Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Álmodtak ide olimpiát is, most olyan képet ad, mintha másik dimenzióba ugranánk bárhonnan is közelítjük meg. A Népsziget sorsa igazi szívügy sokaknak, kérdés, tényleg élet költözik-e a város egyik utolsó menedékhelyébe.
Ha tényleg készül folytatás a most futó Twin Peaks évadhoz, szívesen elvinném egy sétára a sorozat írópárosát, David Lynchet és Mark Frostot a Népszigetre. Az szinte semmit nem mond el erről a helyről, hogy a város egyik utolsó zöld menedéke, mert itt járva tényleg észben kell tartani, hogy akármit is látunk, ez a valóság, a hely létezik, pár percnyi sétára Újpest központjától. Mert mégis mit lehet ahhoz hozzáfűzni, hogy a nyugodtan legelésző kecskéktől pár méterre egy fiatal pár gyakorolja a keringőt a Ganz egykori hajógyárának hatalmas, elhagyott épülete előtt?
Két felfogás, két külön világ ütközőzónája
A Népszigetről mindenki szenvedélyesen beszél, főleg, akinek kötődése is van az amúgy földrajzilag félszigetnek számító (mesterségesen Újpesthez kapcsolták még a XIX. században) helyhez. Például azért, mert itt kapja a legjobb hekket, vagy például azért, mert örül, hogy maradt még a városnak egy ennyire zöld és félrevonulásra, bringázásra, sétálásra alkalmas helye. A két nézet, úgy tűnik, most összecsaphat egymással, hiszen pár hete új kiülős hely nyílt a Népsziget partján, az Újpesti vasúti híd (vagy ahogy a köznyelv ismeri, az Északi összekötő) lábánál, amely nyomán megint felmerült a kérdés: mi legyen a Népsziget sorsa?
A Kabin felbukkanása már csak azért is volt hírértékű, mert azt a túlparton üzemelő, kultikus Fellini kultúrbisztró csapata hívta életre, és a nyitás hírét az újpesti polgármester, Wintermantel Zsolt kürtölte világgá a Facebookon. „Régi vágyunk volt, hogy igazi, hangulatos Duna-parti kikapcsolódáshoz ne kelljen átmenni a hídon, hanem itthon lehessünk!” – írta a fideszes polgármester, a kommentekben pedig máris elindult a találgatás, vajon a római-parti mobilgát építése miatt lett-e újra ügy ebből a partszakaszból.
Mintha csak erre vártak volna: máris fullon pörög a Kabin
Egyelőre úgy tűnik, igenis van igény ezen a részen is partmenti közösségi helyre, merthogy a Kabinnál már hétköznap délután alig találtunk ülőhelyet, és a parthoz közelebb elhelyezett, mozgatható, kétszemélyes kabinoknál sem jártunk volna több sikerrel. A hírverés, és az ügyes kampány sikere látszik, azonban az is szembeötlő, hogy még ki kell forrnia magát a helynek, érezhetően még most alakul az igényeknek megfelelő ételválaszték is. Jelenleg főleg grillételek és saslikok kérhetők 1500-2000 forint közötti áron, az italárak pedig a belvárosi felsőközép-átlagot hozzák (Sopronitól a Hoegardenig 500-850 forintig tart a skála, a bor decije 300 forintnál indul). Az eddigi visszajelzésekből az látszik, hogy érdemes lesz a hely üzemeltetőinek elgondolkodni a bővítésen, illetve sokan várják a Kabin beindulásától azt is, hogy a meglehetősen elhanyagolt partszakaszt még nagyobb területen tisztítják meg.
Az is világosan látszik, hogy a többség családdal, kutyával érkezik ide, van mászófal is a gyerekeknek, de azért lehet még dolgozni a koncepción, mert volt pillanat, amikor már túlzóan chill hangulatra váltott a zene. Ami viszont üdvözlendő, hogy a hely élő koncertekkel is készül rendszeresen, ha kitart a lendület, lesz törzsközönség, akkor tényleg sikerült életet lehelni ebbe a partszakaszba, az újszerű idillt pedig még a Budapest–Esztergom között közlekedő, kb. félóránként elzúgó vonat zaja sem zavarja túlságosan.
A Kabinnal ráadásul egy újhullámos vendéglátós felfogás is érkezett a Népsziget retró hangulatába, ami tovább fokozza a terület erős kontrasztjait, hiszen a félsziget régebbi helyei abszolút a magyar szocializmus strandkonyháit idézik. A Kabin közelében található Vasmacskának például alaposan fel kell pimpelnie magát, ha versenyben akar maradni az ide érkezőkért. A fogyasztók elvesztésétől a félsziget déli csücske felé eső Halas büfének azonban nem kell tartania, hiszen a hely nem szűnő kultuszát jelzi, hogy hétköznap este is erős háromnegyedházzal üzemelt a hekkező, amely egy ez egyben időutazás a nyolcvanas évekbe, a Kabinnál mérsékeltebb árfekvéssel (10 dkg hekk 380 forint). A tűzrakóhellyel is felszerelt Partizán bisztró a Szúnyogsziget legcsendesebb vendéglátóhelye, ami előtt egy kicsit tanácstalanul álltunk, hiszen hangulatában ez is tökéletes búvóhely lehet a városból menekülőknek.
Van, aki inkább megőrizné búvóhelynek
A néhány vendéglátóhelyen, és a sporttelepeken (KSI, MTK) kívül azonban a Népsziget az enyészeté, mivel sorra váltják egymást a lepukkant üdülők, épületek, a gazzal benőtt udvarok, csak pár magánkézben lévő kempingben látni életet.
Persze van, aki szeretné, ha ez így is maradna, és a Népszigettel senkinek nem lenne különösebb terve. A Halasban például elég hülyén nézne ki, ha a belvárosból kiszabaduló juppik nagy élvezettel esnének neki a forró hekknek. Illetve vélhetően a fényképezőgép látványára messziről hevesen reagáló („zavarjátok már el csórikámat!”) lakóhajó-tulajdonos sem örülne annak, ha új szabadidős központtá válna a Szúnyogsziget, mint ahogy a kutyáikat a parttól nem messze sétáltató idősebb pár sem biztos, hogy felhőtlenül boldog lenne, ha a Kabint újabb és újabb helyek követnék.
A megoldás talán a párhuzamos együttélésben keresendő, és ehhez nem is kellene teljesen felforgatni a terület mostani képét. A „kecskés” állatfarm, a kis lovarda, a kutyaiskola, a hajléktalanoknak fenntartott éjjeli menedékhely, vagy a néhány lakó (pletyka szerint volt bérelhető Airbnb-lakás is a környéken) mellett vígan megférhetne itt a rendbehozott, akár több hellyel üzemelő partszakasz és annak családias közönsége is tavasztól őszig.
Marad a horrordíszlet, vagy ez lesz a második Margitsziget?
A terület rehabilitációját azonban egyértelműen a Ganz hajógyár félelmetes, robosztus épületeivel kellene kezdeni, amely jelenlegi állapotában egy indusztriál környezetbe álmodott horrorfilmnek lenne tökéletes helyszín. Sokat elmond a hely szürrealitásáról, hogy ott jártunkkor a már fent említett keringőző pár melletti másik fő benyomásunkat a nem túl bizalomgerjesztő, az épületből kiszűrődő, bontásra emlékeztető hangok adták. Este ezek alapján erre már nem valószínű, hogy valaki családdal elmerészkedne.
Akkora átalakításra azonban valószínűleg nem lesz szükség, mint amilyen az 1928-as olimpia megrendezésekor várt volna a Népszigetre az öböl vízén lebegő uszodával, nemzeti stadionnal. A terveket, melyeket aztán az ország pénzügyi helyzete miatt hamar elvetettek, a Dunai szigetek blog szerzője ásta elő, és ha mai szemmel megmosolygtatóak is ezek az elképzelések, az már tényleg elgondolkodtató alapgondolat, hogy mit nyerhetne Budapest a mostani posztgyártelep-hangulat helyett egy ide álmodott második Margitszigettel.
