„Itt már a szocializmus idején volt felnőttfilmforgatás. Pompás piaci helyzetből indultak ezek a munkák: hogyan csinálják a vasfüggönyön túl, vagy mit tudom én, milyen hívószavakat tettek a kazettákra. Szerették a fogyasztók ezeket a filmeket. És persze jók a csajok” – emlékszik vissza a kezdeti időkre a fotoriporterből lett pornókirály az interjúban.

Elismeri, hogy a felnőttfilmek közvetítette erőszakosabb, leegyszerűsítő szexuális mintákat közvetítő világa és a nőkkel való bánásmód között van összefüggés, de azt mondja, az ő filmjeit szerették a nők is. Úgy véli, a „Kovi-filmeknek” megvannak a saját stílusjegyei, ő mindig úgy tekintett ezekre, hogy mese felnőtteknek.

A producer azt is elmondta, hogy édesanyja és felesége is büszke az életművére.

Kovinak több tervei is van a jövőre. Például abból a 3 ezer filmből, ami 25 év alatt megjelent Magyarországon létre szeretné hozni a Nemzeti Felnőttfilm Archívumot, mert szerinte ez is a nemzeti videókultúra része. „Nem mondom, hogy művészet, de egyértelműen korrajz.”

A hosszú interjúban vannak persze pikánsabb részletek is, most csak egyet emelnénk ki.

„Kovács István: Mi jut eszébe arról, hogy backup?

MN: Semmi.

KI: Biztonsági mentés, de mindegy is, mert nekem az, hogyan lehetne megtanítani a lányokat a felső fokú fellációra. Backup, azaz bekap. Mert szopótanfolyamnak mégse nevezném.

MN: Online?

KI: Nem. Dehogyis! Személyes. Kiscsoportos. Maximum 10 fő. Előadásokkal, originált, becsomagolt dildóval, ami vákuumosan az asztalra tapad. Jön a profi, filmes csaj, aki megmutatja a résztvevőknek a gyakorlati dolgokat, javítja és tökéletesíti a jelentkezők technikáját. Az orvos az anatómiai sajátosságokba avat be, a szexuálpszichológus a maga szakterületén tart eligazítást. Meggyőződésem, hogy sok billegő kapcsolatnak jót tenne. Vagy egy másik ötlet: a felnőttfilmforgatás megtekintése szakirányú vezetéssel. Erre például legénybúcsúkat is lehetne szervezni.”