Mi is teljesítettük Európa leghosszabb tókerülő vitorlás versenyét a Kékszalagot. Igaz, motorossal tettük ezt, végigkövettük a több mint 500 hajós mezőnyt, a gyorsan célba érő többtestűeket és a gyenge szélben kábé két napig küzdő családi hobbivitorlázókat is. Mindenki keményen megküzdött a versennyel, a profik egymással, a kevésbé és egyáltalán nem profik a széltelenséggel, meg az idegtépő körülményekkel.
Magabiztosnak tűnő győzelmet aratott Litkey Farkas csapatával a Kékszalagon, de ez csak a pályán nézett ki így, mert a második helyezett Opel Fifty-Fifty az első, balatonkenesei bója érintése miatt óvást adott be a versenyt korábban 12 alkalommal megnyerő Litkey-hajó ellen. Nem kellett azonban sokáig izgulnia a Festipay legénységének, az óvási bizottság gyorsan letárgyalta a beadványt, el is utasította, Litkey Farkas tizenharmadik győzelmét ünnepelhette csapatával és szurkolóival csütörtök este. A Kékszalag védője ismét győzött.
Az Opel Fifty-Fifty csapata aztán elismerte óvásuk alaptalanságát és gratulált Litkeyéknek, miután megnéztek egy addig nem látott videófelvételt, amelyen egyértelműen látszik, hogy ellenfelük nem érintette a pályajelet.
Litkeyék csaknem végig vezetve nyerték az idei tókerülést, a verseny a gyenge szél, a labilis időjárási körülmények miatt azonben szinte végig feszült volt. A vezető Festipay Keszthelynél nagy, 15 perces előnnyel fordult, ez azonban Tihanyig fokozatosan olvadt, ám utána elléptek az üldöző - s egyben a leghosszabb európai tókerülő verseny rekordját tartó - Fifty-Fiftytől és 19 óra után 5 perccel és 17 másodperccel befutott.
A második helyezett Opel Fifty-Fifty Litkeyék után alig több mint 18 perccel érkezett a célba, majd nem egészen két perccel később a harmadik helyezett Black Jack - amelynek fedélzetén a többszörös katamarán-világbajnok német Roland Gaebler is dolgozott - futott be. Utánuk hosszabb, mintegy 40 perces szünet jött, majd a negyedik Eurovit, majd újabb mintegy 50 perccel később az ötödik, svájci Safram vitorlázott a célba.
A versenyen nem volt veszélyben a 623 hajós résztvevői rekord, de összesen 526 egység rúgta el magát a parttól csütörtök reggel. A hajókat ezen a versenyen két napi "túlélőkészlettel" töltik fel, a befutási limitidő ugyanis 48 óra a rajttól számítva. Szélsőségesen szélhiányos versenyen ezt bőven ki lehet tölteni, így alapesetben erre számítanak a csapatok. Idén is gyenge szelesnek ígérkezett a Kékszalag, így alaposan feltölttött készletekkel vágtak neki a csapatok a hozzávetőleg 160 kilométeres versenynek (meg amennyivel hosszabb, ha éppen úgy fúj a szél).
"Munkaeszközünket", az apró motorcsónakot, amellyel végig tudtuk kísérni a mezőnyt, a Paloznakon működő Flaar hajóépítő műhely adta. A műhelyben spéci, bizonyos kategóriákban csúcsteljesítményű vitorlások is éplülnek, közülük majd' mindegyik az első 30-40 egység között futott célba.
A verseny során még az első, Balatonkenese előtt lévő bója kerülése volt a leginkább "munkás" a csapatoknak, ekkor ugyanis volt egy olyan egyórás időszak, amikor a szél "megmozgatta" a manőverek során a csapatokat. Aztán később a mezőny derékhada itt futott bele a legnagyobb, már-már pusztító szélcsendbe és várakozott sok-sok órán keresztül szinte egy helyben.
A korábban - mintegy 10 évvel ezelőtt - még sztárnak, sőt egyeduralkodónak számító trapézos, Libera osztályú hajók ma már nemigen tudnak az első tíz között célba érni. A leggyorsabb közülük, a Raffica a 11. helyen futott be, nagyon szélsőséges időjárás és extrém szerencse kell ahhoz, hogy manapság egytestű hajó értelmezhető nyerési esélyekkel szálljon vízre a Kékszalagon.
Ritkán volt lehetőség ilyen akciókra, leginkább a mezőny eleje a verseny elején élvezhette a viszonylag gyorsabb haladást, aztán minden lecsendesült, legyengült, maradt a remény a meteorológia által a verseny első napjának délutánjára jósolt frissülésre. Ez azonban nem jött be, maradt az egész nap fújó gyenge - soszor idegtépően gyenge, sőt órákra leálló - délkeleti-déli, időnként délnyugati szél.
Bár a mezőny legeleje 10 óra körüli idő alatt körbevitorlázta a Balatont, a rajtolók mintegy 60 százaléka a szélcsend miatt a keleti medencében rekedt, mintegy 270 hajó csak akkor tudott átjutni a tihanyi szorosan, amikor az első 4-5 hajó már beért a célba.