogy Serena Williams mit gondol az élet nagy dolgairól: a szülésről, a versenyzésről, a testről és a lélekről. Nagy tisztelőjéhez, Beyoncéhoz hasonlóan, ő is a nyilvánosság előtt élte meg a terhességét sok-sok öntudattal és önbizalommal.
Anyának lenni = nőnek lenni
Az anyává válás sok nő életében önismereti referencia, a világ szemében pedig egyfajta státuszváltozás, amelyről sokan úgy gondolják, hogy minősíteni lehet. Serena Williams viszont már korábban is olyan céltábla volt, amelyet sokféle ürüggyel célba lehetett venni. Kritizálták azért, mert túl izmos, túl férfias, aztán pár nap múlva már az volt a téma, hogy túl kihívó, túl szexi. Az ilyen a visszajelzésekből könnyen születhet megfeleléskényszer, Williamsnél viszont épp a terhesség volt az, amellyel uralni kezdte a róla kialakuló képet. „Azt hiszem, a szülés még több erőt ad majd nekem, amennyire ez lehetséges. Úgy érzem, bármire készen állok” – mondta az egyik interjújában.
Hogy milyen küzdés lehetett benne a saját nőiességével kapcsolatban, azt talán elárulhatja az az óvatlan megjegyzés, amelyet az egyik ausztrál lapnak adott interjúban mondott, és amelyre sokan ráugrottak. Pedig sokkal inkább valamiféle belső bizonytalanságot tükrözött, és nem feltétlenül egy világnézet kivetülése volt.
Most már igazi nő leszek, tudja? Hihetetlenül lenyűgöző lesz az, amin keresztül megyek.
A mondat – valahol joggal – nagy felháborodást váltott ki. Azzal vádolták meg, hogy ötven évvel visszaveti a nőket, és egyébként is, ez mekkora tiszteletlenség azokkal a nőkkel szemben, akiknek nem lehet gyerekük, vagy nem is akarnak.
Serena Williams nagyon is tisztában van azzal, hogy amióta csak a nyilvánosság elé lépett, nem tudott eléggé nő lenni, hogy a világ még mindig nem tudott napirendre térni a bőrszíne és a neme felett, és ezeknek az adottságoknak a fényében elfogadni és értelmezni a sikereit. Éppen ezért az alkata, a súlya, a mellbősége és a feketesége szinte mindig érdekfeszítőbb téma volt a győzelmeinél.
Mondták róla, hogy úgy néz ki, mint egy férfi. De azt is, hogy olyan, mint egy gorilla. Azt pedig egyenesen szentségtörésként értékelték, hogy olyan – a sztenderd szépségideált megtestesítő – játékosokkal játszott (és verte meg őket), mint Marija Sarapova vagy Ana Ivanovic. És persze nem kell genderkutatónak lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, Serena Williams valóban nem a törékeny szőkeség kulturális esszenciája.
Az viszont a kultúráról árul el sokat, amelyben boldogulni próbál, hogy emiatt céltábla lett. (A Williams-nővérek édesapja egyébként megpróbálta előre felkészíteni a lányait a teniszvilág reflektorával járó várható támadásokra. Az edzéseiken külön fizetett embereknek, hogy rasszista, szexista beszólásokat kiabáljanak be, hogy a lányok olyan erősek legyenek mentálisan is, mint amilyenek fizikailag.)
Serena Williams 36 éves korára minden jel szerint jól érzi magát a bőrében, nemcsak elfogadta, hanem büszke is a testére. Nem olyan rég Beyoncé adott neki fontos felületet ahhoz, hogy ezt meg is mutassa, az elmúlt hónapokban pedig a terhessége volt nagyszerű ürügy arra, hogy önmaga jogán kiálljon a nyilvánosság elé.
De a több évtizedes szurkálódás és mocskolódás nyilvánvalóan nyomot hagyott benne, terhessége így érthetően túlmutat azon, hogy gyereket hoz a világra - egy lehetőség volt arra, hogy végre kinyilatkoztassa a nyilvánvalót: hogy Serena Williams „igazi nő”.
Nem olyan egyszerű
Williams üdítő őszinteséggel beszélt a terhességét kísérő félelmeiről, és nem sokat vacillált akkor sem, ha az anyasággal kapcsolatos sztereotípiák lerombolásáról volt szó. Például nem csinált titkot abból, hogy a szülés megijeszti – amin akár csodálkozhatnánk is, ha azt vesszük, hogy borzalmas sérüléseket, tüdőembóliát gyűrt le és még a húga halálával is megbirkózott - nem is szólva arról, hogy nyolchetes terhesen megnyerte az idei Australian Opent.
Serena Williams már Melbourne-ben volt, amikor kiderült, hogy terhes. Egész pontosan egy héttel az Australian Open előtt, és néhány héttel az után, hogy a Reddit-alapító Alexis Ohanian megkérte a kezét, végezte el a terhességi tesztet, mert furán érezte magát. Rögtön hat tesztet is csinált, mert nem hitt a szemének. Öt nappal később végigjátszotta az első meccsét az ausztrál tornán, tizenegy nappal később a nővérét, Venust megverve megnyerte a 23 egyéni Grand Slam címét.
Valószínűleg nem sokan tudtak volna egy ilyen hír után összpontosítani, és ebben az állapotban összeszedetten, hatékonyan lenyomni a meccseket az ausztráliai hőségben, elviselni egy Grand Slam torna fizikai és érzelmi megpróbáltatásait. Serena Williams megcsinálta. Akkor még csak viccelődött azzal, hogy biztosan lánya lesz, mert a hőségben lejátszott meccsek alatt sem okozott neki semmi gondot. „A nők már csak ilyen kemények” – mondta. És tényleg lánya született.
Nem csak a szülés miatt aggódott, hanem azért is, mert nem tudta elképzelni, hogy más legyen fontosabb, mint ő. „Egész életemben magam körül forogtak a gondolataim, az edzésem, a munkám, a teniszjátékom körül”. A közfelfogás szerint viszont pont ez az, amit egy anya nem engedhet meg magának. A világ egyik legerősebb nőjétől ez nagyon erős megjegyzés, különösen, hogy egy másik interjúban ezt az önzőnek tűnő hozzáállást kiegészítette egy jó adag önbizalomhiánnyal: „Annyira hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy én vagyok a középpontban, hogy gondoskodom az egészségemről, a testemről, a karrieremről. Azt kérdezgettem magamtól: Vajon elég jó leszek?” Úgy tűnik, a szülővé válás még a legnagyobbakból is kihozza az alázatot. Williams pedig világgá kürtölte a kétségeit nagy szívességet téve azoknak a nőknek, akik hasonló gondolatokkal birkóznak.
Az üzenet pedig merész és fontos: teljesen rendben van, ha a nők önzőek, ha az ambícióik előnyt élveznek, és az is, ha ezt nem titokban csinálják, hanem hangot adnak neki. Ez – vagyis a karrier, az ambíció – alapvetően még mindig olyan privilégium, amely a férfiakat illeti meg, a nőktől sokkal inkább a nőies önzetlenséget várják el, amely leginkább azt jelenti, hogy egyszerre kell mindenkinek megfelelniük: jó feleségnek, jó anyának, jó munkaerőnek kell lenniük.
Amit viszont Serena Williams elért, az önzőség nélkül nem megy, a megjegyzése pedig azért volt fontos, mert lehámozta a jelzőről a nőkhöz kötött negatív felhangot. A nőket végigkíséri a félelem, hogy a munkájuk és az anyaságuk nem összeegyeztethető, de Serena Williams eltökélt abban, hogy megmutassa, ez nem így van.
És Williams nem csinált titkot abból a véleményéből sem, hogy szülő nem egyik napról a másikra lesz az emberből. Még anya sem. A Vogue-nak adott interjújában nyíltan beszélt erről: „Nem igazán gondolom, hogy egy babás ember lennék. Még nem. Ez olyan valami, amin majd dolgoznom kell”. Elég valódi érzésnek tűnik, és Williams szégyenérzet nélkül osztotta meg, miközben nem igazán foglalkozott azzal, hogy az elvárások szerint egy nő ösztönösen anya is. Ha mégsem, akkor benne van a hiba.
A dolgozó anya toposzát pedig egészen rendkívüli szintekre emelte: nem elég, hogy 8 hetes terhesen megvédte a címét az Australian Openen, most azt tervezi, hogy jövő januárban, négy-öt hónappal a szülés után is megismétli. Lenyűgöző lesz végignézni, hogy anyaként mire lesz képes.
