Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
„Nem tudunk mediterrán bort termelni, de egri bort igen.” S hogy az valójában milyen, bárki borkedvelő megtudhatja május 13-án három emblematikus pincészet közös Tavaszi Egri Borpiknikjén.
A Kovács Nimród Borászat, a St. Andrea Szőlőbirtok és az Almagyar Érseki Szőlőbirtok eltérő filozófia mentén, de a közös ügy iránti elkötelezettséggel igyekszik megmutatni az észak-kelet-magyarországi borvidék igazi arcát.
Kezdetben még Napbor Ünnepnek hívták és június utolsó hétvégéjén tartották a St. Andrea Szőlőbirtok nyárköszöntő mini fesztiválját. Az idén harmadik alkalommal megrendezett esemény azonban máris megtöri a hagyományokat: ezúttal május közepén tartják két másik birtokkal együtt. A Tavaszi Egri Borpiknikre átkeresztelt egész napos rendezvényen – a szlogen szerint – angyalok és tündérek földjére hívják a kalandvágyó borisszákat. Tény, hogy a St. Andreának és a Csutorás Ferenc nevével fémjelzett Almagyar Érseki Szőlőbirtoknak is erős spirituális kötődései vannak. Lőrincz György mélyen hívő görög katolikus, aki máriás borásznak vallja magát, Csutorás Ferencék pedig a régi egri érseki szőlőültetvények legjavát mentették meg néhány évvel ezelőtt. Talán kevesebben tudják, de Kovács Nimród is spirituális ember, és nemcsak azért, mert Monopole dűlőiben, a Nyilasmár és a Nagyfai találkozásánál egy óriási kereszt tövében lehet Hamvas Béla gondolatain elmerengni, miszerint minden borban tündérek lakoznak.
Az eddig példátlan összefogással megszületett, koncertekkel, gasztronómiai programokkal, mesterkurzusokkal vonzó majálist egy minap megtartott sajtótúrával vezette fel a három pincészet. A szakújságírók a három egri birtok legjobb tételeivel ismerkedhettek meg, és meggyőződhettek arról, hogy sokféleképpen lehet a borvidékről relevánsan gondolkodni.
A St. Andrea Szőlőbirtokon egy alaposan megszakállasodott Lőrincz György fogadott (a borász 50. születésnapjára egy Athos-hegyi kirándulást kapott ajándékba, és a szüreti időpontra időzített októberi túrára azzal készül, hogy külsőleg is hozzáidomul az ottani szerzetesekhez), aki alázattal ismerte el, hogy a hűvös, többnyire vulkanikus egri terroire-t és adottságokat „még nem tudjuk teljesen kezelni”. Már csak hitéből fakadóan is bizakodó, úgy véli, „kis idő, alig pár generáció, legfeljebb 2-300 év, és sokkal mélyebben megértjük Egert”.
Idő hát, mint a pelyva, de nem nekünk. Úgyhogy addig is több hordómintát kóstoltunk a 2016-os évből. A legmeggyőzőbbek természetesen a kultikus Nagy-Eged-hegyről származó sűrű, feszes savszerkezetű, komplex borok, mint a furmint és a kadarka. A Borsmenta főszerkesztője, Szabó Edit szinte minden tételből kiérzi a borsmentát, és igaza van – lehet, hogy ez is a Nagy-Eged-hegy egyik jellemzője? Majd egy huszárvágással a szakállas Lőrincz gyakorlatilag „tönkretette” az egész napot, mert már déli 12 óra előtt megmutatta Eger egyik legkáprázatosabb borát, „az egész világon összesen egy hordóval készült” 2014-es Nagy-Eged-hegyi pinot noir-t. Ilyen bor Magyarországon nincs is, legfeljebb Burgundiában, azok a szerencsések, akik megkóstolhatják, azon nyomban megtelnek Szentlélekkel, és befizetnek egy Athos-hegyi zarándoklatra.
A Macok Bisztróban elfogyasztott könnyű marhanyaklevesből és káposztás tésztás kacsacombból álló ebéd után Csutorás Ferenc pincéje és az Almagyar Érseki Szőlőbirtok kempingje és dűlői felé vettük az irányt. Ferenc nagypapája 1953-56 között Puskás Öcsivel közös borboltban szolgálta ki a szomjas szurkolókat, ezt több mai boroscímke is felidézi. A Csutorás-filozófia más, mint a St. Andreáé, az ő fixa ideája, hogy a lehető legnagyobb ívben elkerüli a nemzetközi fajtákat, és a tradicionális hazai szőlőkből, naturális, azaz természethű módon igyekszik kihozni a legjobbat. Méghozzá veszettül fanatikus módon. Pécsről, Ménesről és elfeledett dűlőkből szedegeti össze a kárpát-medencei fajták ritka változatait, így van neki már lúdtalpú kadarkája, fügefalevelű kadarkája, és kereszteslevelű kadarkája, hogy csak a legkülönlegesebbeket említsük. Történészi vénájára jellemző, hogy kikutatta: a nemrégiben hungarikummá avanzsált egri bikavérrel kapcsolatos problémák már a II. világháború előtt is alaposan felborzolták a termelők kedélyeit. A témában nemsokára könyvet is kiad Szilágyi Rékával közösen, amelyben talán azon unortodox álláspontját is bővebben kifejti, miért a menoirt (kék medoc vagy medoc noir) lenne üdvösebb a bikavér egyik alapösszetevőjévé tenni.
Néhány kolléga szóvá tette a borok magas savtartalmát. Mivel Csutorás Ferenc, mint ördög a tömjénfüsttől, úgy tartózkodik minden mesterséges adalékanyagtól, például savtompítóktól, tehetetlenül tárta szét a kezét. Mint mondta, az egri borvidéken eddig a legendás Kaló Imre szüretelt legkésőbb, de tavaly még őt is megverte az október 29-e utáni szüreti időponttal. Ez elvben tompítja a savakat, a gyakorlatban azonban valóban több mint élénkek a savak.
A nap végén érkeztünk a piknik egyik legvarázslatosabb helyszínére, a KNW dűlőkbe. Túl azon, hogy kóstolót kaphatunk a majd május 13-án is felszolgált – a noszvaji Nomád Hotel által prezentált – étkekből (mint amilyen a sherry-s meggyes nyúlrilette, csilis-vargányás lazactatár, vagy az ellenállhatatlan rebarbarás-túrós pite), a lenyűgöző panorámát a frissen kihelyezett hordókból kialakított fotelekből szemlélhettük.
S miközben Nimród új büszkeségét, a burgundiai nemesítésű 777-es klónból készült 2013-as pinot noir-t forgattuk a poharunkban, felidéztük Lőrincz György szavait, aki azt mondta, „nem tudunk mediterrán bort termelni, de egri bort igen”.
