A köznyelvben pelmenyi, valójában pelnyany, azaz a fülkenyér hihetetlen népszerűségre tett szert nálunk az utóbbi időben. Mindenki úgy hiszi, az orosz konyhából pottyant a fazekunkba, de ez csak fél igazság.
Egyre többen fedezik fel az olvasztott vajjal, tejföllel, ecettel, borssal fogyasztott húsos tésztát, s nem mintha ez élvezeti értékét csökkentené, de nemigen tudják róla, honnan is származik valójában. Nos, a magyarok távoli finnugor nyelvrokonaitól, a Szibériában élő komiktól és udmurtokról érkezett, bár sokan Oroszországban is nemzeti ételnek hiszik. Készítik otthon, éttermekben, kifőzdékben, s hatalmas mennyiségben kerül nagyüzemi előállításra ,vagyis mélyhűtve. Ez utóbbiból – nálunk is kapható az orosz boltokban és nagyobb szupermarketekben – a hűtőszekrényből elővéve, bármikor percek alatt főfogás prezentálható.
Vitathatatlan az oroszok érdeme a pelmenyi más nemzetek felé való közvetítésében, népszerűsítésében. Ám az igazság valahol az Szibériai pelmenyi – korrekt megnevezés egy orosz receptgyűjteményben – környékén keresendő. Tetszik a pontos megjelölés, ami ugyanúgy létjogosult megkülönböztetés, mint a kulináris elnevezések közt az orosz krémtorta vagy az orosz hússaláta. Kicsit az emlékekben kutatva: valamikor az 1990-es évek elején egy köztársasági elnöki szibériai látogatás kapcsán is szó esett a híradásokban arról a helyi ételspecialitásról, amivel a komikhoz látogató író/műfordító Göncz Árpádot kínálták meg. Ez volt a pelnyany, amit az oroszok pelmenyiként emlegetnek.
Az uráli finnugor népekkel és nyelvemlékekkel foglalkozó internetes blog is egyértelmű eligazodást ad eredetéről, pontos származási helyéről. „A derelyére vagy raviolira emlékeztető, általában darált hússal töltött és vízben kifőzött tésztatáskákat a komik és az udmurtok pelnyanynak, azaz fülkenyérnek nevezik (ez a szó a magyar fül szóval rokon és azzal megegyező jelentésű pel, és az iráni eredetű nyany, kenyér szavak összevonásával keletkezett, és a kis tésztatáskák fülre emlékeztető formájára utal).” Ugye, mennyire érdekes a nyelvi magyarázata a pelnyany eredetének? Egyébként az étel gasztrohistóriájához az is hozzátartozik, hogy az északi területeken élő komi vadászok közkedvelt, praktikus eledele volt. Gyakran vitték magukkal a téli vadászatokra a fagyasztott, nyers tésztatáskákat, forró vízben megfőzve gyorsan jutottak tápláló, meleg ételhez.
De térjünk vissza cikkünk kezdetéhez. Honnan ez a népszerűség mostanában nálunk?Egy tévés főzőshow óta ugrásszerűen megnőtt az orosz hangtani változáson átment pelmenyi elkészítése után érdeklődők száma a különböző internetes fórumokon. Állítólag annyira feltámadt a fülkenyér iránti „étvágy” nálunk, hogy a határ menti Kárpátalján kifogyott a boltokból a tésztaétel kiszaggatásához használt eszköz. Igaz, a kiszaggatást meg lehet oldani pogácsaszaggatóval vagy pohárral is, de úgy látszik, főzésben-sütésében fő a magyar alaposság. Hogy az érdeklődést ezúttal mi is tovább csigázzuk , közreadjuk a pelnyany eredeti receptjét. Ha valaki próbát akar tenni, milyenek az orosz/ukrán klasszikus változatai, még a szomszédos országba sem kell átugrania, a már említett orosz bolthálózat (Arbat) üzleteiben beszerezheti az előre gyártott, fagyasztott félkész ételt. S persze azon sem kell meglepődni, hogy könnyen találhatunk magyar vonatkozást is. A kárpátaljai magyarok szívesen készítik, meglehetős gyakorisággal szerepel házi étrendjükben. Ráadásul egy kis Munkács melletti zsákfaluban, Várkulcsán (Kljucsarki) vertuncsiki néven félkilós csomagolásban, házias ízzel, forgalmazásra is készítik.
Recept
Szibériai pelnyany
Hozzávalók négy személyre:
A tésztához:
- két vizes pohárnál éppen csak egy kicsivel több liszt,
- 1-2 darab tojás,
- háromnegyed pohár víz,
- só ízlés szerint.
A töltelékhez :
- 20 dkg marhahús (színhús),
- 23 dkg zsírosabb sertéshús,
- 1 fej vöröshagyma,
- fél pohár víz vagy tej,
- só, cukor, bors, ízlés szerint.
Az átszitált lisztből kis halmot formázunk a gyúródeszkán, a közepén tölcsérszerű mélyedéssel. Beletesszük a felütött tojást, vizet és a sót. A tésztát levestészta keménységűre gyúrjuk, majd kis vájdlingba (mély tálba) helyezve szalvétával lefedjük, s 20-30 percig pihentetjük.
Közben elkészítjük a tölteléket: a húsokat a hagymával együtt ledaráljuk, vizet vagy tejet öntünk hozzá, majd megsózzuk, borsozzuk. A húsmasszát összedolgozva ügyeljünk arra, hogy kicsit lazább legyen, mint a fasírozotté. A kipihentetett tésztát gyúródeszkán kinyújtjuk, majd az erre a célra készült szaggatóval kiszaggatjuk. Ha nem rendelkezünk vele, akkor megteszi egy kis pohár, vagy közepes nagyságú pogácsaszaggató is. A tésztakorongokra töltelék halmocskákat helyezünk, majd a tésztát két szélénél összehajtjuk, és a végeinél összenyomjuk, úgy hogy kis fülformákra hasonlítsanak. Újabb félórás pihenővel hagyjuk szikkadni a már majdnem konyhakész pelnyanyt, közben felforralunk egy fazék sós vizet. Belehelyezve a húsos/hagymás fülecskéket, a forrástól számított 2-3 percig főzzük (vagy ha úgy szükséges ennél több ideig, attól függ, mikor jön fel a víz színére). A tésztaszűrővel leszűrt pelnyanyt tányérra rakjuk, olvasztott vajjal, tejföllel, esetleg ecettel, borssal ízesítjük. Rokonaink étele után jól csúszik egy pohár sör, vagy rozébor.