Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egy csapat fiatal 2013 tavaszán úgy döntött, felmarkolják társasjátékaikat, és egy új közösségi élmény keretein belül meghódítják az éjszakákat. A Játszóház projekt estjén jártunk.
„Hát nem biztos, hogy van már szabad asztal” – figyelmeztettek a 200 forintos jegy megváltásakor a Művelődési Szint bejáratánál. Mondtuk, ez nem gond, majd csatlakozunk valahova. Rögtön célba vettük a pultot (nem az italosat, a játékosat), hogy felmérjük a kínálatot. A hosszú asztalokon egymás hegyén-hátán sorakoznak az újhullámos társasjátékok: több féle Dixit és Ticket to Ride, Codenames, Patchwork, Concept, Catan telepesei stb. (Activityt, Gazdálkodj okosan!-t, Ki nevet a végén?-t ne is keressünk.)
Fehér nyuszi
Annyiszor került már elénk a Facebookon a Játszóház projekt hivatalos, piros hátteres, fehér nyuszis oldala, valamint aktuális eseményei, amiket ráadásul egyre több ismerősünk igazolt vissza, hogy úgy döntöttünk, egy hétfőn este személyesen is megnézzük, miről is szól pontosan ez a kezdeményezés.
Amikor beléptünk a MÜSZI-be, elámultunk. Azt hittük csak az egyik termet foglalja el a társasjátékest, lesz ott kb. 10-20 alter hipszter, meg mondjuk 30 játék. Tévedtünk. Az egész romkocsma minden asztala foglalt volt, és az ott lévők 90 százaléka előre megfontolt szándékkal játszani (is) jött. Az előbb említett játékpulton mintegy száz kisebb-nagyobb dobozt saccoltunk, amiből végül gyorsan magunkhoz is vettünk hármat (Dixitet, Quartot és egy Dobblet), majd kerestünk egy még szabad zugot.
Valóban nem volt könnyű asztalt találni, tele volt a hely, szinte minden korosztály képviseltette magát: voltak tinédzserek, fiatalok, harmincasok, negyvenesek, vegyes társaság gyűlt össze.
Barátokkal, ismerősökkel társasoztak, ismerkedtek a szabályokkal, új emberekhez csatlakoztak, győzelmet ünnepeltek, vagy épp az utolsó hely okozta bánatukban vették a pult felé az irányt. A MÜSZI egyébként egy viszonylag csendes hely, de hétfő este megtelt élettel – már-már az óvodai délutánokat idéző zsibongás lett úrrá.
Kezdőknek jár a gyorstalpaló
Sajnos a félhomályos romkocsma hátulütője, hogy vannak sötétebb pontok is, így első helyünket fényhiány miatt fel kellett adnunk. Besétáltunk egy elkülönített terembe, ahol rögtön hozzánk lépett egy lány, és megkérdezte, lenne-e kedvünk csatlakozni hozzájuk, a nemi arány kiegyenlítésének érdekében. Beleegyeztünk. A társaságnak egy equadori és egy maláj fiú is tagja volt, így a játék végig angolul folyt. A kezemben levő Dixittel kezdtünk, amit ők már játszottak, így csak nekünk, kezdőknek kellett tartaniuk egy gyorstalpalót. A pontozással viszont senki sem volt tisztában, de a Játszóház szervezői mindig körbe-körbe járnak, és segítenek az elakadt játékosoknak.
Túlmutatni a „menjünk inni” felkiáltáson
Az egész Játszóház-projekt úgy kezdődött 2013-ban, hogy néhány társasjátékokat kedvelő, lelkes fiatal összeverődött, hogy kocsmában hódoljon a hobbijának, és hamarosan az egy-egy alkalmakból rendszeres esti programmá nőtte ki magát a kezdeményezés.
Két, egymástól független motiváció miatt indították el: közösségi program teremtése (mely túlmutat a „menjünk valahova inni” hozzáálláson), valamint a modern társasjátékok megismertetése a nagyközönséggel.
Legelső nyilvános eseményüket megelőzte egy jóval kisebb otthoni programsorozat, így már rendelkeztek egy minimális látogatói bázissal. Ez a közösség pedig jelenleg havonta több mint kétezer résztvevővel számol.
A szervezők a mai napig rengeteg energiát fordítanak arra, hogy felkutassák a piacra kerülő játékokat, kimazsolázzák belőlük a projektjükbe illőket. Az utánajárást, tesztelést követően a csapat szavazással dönt arról, mely társasokba fektessenek bele.
Közönségük többnyire a könnyed játékokat kedveli, melyekben többen vehetnek részt, ennek ellenéra a csapat rendelkezik stratégiai, logikai játékokkal is.
A Játszóháznak számos törzsvendége van, akadnak olyanok, akik már a kezdetektől járnak, szerencsére nekik is mindig tudnak valami új játékot mutatni – mintegy 200 különböző társasjátékkal rendelkeznek.
Mit is jelent a Quart?
De térjünk vissza saját próbálkozásunkra! Miután vereséget szenvedtem Dixitben, páran elindultak új játékért. Közben bedobtam a Quartot, amelyet már korábbról ismertem: kétszemélyes logikai játék, alapja az amőba. Miközben sorra elvertem benne az ellenfeleimet, az equadori fiútól megtudtam, a játék neve szobát jelent portugálul.
Nemsokára mindenki visszatért a játék- és sörbeszerző útról. Egy nyomozós társast, a Deceptiont hozták magukkal, melynek szabályairól ismét kaptunk egy felzárkóztatást: gyilkosság történik, nem tudni ki tette, és miért, csak a gyilkos fegyvert és a nyomravezető tárgyat ismerik a játékosok; egy független szakértő pedig mindennel tisztában van, és segít felgöngyölíteni az ügyet. Persze akad tettestárs is, aki mindent megtesz, hogy az elkövető megússza a börtönt.
A harmadik Deception-kör előtt rápillantok az órámra és konstatálom, ha nem indulunk el hamarosan, csak az éjszakain való zötykölődés marad. Újdonsült társaink is az indulást fontolgatják, így mind összepakolunk, majd távoztunk.
„Az egész 200 forint, és nagyon jó buli”
De előtte még megkérdeztem néhány törzsjátékost, ők miért járnak el erre az eseményre. Egyikük elmondta, gyakori résztvevője a Játszóház estjeinek, baráti társasággal érkezik, számára előny, hogy sok különböző társasjáték közül tud választani, és az, hogy vannak játékmesterek, akik ismertetik a szabályokat, segítenek a játékban.
Kiemelte továbbá, hogy ezek az események remekül kikapcsolják a rohanó hétköznapokból, gyakran egész későig marad, olyan jól érzi magát. Mások is a közösségi szórakozást, illetve az új társasok kipróbálásának lehetőségét nevezték meg fő indokokként arra, miért járnak el ide, emellett egyikük hangsúlyozta, „az egész 200 forint, és nagyon jó buli”.
