Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nem teljesen példa nélküli, de azért elég ritka, hogy egy-egy magyar futballtehetség már serdülőkorában egy külföldi első osztályú futballklub kötelékébe kerül. Az MTK egyik 12 éves középpályását az Arsenal játékosmegfigyelője szemelte ki tavaly. A fiú Csillaghegyről igazi luxuskörülmények közé, a család védőszárnyai alól egy idegen ország ismeretlen közösségébe került. Ismerjék meg Zilahi Márton történetét, akit a nagymúltú brit elitcsapat le is szerződtetett, meg nem is!
„Pont úgy éreztem magam, mintha egy hollywoodi filmbe kerültem volna, amikor az egyik szokásos hétvégi Bozsik-tornán odajött hozzám egy öltönyös, erős orosz akcentussal beszélő, középkorú férfi, és közölte velem: nagyon tetszik neki, ahogy játszik a gyerekem. Miután átnyújtotta a névjegyét, elmondta, hogy az Arsenalnak dolgozik, és szeretné, ha a meccs után a fiam és én elmennénk vele a hotelbe beszélgetni, mert lenne itt egy lehetőség” – meséli Zilahi András, nagyjából egy évvel ezelőtt hogyan is léphetett be az álmok kapuján 12 és fél éves fia, Marci.
Apa és fia először azt hitték, hogy ez valami átverés, ám némi vonakodás után mégis meghallgatták a különös férfit, aki próbajátékra hívta őket Szalonikibe. Kiderült, hogy a néhány hét múlva esedékes torna tétje nem más, mint az, hogy a legjobbak 16 éves korukig az Arsenal helyi elit, bentlakásos akadémiáján tanulhatnak és edzhetnek az ágyúsok edzőivel. Az aranylábúnak kikiáltott futballisták pedig innen nagy eséllyel automatikusan bekerülhetnek az Arsenal korosztályos utánpótláscsapatába, majd a 18-at betöltve, akár a felnőttek közé, a határ pedig a csillagos ég. Ha viszont mindez mégsem sikerülne, az eddigi tapasztalatok alapján a Premier League és Európa más top futballcsapatai garantáltan tárt karokkal várják az Arsenal-akadémián nevelkedett tehetségeket.
„Nagyon meglepődtem, mert azon a Bozsik-tornán magamhoz képest kimondottan rosszul játszottam" – kapcsolódik be Marci a beszélgetésbe. „Amikor megkérdeztem a játékosmegfigyelőtől, hogy mégis mi fogta meg bennem ennyire, elmondta, hogy gyors és technikás volt a játékom, a többiekhez képest gyorsabban döntöttem, és azt is látta, hogy meccs közben végig fent van a fejem, ami nagyon fontos, továbbá használom mindkét lábamat. Persze azt is kifejtette, hogy ez utóbbit – amit én kétlábasságnak hívok – még bőven fejleszteni kell, meg persze a többi képességet is.”
Azt már apja, András teszi hozzá, hogy az Arsenal fiatal reménységeket felkutató szakértője szerint Marci ösztönös játékintelligenciával rendelkezik: már most zsigerileg tudja, hova kell helyezkednie a pályán, hogy mindig megjátszható legyen. „Nyilván minden szülő arra vágyik, hogy különlegesnek tartsák a gyerekét, de igyekeztem nem megrészegülni a dicsérő szavaktól, nem akartam abba a hitbe ringatni magunkat, hogy a gyerekből hatalmas sztár lesz. Mindössze 1% esélyt adtam arra, hogy a szaloniki megmérettetést követően Marci a kiválasztottak közé kerül. A próbajátékra is csak azután mondtunk igent, hogy feltúrtuk az internetet, és megtaláltuk a játékosmegfigyelőt minden hivatalos arsenalos adatbázisban és más nemzetközi oldalon.”
Marci viszont elárulta, hogy ő hitt a sikerben. Ez a próbajáték során sem volt másképp: végig bízott benne, hogy a játéka meggyőzi a szakembereket. Egészen az utolsó pillanatig úgy tűnt, hogy nem neki lesz igaza: apa és fia már épp ültek volna a repülőtérre menő taxiba, amikor szóltak nekik, hogy a próbajáték szervezői várják őket az irodájukban. András azt hitte, hogy csupán üres protokollkör következik, ami arról szól, hogy gratuláljanak a gyereknek és a szülőknek a részvételhez, de hamar kiderült, hogy a többiek már hazamehettek.
Futball-offshore
Mivel a FIFA szabályai szigorúan tiltják, hogy 16 éves kor alatt bármelyik klub profi szerződést kössön a tehetséges gyerekekkel és/vagy a szüleikkel (a szabály csak az EU-állampolgárokra vonatkozik, nem EU-tagoknál a korhatár 18 év – a szerk.), a csapatok keresik a kiskapukat és a trükköket. Lényegében az Arsenal szaloniki futballakadémiája is egy ilyen megoldás, hiszen az általuk a közép-kelet-európai és balkáni régióból kiválasztott 12 és 16 év közti fiúk egy görög házaspár tulajdonában lévő kollégiumban élnek, délelőtt ugyanúgy iskolába járnak, ahogy otthon tennék, délután és este pedig tanulnak, és a kollégium pályáján edzenek az Arsenal embereivel. A hétvégén is van edzés, de kapnak bőven szabadidőt, és másfél havonta hazamehetnek, ja, és a magániskolával együtt a teljes ellátást az Arsenal fedezi, a szülők csak az utazás költségeit. Mivel nem szerződtek a klubhoz, nem játszanak hivatalos mérkőzéseket sem, maximum barátságos meccseket.
„Emlékszem – meséli András – ültünk a repülőn, jöttünk hazafele, néztünk egymásra Marcival, de akkora gombóc volt a torkunkban, hogy egy jó darabig képtelenek voltunk megszólalni. Amikor egy kicsit magamhoz tértem, azt mondtam a gyereknek, hogy ezt neki kell eldöntenie, de bárhogy is dönt, én támogatom benne. Ha nemet mond, mert nem meri megpróbálni, akkor sem lesz kisebb a szememben. Mit mondott erre Marci? Azt, hogy ez nagyon rendes tőlem, és ő is nagyon szeretné, de azért jó lenne, ha segítenék dönteni, mert ő sem tudja, hogy mitévő legyen. Én sem tudtam, hogy mi a helyes út, bár egy picit inkább afelé billentem, hogy nem szabad kihagyni egy ilyen lehetőséget, ami talán csupán egyszer adódik az életben."
Elszakítani az ikertestvérétől, a szüleitől, a nagyszüleitől, az osztálytársaitól, a barátaitól, a tanáraitól és a klubjától, és egyedül elengedni külföldre egy 12 éves gyereket, akinek nem az anyanyelvén kell mostantól tanulnia és kommunikálnia? A pokoli nehéz, erős és ellentmondásos érzéseket megmozgató döntés meghozatalában végül rengeteget segített, hogy az Arsenal felajánlotta, hogy a tanév kezdete előtt Marci kiutazhat a szüleivel az akadémiára, megnézhetnek mindent, beszélgethetnek a leendő tutoraival, akik a kollégiumban fognak vigyázni rá, továbbá ellátogathatnak az iskolába is, ahol az igazgató válaszol minden kérdésükre.
„Az mondjuk sokkolt bennünket, amikor az igazgatótól megtudtuk, ez egy görög magániskola, ahol Marci görögül fog tanulni a többi gyerekkel. Ennek ellenére igent mondtunk, mert a fiunk előtte angol két tannyelvűbe járt Óbudán, ezért bíztunk benne, amíg nem tanul meg görögül, elboldogul az angollal is. Ismerjük Marcit, tudtuk, hogy ha valakit, akkor őt bele lehet dobni a mélyvízbe, olyan a személyisége, hogy feltalálja magát bármilyen helyzetben. Arról nem is beszélve, hogy egészen pici kora óta céltudatosan és kitartóan küzd azért, hogy profi futballista lehessen: ha ott van, nem teheted meg, hogy elveszed tőle ezt a lehetőséget."
Az is sokat jelentett, hogy egyáltalán nem kellett elköteleződniük, ott volt az opció, ha besokall a gyerek, bármikor hazamehet. A magyar iskolából sem vették ki: magántanulói státuszt kértek neki, hogy bármikor folytathassa.
"A végső lökést az adta meg, hogy bár sok szülő próbajátékról próbajátékra hordozza az általa isteni tehetségnek tartott gyerekét, és már be is került néhány magyar gyerek egy-egy nívósabb külföldi csapatba, (ehhez ki kellett költöznie az egész családnak, ott munkát vállalni, stb.), de Marcit az arsenalosok már egy ideje figyelhették, és bármiféle smúzolás vagy nyomulás nélkül szúrták ki” – mondja András, aki egy igazi gentleman’s agreementet kötött az ágyúsokkal, amikor lényegében egy kézfogással odaadta a gyereket.
Pótanyukák, foci és pilates
Marci az akadémián hónapokig nem hitte el, hogy hova került, úgy érezte magát, mint egy megvalósult álomban. Azért persze ő sem úszta meg könnyek és félelem nélkül az első napokat: ahogy mondja, a legnehezebb az volt, hogy erősnek mutassa magát az anyukája előtt, aki eleinte rengeteget sírt a Skype-on és a telefonban.
„Időnként legszívesebben én is sírtam volna, de meg kellett nyugtatnom az anyukámat, hogy minden rendben van. És valóban minden rendben is volt, hamar beilleszkedtem, és rengeteget fejlődtem attól, hogy főleg nálam nagyobb, nagyon tehetséges gyerekekkel edzettem. Egymást húztuk, mert mindenki a legjobbat akarta kihozni magából. A cél az volt, hogy a heti nyolc edzésen megtanuljuk a technikai alapokat, ezért az unásig gyakoroltunk bizonyos dolgokat, például a dekázást vagy a rövid passzokat különböző kombinációkban. Mindenki végtelenül normális volt a környezetemben, jól ment a suli is, bár a göröggel sokat szenvedtem, de a tanárok soha nem kiabáltak velünk, az edzőm se szidott le soha. Remekül tudott motiválni, mindig dicsért, és kijavította a hibákat, miközben ugyanúgy figyelt a kicsikre és a nagyokra. A kollégiumban a két 'pótanyukánk' is nagyon jól bánt velünk, értették a dolgukat, és tudták, hogy mire van szükségünk. Sokat nyújtottunk pilatesórákon, ami annyira megerősítette főleg a gerinctartó- és a csípőizmaimat, hogy egy idő után már a nagyok sem darálhattak le a pályán” – meséli Marci, aki a napokban tette le az osztályozó vizsgáit a Krúdy-iskolában, természetesen mi mással, mint majdnem kitűnő eredménnyel.
Az üröm csupán annyi az örömben, hogy bár az elit futballakadémián Marci még megnézhette a magyar–osztrák Eb-meccset, amitől a korábban lesajnált magyar foci nagyot nőtt az akadémián futballozó társai körében, de az Arsenal görög iskolája egy FIFA-szigorítás miatt a jövő tanévtől már nem működhet tovább. Ez persze nem jelenti azt, hogy az Arsenal elengedi a gyerekei kezét: Marci felkészítését mostantól egy hivatásos scout veszi át, aki egyfajta mentorként, magánedzőként dolgozik a magyar tehetséggel. Edzésprogramot dolgoz ki számára, és a konzultációk során meg is mutatja az elvárt gyakorlatsorokat, folyamatosan kapcsolatban vannak. Marci addig is visszamegy az MTK-ba focizni, és 16 éves koráig évente várhatóan több alkalommal is elutazhat Londonba, ahol együtt edzhet és játszhat az ágyúsokkal.
A család persze nagyon boldog, hogy visszakapták Marcit: András annak külön örül, hogy az angol élvonal stílusának megfelelő futballra való erős egyéni felkészítés után Marci most ismét visszakerül a vérkeringésbe, és hétről hétre tétmeccseket játszik majd.
„Már számtalan szakember megmondta, hogy azért is kallódnak el a magyar tehetségek, mert serdülőkorban, amikor leginkább arra lenne szükség, hogy intenzív technikai képzéssel alapozzák meg a gyerekek technikai tudását, csak a csapat és a bajnoki győzelem számít.
A top külföldi klubokban – és az MTK-ban – ilyenkor pont nem az a lényeg, hogy a hasonló korú gyerekekből csapatot kovácsoljanak a bajnoki cím megszerzéséért. „Örülök, hogy ha csak egy évre is, de Marcinak lehetősége volt tapasztalatot szerezni egy nívós nemzetközi környezetben, a kint szerzett tapasztalatokból rengeteget profitálhat, de a munka java még előtte áll, és ezt Marci is nagyon jól tudja" – összegzi az édesapa.
Tényleg elindul felfelé a magyar foci?
A magyar válogatott várakozáson felüli Eb-szereplése után mindenki arra kíváncsi, mennyire lesz tartós ez a siker. A további jó eredmények kulcsa az utánpótlásképzés és a gyerekekkel foglalkozó edzők, de a rövidlátó klubok és a pályahiány nehezíti a dolgukat. Most már az is számít, hogy az edző milyen ember.
