Akkorra már jó fél órája álltunk az 1-es számú Barra médiafalu egyik épületének folyosóján azt figyelve, hogyan küzd a hiperbiztonságos, ujjlenyomat-olvasós készülékkel két, húszas éveiben járó brazil karbantartó meg a főnökük, egy fiatal nő, a házfelelős. A férfiak jókora szerszámostáskákkal érkeztek, amelyekben azonban nem akadt olyan eszköz, ami segíthetett volna. "Ehhez ők nem elegek, a kivitelező cég munkatársaira lesz szükség, de megpróbáljuk megoldani, hogy legalább bejussunk, hozzáférjünk a holminkoz" – mondta kezeit tördelve a lány.

A hatodik emeleti, kétszobás apartmanba egy hete, az olimpia kezdetén költöztünk be, azóta elkerültek a hasonló problémák. A szobáink – a nappali és a két háló – idejében elkészültek. Igaz, az egyikből hiányzott egy éjjeliszekrény, és a két íróasztalhoz csupán egy széket kaptunk, a mosdókagylók viszont a helyükön voltak, és vezetékek sem lógtak sehonnan. A magyar újságírók szállásaira ez általában is igaz: egy-egy dugulásról, némi koszról, illetve az apartmanok másik szobájába váratlanul beköltöző, más nemzetiségű médiamunkásokról l számoltak be kollégák, meg kellemetlen szagokról a hallban – de igazából semmi komoly, eddig.

Szóval álltunk a folyosón, és vártuk, hogy végre elkészüljenek. A zár, bár látszólag elfogadta az ujjlenyomatainkat, csak nem akart kinyílni. A férfiak először megpróbálták lefeszegetni az ajtókeretet, hátha az majd segít, de nem jutottak vele előbbre. Aztán hosszas tanakodás után elszalajtották a lányt egy kóláspalackért meg ollóért, majd a palackot elvágták, a műanyaggal pedig megpróbálták kifeszegetni a zárnyelvet. Sikertelenül. Egy időre azt is fontolóra vették, hogy szétfúrják az egész hóbelevancot, de ezt elvetették. Végül arra jutottak, hogy itt már csak a nyers erő segíthet: megtámaszkodtak a szemközti falban, és teljes erejükből egyszerre vagy ötször belerúgtak az ajtóba. A zár pedig végre engedett!

Tény, hogy bejutottunk az apartmanba, ám az ajtónkon most csak egy lyuk tátong a kilincs helyén. A házfelelős, aki meglehetősen ijedtnek látszott, és nem győzött elnézést kérni a kellemetlenségért, már szervezte a költözésünket, amikor leállítottuk. Igaz, hogy egy hete bőröndökből élünk, mert a szobákban nincsen szekrény, de megszoktunk itt. A karbantartók javaslatára éjszakára egy íróasztalt húztunk az ajtó elé, és ma éjjel biztosan magunkra zárjuk a szobáink ajtajait, ha már annyi lopásról lehetett olvasni korábban.

Reggel állítólag beugranak majd azok a szakemberek, aki meg tudják oldani a gondunkat. Akkor valóban kiderül, hány brazil kell ahhoz, hogy megjavítson egy zárat.